„Nacume Szószeki” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
25. sor:
}}
[[Fájl:Natsume Soseki house Clapham.jpg|bélyegkép|jobbra|Nacume Szószeki dél-londoni (Clapham) lakása]]
'''Nacume Szószeki''' ([[Japán nyelv|japánul]]: 夏目漱石, [[Hepburn-átírás]]sal: Natsume Sōseki), eredetileg Nacume Kinnoszuke ([[Edo]], [[1867]]. [[február 9.]] – [[Tokió]], [[1916]]. [[december 9.]]),
== Életpályája ==
Szószeki 1888-ban iratkozott be a [[Tokiói Egyetem|tokiói Császári Egyetem]] előkészítő tanfolyamára, majd 1890-től [[angol nyelv]]et és [[angol irodalom|irodalmat]] hallgatott. Egyetemi évei alatt jól megtanult angolul, alaposan megismerte az angol – és általában a nyugati – irodalmat. A tokiói egyetemen töltött évei jelentősen befolyásolták írói fejlődését. Itt ismerkedett meg [[Maszaoka Siki]]vel (1867–1902), a fiatal írókat maga köré tömörítő tehetséges, új utakat kereső költővel.
1893-ban kapta meg tanári oklevelét, nem sokkal később [[Kumamoto|Kumamotóba]] került gimnáziumi tanárnak. 1900-ban [[london]]i tanulmányútra ment: két és fél évet töltött ott, ám nem tudta megszokni a nyugati életformát, nagyon zárkózottan élt. Igyekezett minél több anyagot gyűjteni ''Az irodalomról'' c. művéhez. Londonban töltött éveiről levelekben számolt be. 1903-ban tért haza, a tokiói egyetemen az angol irodalom tanárának nevezték ki. 1904-ben kezdődött írói pályafutása, ekkor kezdte sorozatosan megjelentetni a ''Londoni beszámolók''at. 1907-ben abbahagyta a tanítást, hogy kizárólag az írásra koncentrálhasson. 1916-ban bekövetkezett korai haláláig megfeszített ütemben dolgozott: regényeket, számos elbeszélést és kritikai cikket írt. Népszerűsége oly nagy volt a japán olvasók körében, hogy a tizenegy évet, amelyben alkotott, „Nacume-éveknek” nevezték.
== Munkássága ==
A [[Meidzsi-korszak]] legelsőnek tekintett regényírója ([[Nagai Kafú]]val együtt), munkásságának köszönhető a modern [[Realizmus (művészet)|realista]] [[regény]] meggyökerezése Japánban. Legismertebb regénye a ''[[Kokoro]]'' és a ''[[Macska vagyok]]''. [[Angol irodalom]]mal is foglalkozott, ezenkívül [[haiku]]kat, [[kínai vers]]eket és [[tündérmese|tündérmeséket]] is írt. 1984 és 2004 között az ő portréja díszítette az 1000 [[Japán jen|jenes]] bankjegyeket.
A legismertebb japán írók sorába a ''Vagahai va neko de aru'' (''Macska vagyok,'' 1905) és a ''Boccsan'' (''A Kölyök,'' 1906) című szatirikus regényeivel emelkedett – mindkettő kora szűk látókörű nyárspolgárait és értelmiségi szélhámosait gúnyolja. Harmadik regénye, a ''Kuszamakura'' („Fűpárna”, 1906) lírai alkotás, egy festőnek egy távoli faluban tett látogatásáról szól.
| |||