„Trágya” változatai közötti eltérés

Teljes trágya az istállótrágya, a keveréktrágya, bizonyos esetekben a fekália (emberi ürülék) és a zöldtrágya. Az egyoldalú trágyákat a bennük domináns tápanyagok szerint nevezzük meg. Fő típusaik a nitrogén-, a foszfor- és a káli-trágya.

A '''közvetett trágyák''' nem juttatnak a talajba plusz tápanyagokat, de

* vagy elősegítik azok kioldódását (a talajban oldhatatlan, illetve a növények számára fel nem vehető formában előforduló tápanyagokat mobilis, felvehető formába alakítják),

A '''szervetlen trágyák''' (amint ezt nevük is mutatja) gyakorlatilag nem tartalmaznak szerves anyagokat; a talajból hiányzó [[tápelem]]eket szervetlen vegyületekkel pótolják. Két nagy csoportjuk:

* Az állati eredetű trágyák különféle haszonállatok kihelyezés előtt többnyire kezelt, más anyagokkal kevert ürülékei. Az ilyen trágya értéke egyrészt az állat fajtájától, másrészt a feletetett takarmánytól függ. Az ókori görögök és rómaiak már az i.e. 1. századra felismerték, hogy a baromfi trágyabaromfitrágya hatásosabb, mint a marha- vagy juh trágyajuhtrágya.

Valamennyi trágyaféle közül a legrégebben alkalmazott és ma is még a legfontosabb az istállótrágya, amit az állati ürülékből (ide értve a vizeletet is) és az alomból kevernek össze. Kevés benne a foszfor, de sok a nitrogén és a kálium. A vizelet nitrogén-tartalma gyorsan nitráttá alakul; a szilárd ürülék tápanyagai lassabban bomlanak, hatásuk elhúzódó. Az istállótrágya értékét befolyásolja az [[alom]] jellege; annál többet ér, minél jobban felszívja a vizeletet, minél jobban elegyedik az ürülékkel és minél több növényi táplálékot tartalmaz. A képződő istállótrágya vagy hosszabb ideig (hónapokig) az állatok alatt az istállóban marad, vagy naponta kihordják a trágyatelepre.

A fészkeslegfontosabb trágyázásnövényi abbóltápanyagok állszerint, hogyamelyeket a trágyáttrágyázással pótolnunk kell, megkülönböztetjük a növényeknitrogén-, tövéhezfoszforsav- juttatjuk;és kálitrágya-féléket. különösenA nitrogéntrágya-félékhez tartozik a [[burgonyachilei salétrom]], kénsavas ammóniák, a vér- és a [[kukoricaszaruliszt]]-. A kénsavas ammóniákat a [[kőszén]]ből a világító gáz gyártásánál mint mellékterményt nyerik; mintegy 20% nitrogént tartalmaz. Az ammóniáknak előbb salétromsavvá kell átalakulnia, továbbácsak azután vehetik fel a növények, ezért hatása lassabb mint a chilei salétromé; meszes lég járható talajban átalakulása gyorsabb, kötött mészszegény talajban lassabb. A [[tökvérliszt]]et állati vérből állítják elő, legcélszerűbben úgy, hogy gubacsliszttel felszívatják; 9-10% nitrogént tartalmaz. A szaruliszt a pata- és [[dinnyeszarv]]termelésnél.hulladékok Katasztrálismegőrlése holdankéntáltal 100állítják elő, 13-15014% qnitrogént gyengetartalmaz. E két utóbbiban a nitrogén organikus alakban fordul elő és ezért hatása szintén lassabb, 150-200mint qa középszerűsalétromé. Az egyoldalú nitrogéntrágya a növényeket bujább fejlődésre készteti, 200a q-ntermés túlmennyiségét jelentékenyen fokozza, feltéve, hogy egyéb tápanyagokban nincs hiány; a minőségre vagy nincs befolyással, vagy gyengíti azt; erős trágyázásnitrogéntrágya a [[cukorrépa|cukorrépában]] a [[cukor]], a burgonyában a [[keményítő]] mennyiségét csökkenti. A chilei salétrom sikerrel alkalmazható gyenge vetések felsegélyezésére is. Míg a többi műtrágyák mindig a vetés előtt alkalmazandók, a salétrom fejtrágyaként is használható. A foszforsavas trágyák a foszforsavat nagyobb mennyiségben tartalmazó anyagokból készülnek, milyen a [[csont]], mely vagy mint szuperfoszfát, vagy mint csontliszt használatos, a [[csontszén]], a [[koprolit]]ok, az ásványi foszfátok és a [[Thomas-salak]]. A foszfor trágyákat a 19. század végén már nálunk is számos gazdaságban alkalmazták, leginkább őszi gabona és cukorrépa alá. A foszfortrágyák a termésnek úgy a mennyiségére, mint a minőségére kedvező hatással vannak, ezenkívül gyakran az érést is gyorsítják, ellentétben a nitrogéntrágyákkal, melyek az érést késleltetik. Azon trágyafélék közül, amelyek nitrogént és foszforsavat tartalmaznak, megemlítendő a [[guano]] és az annomiák -szuperfoszfát. A káli-trágyák közül a legrégebben használtak a [[fahamu]], mely igen kedvező hatást szokott gyakorolni a legkülönbözőbb növényekre, ami könnyen érthető, mert a káliumon kívül az egyéb ásványi eredetű növényi tápanyagokat is tartalmazza; a kőszénhamu csak igen kötött talajok lazítására használható, trágyázó hatása nincs. A tulajdonképpeni káli-trágyák ez idő szerint a stassfurti [[kálisó]]k, melyeket roppant mennyiségben bányásznak. A különböző kálisók közül legfontosabbak trágyázás szempontjából a [[kainit]] és a kénsavas kálium. Az előbbi 21,3% kénsavas káliumot, azonkívül kénsavas és klórmagnéziumot, klórkáliumot, [[konyhasó]]t stb. tartalmaz; az utóbbi, mely gyárilag állíttatik elő, 90-96% kénsavas káliumot tartalmaz. A mesterséges trágyafélék a chilei salétrom kivételével mindig a vetés előtt hintendők el és vagy aláboronálandók, vagy, ami még jobb, sekélyen alászántandók. A felhasználandó mennyiség meglehetős széles határok között mozog. Katasztrális holdanként a chilei salétromból 50-150, a kénsavas ammoniákból 40-120, a 16%-os szuperfoszfátból 100-200, a Thomas-salakból 200-400, a csontlisztből 100-300, a kainitből 200-500, a kénsavas káliumból 50-150 kg adható, a talaj és a növény szerint határozva meg a megfelelőbblegmegfelelőbb mennyiséget.