„Bajcsy-Zsilinszky Endre” változatai közötti eltérés

[[1944]]. [[November 9.|november 9-én]] elnökletével megalakult a [[Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága]] (MNFFB), amely a német megszállással és [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|nyilas]] hatalommal szembeni ellenállókat és demokratikus pártokat tömörítette. Az elnökség elvállalására a Bizottságot létrehozó [[Magyar Front]]tól kapta a felkérést.<ref>http://www.hitelfolyoirat.hu/dl/pdf/20080829-18849.pdf{{Halott link|url=http://www.hitelfolyoirat.hu/dl/pdf/20080829-18849.pdf |date=2018-11 }}</ref><ref>Az MNFFB megszervezésében Bajcsy-Zsilinszky mellett [[Dudás József]], [[Soos Géza]], valamint ifjabb [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] vett részt a legaktívabban. A megalakuló szervezetben helyettese [[Csorba János (politikus)|Csorba János]] lett. A vezetőségben Soos Géza képviselte a Magyar Függetlenségi Mozgalmat, a pártokat ([[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|Független Kisgazdapárt]], [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|Szociáldemokrata Párt]], [[Nemzeti Parasztpárt]], [[Kommunisták Magyarországi Pártja]]) [[Tildy Zoltán (politikus)|Tildy Zoltán]] és [[Dessewffy Gyula]], [[Szakasits Árpád]], [[Kovács Imre (politikus)]], [[Kállai Gyula]], az ifjúsági ellenállást (Magyar Ifjúság Szabadságfrontja) pedig Kiss Sándor és Gyenes Antal. A felkelés katonai megszervezésére megalakult a MNFFB Katonai Vezérkara, amelynek parancsnoka [[Kiss János (altábornagy)]], vezérkari főnöke [[Nagy Jenő (katonatiszt)|Nagy Jenő]] ezredes, a személyi ügyekért felelős vezetője pedig [[Tartsay Vilmos]] vezérkari százados volt. A katonai szervezkedésben a szorosan Horthy mellett dolgozó kiváló katonatisztek egész sora vett részt, akiknek jó része már előzőleg kapcsolatban volt a Kiugrási Irodán keresztül a Magyar Függetlenségi Mozgalommal. Forrás: http://www.magyarszemle.hu/szamok/2003/4/a_lelek_az_elso</ref> A Bizottság legfőbb feladatának a fegyveres felkelés megszervezését és a [[Szovjetunió|szovjet]] csapatokkal együttműködve az ország, és elsősorban a főváros felszabadítását tartotta. Árulás következtében a nyilasok [[november 22.|november 22-én]] az MNFFB vezérkarának gyűlésén rajtaütöttek és a résztvevőket letartóztatták. Bajcsy-Zsilinszkyt, aki nem volt jelen, ugyanebben az időben külön tartóztatták le 1944. november 23-án reggel a VIII. ker. Romanelli (ma ismét Illés) u. 25.-ben, dr. Szabó Zoltánnál, ahol feleségével bujkált. Dr. Radó Endre csendőrszázados egy teherautónyi csendőrosztag kíséretében megszállta a házat és behatolt a lakásba. Bajcsy még ágyban volt, a párnája alatt tartott fegyvert használni sem tudta, mert arról is tudomása volt dr. Radónak. A verése már ott a lakásban megkezdődött, majd valamennyiüket a [[Margit körúti katonai fogház]]ba hurcolták, ahol brutálisan megkínozták (ütlegelés, verés, villanyozás).[Forrás?] Gyorsított tárgyalást tartottak, amelynek fő tárgyalási napja 1944. december 5-én volt. Dr. Radó a tárgyalás előtt Bajcsy feleségének tanúk előtt kijelentette, hogy „ha Zsilinszky ezzel az üggyel megússza a halált, akkor a bíróság tagjai fognak lógni”. Bajcsy társait még ott a fogházban kivégezték, míg őt a [[Sopronkőhidai Fegyház és Börtön|sopronkőhidai fegyházba]] szállították 1944. december 11-én, ahol [[december 24.|december 24-én]] felakasztották. A háború után, [[1945]]. [[május 27.|május 27-én]] ünnepélyesen eltemették [[Tarpa]] nagyközségben.<ref>[http://mult-kor.hu/cikk.php?id=7981 Múlt-kor történelmi portál]</ref>