„Antonio Vivaldi” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:738:8FF:F200:3C30:EFA9:D38F:EC10 (vita) szerkesztéséről 31.5.100.67 szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
271. sor:
=== Vivaldi programzenéje ===
 
Mivel egészen a barokkig, a zene egyenlő volt a vokális zeneművészettel, ezért a 16. század második felében kialakultak bizonyos ritmikus, melodikus fordulatok, amelyek a szavak értelmezését szolgálták. Ezeket a mozdulatbeli vagy térbeli elemeket aztán leírták és tankönyvek formájában kiadták őket. Így alakult ki és vált tananyaggá a [[zeneretorika]]. Olasz szerzők által készített zeneretorikai könyvek nem kerültek elő, de az opera révén új zeneszerzői szótár jött létre arra, hogyan kell ábrázolni például az alvilágraalvilágba való alászállást, a pásztori világot, a vihart vagy a hullámok csobogását.<ref name="program" />
 
Vivaldi harminchat éves korától kezdve évente egy-két operát írt, ami annyira hozzászoktathatta a zenei ábrázoláshoz, hogy szinte kézenfekvő, hogy bizonyos hangszeres műveit programcímekkel látta el. Ez más szerzőknél is előfordult, de a korszakból nem ismerünk még egy olyan mestert, akinek annyira jelentős helyet foglalt volna el a művészetében ez a megoldás, mint Vivaldi esetében.<ref name="program" />
 
Összesen huszonnyolc Vivaldi -koncert ismeretes külön címmel, amelyek közül hét az op. VIII-as, három pedig az op. X-es gyűjteményben jelent meg. Az, hogy ezek a művek a nyomtatásban megjelent Vivaldi -opusok között szerepelnek, amelyek nem sokkal egymást követve lettek publikálva, arra enged következtetni, hogy valamilyen stílusáramlatnak, divatnak akart velük eleget tenni a szerzőjük.<ref name='program'>{{cite book|last=Kolneder|title=Vivaldi|pages=159-161}}</ref>
 
Egyes koncertek leíró jellegű címet viselnek, mások az eredeti előadókra utalnak, de előfordul az is, hogy a cím azt az ünnepet nevezi meg, amelyen a mű megszólaltfelhangzott. Bizonyos esetekben a cím egy-egy szokatlan technikai megoldásra utal. A ''L’ottavinában'' például valamennyi szólót a felső oktávban kell játszani. Más címek ''(L’inquietudine – A nyugtalanság)'' a műben uralkodó hangulatot fejezik ki. Több darab programatikus vagy hangutánzó címet visel. Ezeknek a programoknak az állandó elemei a ritornellekbe épültek bele, míg az egyes eseményeket individuális epizódok festik le. A lassú tételek általában statikus képeket jelenítenek meg, amelyekben Vivaldi ötletesen használta a hangszerelést a jelenetek egyes részleteinek megkülönböztetésére. A ''[[Négy évszak]]'' ''Tavasz'' részében például egyidejűleg jelenik meg az alvó pásztor (szólóhegedű), a csörgedező patak (zenekari hegedűk) és az őrködő pásztorkutya ([[brácsa]]).<ref>{{cite book|last=Talbot|title=Olasz barokk mesterek|pages=108-110}}</ref>
 
=== Vokális zenéje ===