„Jemeljan Ivanovics Pugacsov” változatai közötti eltérés

(1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
 
== A felkelés előzményei ==
II. Katalin idején a nemesek jogait jelentősen kibővítették, ami önkényeskedésre adott lehetőséget. Ez különösen a jobbágyságot érintette súlyosan: a nemesek a jobbágyaikat eladhatták, mint egy rabszolgát, önkényesen deportálhatták vagy a családjuktól elszakítva, elzálogosíthatták, elárverezhették őket. Egy fiatal jobbágy lányért 10 [[Orosz rubel|rubelt]] adtak, miközben egy [[agár]]ért több száz rubelrubelt is fizettek. Az újságokban a jobbágyokat a lovak, disznók és birkák mellett kínálták eladásra. Nem véletlen, hogy a 18. század második felében gyakoriak voltak a parasztlázadások [[Oroszország]]ban.
 
Az urak egyre igényesebbek lettek és ezzel nőtt a jobbágyok iránti kereslet is. A nemesek egyre több területet foglaltak el a földeken és a [[Volga]] mentén önkényesen, saját rendeletek alapján, ahol még viszonylag szabadon, törzsi körülmények között éltek különböző népcsoportok, aki az orosz uralom után már feudális iga alá is jutottak. Ezenfelül a cári kormányzás az urali kozákokat is célba vette. A kozákság független, önállóan gazdálkodó katonai közösség volt, mely körül szabad paraszti elemek is éltek, s a munkaerő, illetve a földek megszerzése akarták jobbágyaikká tenni és igába hajtani őket az orosz földesurak, aminek érdekében [[népszámlálás]]t tartottak, fölméréseket végeztek és kényszertoborzást hajtottak végre a cári hadsereg részére. Az itt toborzott katonákat aztán nyugatra, vagy délre küldték a lengyelek, svédek, törökök és poroszok elleni háborúkba. Ezeken a területeken még az őslakosokat is kegyetlenül elnyomták, üldözték őket származásuk miatt. A természeti vallásokat követő népeket, vagy a muszlim hitűeket is gyakran erőszakkal próbáltak ortodox hitre bírni.
Névtelen felhasználó