„Váradi Antal” változatai közötti eltérés

1854. május 2-án született [[Závod]] ([[Tolna megye]]) mellett atyja, Weber Ferenc birtokán. (Édesapja hosszabb ideig volt tanító [[Buda (történelmi település)|Budán]] és orgonista a tabáni katolikus templomban, később Tolnába költözött, ahol [[Tevel]] és Závod közt egy kis birtoka volt; itt egy malomban született Váradi, és itt halt meg az atyja már 1855 novemberében). A korán özvegyen maradt anya [[Pécs]]re költözött, hogy iskoláztathassa fiát; Váradi ott végezte a főgimnázium nyolc osztályát. Az ötödik és hatodik osztálytól kezdve már mások gyermekeit tanította. Pécsről a pesti egyetemre jött a bölcseleti karra, ahol [[Toldy Ferenc]]et, [[Heinrich Gusztáv]]ot és [[Greguss Ágost]]ot hallgatta, és 19 éves korában már letette a doktorátust a magyar és [[német nyelv]]ből, irodalomból és esztétikából, majd tanári oklevelet nyert. Egyetemi hallgató korában, 1871 őszétől kezdve tanított a Müller-Hampel-féle kereskedelmi iskolában, később a Szőnyi-féle magángimnáziumban; azután az állami pedagógiumban, majd mint helyettes tanár a VI. kerületi állami reáliskolában. Már egyetemi hallgató korában három évig járt a színészeti iskolába, e pályára mintegy utalták alakjának és hangjának előnyei; azonban a sors úgy akarta, hogy ne színész legyen, hanem drámaíró. 1874-ben pályázott először az Akadémiánál a [[Karátsonyi díj]]ra ''Iskariot''jával; később négyszer nyert akadémiai jutalmat. 1873-ban Weber családi nevét Váradira változtatta. 1874-ben bölcseleti doktor lett. 1875-ben rendes tanárnak nevezték ki a budai II. kerületi főreáliskolához. Innét hét évi szolgálat után az V. kerületi reáliskolához helyezték át, ahol [[Hofer Károly]] igazgatása alatt 13 évig működött. Már budai reáliskolai tanár idejében [[Paulay Ede]] ajánlatára a színészeti iskolához (később országos színművészeti akadémia) nevezték ki tanárrá, később titkára lett az intézetnek, [[1898]]. [[május 26.|május 26-án]] pedig igazgatója. 1876-ban a [[Petőfi Társaság]], 1889-ben a [[Kisfaludy Társaság]] választotta meg rendes tagjának; a Petőfi Társaság főtitkárának nevezték ki. Tagja volt a nagyváradi [[Szigligeti Társaság]]nak, 1895-től pedig dramaturgja a [[Nemzeti Színház]]nak; 1886-ban a francia akadémia tisztje címét nyerte; 1890-ben koronás arany érdemkeresztet kapott, 1892-ben a szerb szent Száva-rend commandeur-keresztjét; 1896-ban a III. osztályú [[Osztrák Császári Vaskorona-rend|Vaskorona-rend]] lovagja lett. 1906-ban nyugalomba vonult, és az udvari tanácsosi címet kapta.

 

 

=== Családja ===