Wikipédia

„David Alfaro Siqueiros” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ
→‎Életrajza, munkássága: ő maga vezette a merénylő csoportot
7. sor:
Vallásos nagypolgári családból származott. Édesanyja korai elvesztése után anyai nagyszülei nevelték. 1908-tól [[Mexikóváros]]ban tanult. Tizenöt évesen már részt vett a művészeti iskolai diáksztrájk szervezésében. Tizennyolc évesen félbehagyta tanulmányait és csatlakozott a [[Victoriano Huerta]] elnök diktatúrája ellen harcoló [[mexikói forradalom|forradalmi]] hadsereghez. Ettől kezdve élete végéig munkásságában összefonódott a politikai és a művészi aktivitás, bár (sokak szerint) a politika szakította meg újra és újra művészeti alkotói tevékenységét.
 
Művészeti tanulmányait 1919-től Európában folytatta. Párizsban ismerkedett meg [[Paul Cézanne]] műveivel. Itt találkozott a szintén mexikói [[Diego Rivera|Diego RiveráRiverával]]val, akivel körbeutazták [[OlaszországOlasz Királyság|Olaszországot]]ot a reneszánsz freskók tanulmányozásáért.
 
1921-ben [[marxizmus|marxistaként]] tért haza, kiadta a forradalmi művészet manifesztumának szánt ''Vida Americana'' kiáltványát. Programja szerint a modern mexikói művészetnek vissza kell térnie a gyarmatosítás előtti hagyományokhoz, az indián népi örökséghez. Siqueiros, Rivera és [[José Clemente Orozco]], akiket a nagy mexikói muralista hármasnak neveznek, az [[aztékok|azték]] és [[olmékok|olmék]] kultúrából merítettek (szellemi, baráti környezetükbe tartozott [[Frida Kahlo]] is). Büszkén vállalták a fehér és indián keverék [[meszticek|mesztic]] Mexikó örökségét. Szenvedélyes és monumentális alkotásaikban is ehhez illeszkedő társadalmi mondanivalót fogalmaztak meg.
 
Az adott időben múvészetiművészeti irányzatuk kibontakozásához az adott teret, hogy a forradalom örökségét szavakban felvállaló kormányok a javarészt írástudatlan emberek között népszerűsíteni akarták a nemzeti forradalom eszméit. A három festő 1922-ben közösen készítette el a ''Nemzeti Előkészítő Iskola'' falait díszítő ''Mítoszok'' című freskót. Ezután Mexikóváros középületein rendre megjeleníthették monumentális alkotásaikat. Hatalmas méretű alakjaik között a mindennapok embertípusait (paraszt, bányász, föld nélkül maradt indián, munkafelügyelő, kövér bankár) jelenítették meg. Megfestették a felfegyverezett nép hőseit és zsarnokait, munkáját, ünnepeit, történelmét.
 
Az elismertség és az elutasítás végletei között hányódó Siqueiros soha nem hagyott fel a politizálással. Szerkesztette a kommunista párt szócsövének számító [[El Machete]] című lapot, tevékenysége miatt többször letartóztatták, még börtönbe is zárták. Agitált a munkások között, megalakította a ''Forradalmi Festők, Szobrászok és Vésnökök Szakszervezetét''. Elkezdte festeni a ''Munkás temetését'', amelyet nem fejezhetett be, mert a nézeteit ellenző diákok az elkészült munkát megrongálták, a következő oktatási miniszter pedig le is meszeltette fehérre.
 
1932-ben [[Los Angeles]]be ment, ahol két [[murális művészet|muráliá]]ja (faldíszítő műve) készült el. A jelentősebb: a ''Tropical America'' című az Egyesült Államok és Latin-Amerika kapcsolatát egy keresztre feszített indiánnal szimbolizálta. Művét többen kommunista propagandának minősítették, és fél év után lefestették (restaurációjarestaurálása csak napjainkban kezdődött meg).
 
A művész 1936-ban [[New York]]ban festőiskolát alapított, itt új technikai eljárásokkal kísérletezett, modern ipari festékanyagokkal dolgozott. Hatalmas felületekre szórópisztollyal vitte fel az anyagot. Freskói mellett [[Uruguay]]ban és [[Argentína|Argentíná]]ban táblaképeket is festett.
 
1937-ben, a [[spanyol polgárháború]] kitörése után [[Spanyolország]]ba utazott, s itt több köztársasági brigádnak is parancsnoka volt.
 
Mexikóba visszatérve folytatta művészeti és politikai tevékenységét. [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] elvakult híveként, a Spanyolországot szintén megjárt Nahum Eitingon NKVD-tiszt megbízásából, 1940 májusának végén merénylő csoportot vezetett a mexikói [[Coyoacán]]ban menedéket talált [[Lev Davidovics Trockij|Trockij]] meggyilkolására. Siqueiros húsz főnyi, rendőr-egyenruhába öltöztetett különítménye behatolt Trockij házába, és megölte az őrt. A szobákra zúdított pergőtűz ellenére Trockij sértetlen maradt. A sikertelen támadás után a merénylők elmenekültek. Siqueirost később elfogták, de a rendőrségen azt vallotta, hogy „csak rá akart ijeszteni” Trockijra, ezért vádemelés nélkül elengedték.<ref>{{cite journal | title = Trockij likvidálása | author = Hegedűs Péter | journal = [[Élet és Tudomány]] | volume = 2015 | issue = 9 | date = 2015-04-07 | url = http://www.eletestudomany.hu/trockij_likvidalasa | accessdate = 2019-03-23 | archivedate = 2019-03-23 | archiveurl = http://archive.is/dnHpI}}</ref>
Mexikóba visszatérve folytatta művészeti és politikai tevékenységét. [[Sztálin]] elvakult híveként 1940-ben - állítólag - részt vett a Mexikóban menedéket talált [[Trockij]] elleni egyik sikertelen merényletben. A támadás után letartóztatták, de végül elengedték.
 
A [[második világháború]] idején antifasiszta műveket festett, de emellett elfogadott állami felkéréseket is. Készített falfestményt az egyik mexikói egyetemnek, és ekkoriban festette legnagyobb, 450 négyzetméteres művét [[I. Miksa mexikói császár|Habsburg Miksa császár]] egykori rezidenciájarezidenciájának, a mostani ''Történelmi Múzeum''nak falára.
 
A vezetéstmexikói kormányt nyíltan bíráló Siqueirost 1960-ban a vasutasok sztrájkjának támogatásáért börtönbüntetésre ítélték, s csak 1964-ben engedték ki a nemzetközi tiltakozás hatására. Szabadulása után azonnal dolgozni kezdett, de a politikával sem hagyott fel, bírálta a vietnami[[vietnámi háborútháború]]t, hitet tett [[Fidel Castro]] kubai kommunista rendszere mellett.
 
==Magyarul ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/David_Alfaro_Siqueiros”