„Erdélyi Fejedelemség (1570–1711)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
87. sor:
1529. augusztus 18-án esett meg a „mohácsi kézcsók”, ettől kezdve Szapolyai törökvazallus-királyságáról lehet beszélni. Ennek előzményeként megemlítendő az augusztus 5-i [[cambrai-i békeszerződés]], amelyet I. Ferenc király és V. Károly császár képviselői kötöttek meg. Ezzel a [[cognaci liga]] megszűnt, a Német-római Birodalom déli és nyugati határai biztosítva voltak. Ennek ellenére az 1529–1536 közötti időszakra az jellemző, hogy Ferdinánd az erdélyi híveinek semmilyen formában nem nyújtott segítséget, azok kizárólag saját erejükből álltak ellen Jánosnak. A közvetlen török fenyegetés egyre több főurat késztetett Ferdinánd elhagyására, utolsóként a nagybirtokosok közül Majláth István 1532 elején pártolt át Szapolyaihoz.
1529. szeptember 8-án Szapolyai újra elfoglalta Budát, és a Korona is visszakerült hozzá. Az ostrom gyors befejezéséhez nagy mértékben hozzájárult a zsoldosok pánikja, akik elfogadták a török által hirdetett fegyverletételi ajánlatot. A [[Nádasdy Tamás]] által irányított védelem a mindössze 900 főnyi védősereg ellenére – egészen addig – jól működött.<ref>{{Opcit|n=Sugár|o=55–56}}</ref> Szeptember 22-én a török sereg már [[Bécs]]et ostromolta, egészen október 15-ig, amikor a hadászati szezon végével a hadjáratnak is véget kellett vetni. Eközben Budán maradt [[Lodovico Gritti|Aloisio (Lodovico) Gritti]] –
[[1530]]. május 8-án [[Báthori István (nádor)|Báthori István]] hívására [[Pozsony]]ban országgyűlés jött össze, ám a nádor azonban aznap meghalt, új nádort nem nevezett ki senki, az országgyűlés érdemi tevékenység nélkül feloszlott.
| |||