„Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület” változatai közötti eltérés

a
typo
a (link jav)
a (typo)
Az EMKE (számos korabeli forrás szerint az egyesület neve eredetileg az '''Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület''' kezdőbetűiből alakult ki)<ref>Balás Gábor (szerk.): ''A székely művelődés évszázadai'', Panoráma Kiadó, 1988. {{ISBN|9632433459}}</ref><ref>[https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/e-e-7C62/emke-8552/#Lexikonok%5EPallas-Emke Emke, E. M. K. E., az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület ]</ref><ref>[http://mek.oszk.hu/10600/10636/10636.pdf Márki Sándor (szerk.):Mátyás király emlékkönyv kolozsvári szobrának leleplezése alkalmára, Budapest, Atheneum kiadö, 1902.]</ref> az 1861 óta működő [[nagyszeben]]i [[ASTRA (egyesület)|ASTRA egyesület]] (Asociațiunea Transilvană pentru Literatura Română și Cultura Poporului Român) mintájára jött létre az erdélyi magyarság közművelődésének és népjólétének fejlesztése céljából, ahogy az ASTRA az erdélyi románság művelődési szervezete volt. Az egyesület társadalmi összefogás révén jött létre, első értekezletüket 1884. december 27-én tartották, alakuló ülésükre 1885. április 12-én került sor, majd augusztus 31-én tisztválasztó közgyűlést tartottak. Ekkor már alapvagyona közadakozásokból elérte a 865 ezer [[Osztrák–magyar korona|korona]] értéket, húszezer tagot számlált és 21 megyei, városi és járási helyi egyesület létezett.
Az [[első világháború]]ig tevékenysége 16 vármegyére terjedt ki, alapvagyona készpénzben és értékpapírokban 3,4 millió koronára nőtnőtt és két nagy (1710 és 600 [[Hold (mértékegység)|katasztrális holdas]]) földbirtokkal is rendelkezett. Működésének első három évtizedében 268 népiskolát, 77 óvodát, árvaházat, [[Algyógy]]on földművesiskolát, 214 nép- és 24 katonai könyvtárat tartott fönn; 431 községben 12 ezer írástudatlant oktatott, olvasó- és dalosköri, ifjúságnevelő mozgalmat indított. Ipar- és földbirtok-politikai szerepet is vállalt: elsőként hozott létre Erdélyben ipari, fogyasztási és hitelszövetkezeteket. Mintegy 80 irodalmi, történelmi, tudományos ismeretet terjesztő kiadványa közül az erdélyi ''Úti-kalauz'' ([[Sándor József (politikus)|Sándor József]] és [[Merza Gyula]] szerkesztésében, 1891) és a négyféle kiadásban 19 000 példányban terjesztett ''EMKE-daloskönyv'' (összeállította Deák Gerő, 1892-1904) volt a legnépszerűbb. A helyi ipar fejlesztése érdekében nemzetiségi különbségtevés nélkül tevékenykedett.
 
Az EMKE vagyona az első világháború után a [[hadikölcsön]] s földbirtokainak az agrárreform javára történt kisajátítása következtében elveszett. Bár jogi személyiségét a tőkés-földesúri Romániában újra megszerezte, egy évtizedig alapszabályait nem hagyták jóvá, így tevékenysége szűk körre korlátozódott, az [[1930-as évek]]től viszont működése gazdagabban bontakozott ki. Évtizedeken át vezetője [[Sándor József (politikus)|Sándor József]], az [[Országos Magyar Párt]] (OMP) bukaresti szenátora. Az 1941-es március 15-i kolozsvári ünnepséget, ahol tüntetés zajlott le a nemzetiszocialista háborús politika és terjeszkedés ellen, az EMKE hagyományos kereteiben népművelő szerepet vállaló munkásértelmiségi csoport ([[Balogh Edgár]], [[Jordáky Lajos]], [[Józsa Béla]], [[Nagy István (író)|Nagy István]]) szervezte. Az itt demokrata szellemű beszédet mondó Sándor Józsefet egy szervezett jobboldali támadás rövidesen leszorította az élről, s az EMKE demokratikus újjászervezésére csak 1944 végén került sor. Sándor József újjáválasztott elnök mellett a főtitkári tisztet [[Kiss Jenő (költő)|Kiss Jenő]] vállalta, s az új EMKE megkezdte népszerű könyvek kiadását: többek közt 1945-ben Nagy István ''Özönvíz előtt'' című drámáját, [[Bözödi György]] ''Erdély szabadságharca'' című 1848-49-es irat-, levél- és cikkgyűjteményét (Balogh Edgár előszavával) és Műkedvelők színháza cím alatt [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonai]], [[Szemere György (író)|Szemere György]], [[Móricz Zsigmond|Móricz]], [[Tömörkény István|Tömörkény]] és [[Tamási Áron|Tamási]] egy-egy egyfelvonásosát. Az EMKE ügykörét 1946-ban a [[Magyar Népi Szövetség]] (MNSZ) közművelődési osztálya, majd a művelődés szocialista állami szervei vették át.