„Heliocentrikus világkép” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Arisztarkhosz először a Nap hozzávetőleges méretét becsülte meg, és úgy találta, hogy az jóval nagyobb a Földnél. Ezt alapul véve elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy ekkora óriási test a piciny Föld körül keringjen, hanem inkább fordítva van a dolog. Kikövetkeztette továbbá, hogy a Föld forog a saját tengelye körül és ez okozza a csillagok látszólagos vándorlását az égbolton.<ref>Jose Wudka: Relativity, Space-Time and Cosmology, Cambridge University Press (2006), {{ISBN|9780521822800}}<!-- sajnos a link 2011. junis 3-ig nem elerheto http://physics.ucr.edu/~wudka/Physics7/Notes_www/notes_www.html --></ref>
 
Abban az időben mások is foglalkoztak ezzel a gondolattal, de mégsem ez a szemlélet vált uralkodóvá, hanem [[Klaudiosz Ptolemaiosz|Ptolemaiosz]] [[geocentrikus világkép|geocentrikus modellje]], amely a mozdulatlan Földet állította a [[Világmindenségvilágegyetem]] középpontjába.
 
Kopernikusz több mint húsz év munkájával dolgozta ki a heliocentrikus világképet, amit elsőként a „Nicolai Copernici de hypothesibus motuum coelestium a se constitutis Commentariolus” („Nikolausz Kopernikusz kis kommentárja az égi mozgásokra vonatkozó, saját maga által kidolgozott hipotézisekről”) című művében hét alaptételben foglalt össze.<ref>Arthur Koestler: Alvajárók. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007.</ref>
13 538

szerkesztés