„Jeanne d’Arc szenvedései” változatai közötti eltérés

a
tcmdb ki AWB
a (tcmdb ki AWB)
 
== Filmtörténet ==
A történelmi témát a rendező nem díszes ruhák, monumentális díszletek felhasználásával dolgozta fel, mivel filmje középpontjában nem a történelem, hanem az ember áll. A cselekmény alapja egy tárgyalás, – ami a korabeli fogalmak szerint „filmszerűtlen” esemény –, és a benne kibontakozó dráma nagy részt közelképek, főként arcok közelijeinek sorozatában tárul fel.
 
A film a bírák arcát bemutató hosszú kocsizással (ún. ''fahrt''tal) indul és később is közelképekben mutatja be, egyéníti őket (a fiatal pap együttérzése; a lázadó pap, akit elvezetnek; a legidősebb pap tépelődése). Sok a közbeszúrt felirat, hiszen a „cselekmény” jelentős része kérdés–feleletből áll. Ezért is olyan fontosak a világos háttér előtt fotografált, a maguk természetességében megjelenő arcok: a válaszokra adott reakciókat, érzelmeket a film állandóan váltakozó beállítású közelikkel, nagy kifejezőerővel érzékelteti. Különösen a címszereplő, az esendő és kiszolgáltatott Johannát alakító Falconetti portréi megragadóak.
 
[[André Bazin]] francia filmesztéta a film erényei között nem annyira a képi kifejezőeszközök használatát és a színészi alakítást, mint inkább a természetességet, a realisztikus megoldásokat hangsúlyozta. „Mert nem szabad azt hinnünk, hogy ez az emberi fejekből összeállított csodálatos freskó a „színész-film”-ek közé tartozik, épp az ellenkezője azoknak: dokumentumfilm az emberi arcokról.”<ref>{{cite book|author=André Bazin|others=ford. Baróti Dezső |title= Válogatott filmesztétikai írások / Színház és film (1951) | publisher= Gondolat Könyvkiadó|location=Budapest |year=1961|id=|pages=115–116}}</ref>
 
A film és a közelképek dominanciájának megítélése nem mindig volt ilyen elismerő. Erre utal a Gregor–Patalas-féle filmtörténet egyik megjegyzése is „a sokat dicsért és kárhoztatott premier plánok”-ról.<ref>Ulrich Gregor, Enno Patalas i.m., 56. o.</ref> [[Rudolf Arnheim]] német filmesztéta például a hangosfilm hajnalán, 1931-ben formalistának bélyegezte az alkotást: „Carl Dreyer melléfogott… megannyi pompás portré, de minden művészi értelem nélkül.”<ref>{{cite book|author=Rudolf Arnheim|others=ford. Félix Pál |title= A film mint művészet (1931)| publisher= Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum|location=Budapest |year=1962|id=|pages=53–54}}</ref>
Sokkal általánosabb azonban Dreyer filmjének elismerő méltatása. A már idézett Gregor–Patalas szerzőpár szerint „A hősök lelke feltárul a felvevőgép előtt, szinte azt mondhatnók, hogy a lélek dokumentumfilmje pereg előttünk. Dreyer legfontosabb kifejezőeszköze az arc – a lélek tükre.”
 
[[Carl Theodor Dreyer]] „a ''Jeanne d’Arc''ban megteremti a közelképekre épülő filmművészetet, megteremti az emberi arc, az arc nagyközelijének esztétikáját. Az azóta eltelt hatvan évben senki sem múlta felül, mint ahogy egy középkori dómot sem lehet felülmúlni.”<ref>{{cite journal| quotes = no| author = [[Bikácsy Gergely]] | year = 1989| title = Dreyer és a Vámpír| journal = Filmvilág| volume = | issue = 2. szám| pages = 33–36.| id = |url = http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=5306| format = | accessdate = 2012-07-25}}</ref>
 
[[1958]]-ban a ''Jeanne d’Arc szenvedései''t beválasztották a világ legjobb filmjeiként elismert úgynevezett [[brüsszeli tizenkettő]] közé.
== További információk ==
* {{AllMovie cím|37372}}
* {{Tcmdb cím|328534}}
* {{FilmAffinity|780465}}
* {{Filmkatalógus.hu|Jeanne-dArc--f8494}}