„Nagy Albert (festő)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
a Múlt idő
9. sor:
Eredetileg a budapesti műegyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, de hamar pályát változtatott: [[Réti István (festő)|Réti István]] és [[Iványi-Grünwald Béla]] művészeti szabadiskoláját látogatta, majd a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]] [[Rudnay Gyula]], [[Edvi Illés Aladár (festő)|Edvi Illés Aladár]] és [[Strobl Alajos]] tanítványaként végzett.
 
[[1926]]-ban [[Olaszország]]ba költözött, ahol nagy nélkülözések közt élélt.
 
[[1932]]-ben részt vett a római magyar kiállításon. [[1937]]-ben visszatért [[Budapest]]re, majd [[1941]]-ben [[Kolozsvár]]ra került, ahol öccsénél, Nagy Ernőnél lelt otthonra. Nehezen illeszkedett be az erdélyi magyar művészeti életbe, míg végre [[1946]]-ban [[László Gyula (történész)|László Gyula]] fogadtatta el művészetét.
15. sor:
Bár [[1948]]-ban Józsa Béla-festményével megnyerte az [[Magyar Népi Szövetség|MNSZ]] munkásvértanú-pályázatának I. díját, a "formalista művészek" listájára került. Ekkor teremtette meg azonban érett műveinek letisztult, realista megalapozottságú, de elvont áttételes tartalmakat magukba sűrítő formáit, melyekben kikristályosodott az [[Olaszország]]ban szerzett [[reneszánsz]]-[[neorealizmus|neorealista]] hatások emlékének szikár, dísztelen, visszafojtott színvilága. Meditatív képeinek ez vált filozófiát teremtő formanyelvévé.
 
HiszHitt a humánumban, a művészi küldetésben, s e hitének kifejezői képei, képmetaforái (Apokalipszis, Huzat, Zúzmara, Ariadné fonala, Ludak, Pegazus).
 
[[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] mély hagyományokban gyökerező disszonáns, a modern kor szorongásait kifejező világát érziérezte rokonnak (''Cantata profana'', ''Csodálatos mandarin''), még ha az ötvenes évektől kezdve a mindennapok eseményeit ábrázoljaábrázolta is (''Villamosítás'', ''Új lakásban'', ''Ablakmosó''). A hivatalosságok lassanként kénytelenek voltak tudomásul venni szinte lopva született nagy alkotásait.
 
[[1963]]-ban lehetőséget kapkapott arra, hogy ismét bemutatkozzék egy [[bukarest]]i tárlaton. Képei ezt követően egy román vándorkiállítással eljutnakeljutottak [[Peking]]be, [[Phenjan]]ba, [[Ulánbátor]]ba, [[Moszkva|Moszkvába]] és [[Szentpétervár|Leningrád]]ba is.
 
A Képzőművészeti Szövetség, amely hosszú ideig tagjai sorába sem vette fel, [[szovjetunió]]beli tanulmányútra küldte. Hazatérve [[1968]]-ban [[Kolozsvár]]on, [[Marosvásárhely]]en és [[Csíkszereda|Csíkszeredában]], [[1969]]-ben pedig [[Nagyvárad]]on rendezték meg gyűjteményes kiállítását.
 
==Művei==
* Testvére, Nagy Ernő által összeállított jegyzék 236 festményt, 10 rajzot és 11 szobrot sorolt fel. E művek jelentős része közgyűjteményekbe került. Így rendelkezik a [[Székely Nemzeti Múzeum]] képtára, a székelyudvarhelyi múzeum s Kolozsváron az unitárius püspökség méltó Nagy Albert-gyűjteménnyel.
* A művész rendszerezte és gépiratos kötetekben hagyta hátra tartalmas művészetesztétikai leveleit és a művészetről való elmélkedéseit, nyilatkozatait. Ezekből Rózsikaédes! (Kolozsvár. 1975) címmel jelent meg egy kötetre való válogatás Banner Zoltán szerkesztésében.