„Nyolcak” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2 forrás archiválása és 2 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
A csoport történetének legújabb kutatások eredményeivel való kiegészítése |
||
5. sor:
[[Fájl:Tihanyi Lajos Bölöni György (1912).jpg|bélyegkép|jobbra|[[Tihanyi Lajos]]: [[Bölöni György]] (1912)]]
A '''Nyolcak''' ([[1909]]-[[
==Tagjai==
47. sor:
=== A Nyolcak III. tárlata, a csoport lassú felbomlása ===
A Nyolcak III. tárlatára az eltervezetthez képest fél éves csúszással, [[1912]]. november 15-én került sor a Nemzeti Szalonban, és már csak négyen – Berény, Orbán, Pór és Tihanyi – vettek rajta részt, miközben a katalógus továbbra is mind a nyolc festő nevét feltüntette, mintegy bizonyságául annak, hogy a csoport nem szűnt meg.
A Harmadik kiállítást követően többé már nem rendeztek közös csoporttárlatot,
Így 1913-tól az alakuláskor riválisnak tartott, de az idők folyamán szövetségesnek számító [[Művészház]] kiállításain szerepeltek képeik. Az [[1913]] januárjában megnyíló, ún. Palotafelavató kiállításon Kernstok mellett még csak Márffy vett részt, ám áprilisban, a Nemzetközi Posztimpresszionista kiállításon a Nyolcak közül újra heten szerepeltek, köztük Czóbel Béla is rajzaival. (A kiállítás címe megtévesztő volt, hiszen a katalógusból kiderül, hogy főként francia vadak és kubisták, valamint a német [[Die Brücke]] és a német-orosz [[Der Blaue Reiter]] tagjai állítottak ki a magyar modernekkel együtt.) Egy év múlva a Művészház 1914. évi nagy kiállításán ugyanígy, majdhogynem teljes létszámban, ekkor Pór nélkül, szintén heten voltak jelen.<ref>ld. bővebben: A Művészház 1909-1914. Modern kiállítások Budapesten. Szerk.: Gömöry Judit, Veszprémi Nóra. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2009.</ref>
55. sor:
Az incidens – melyet ugyan nem kísért semmilyen bejelentés a csoport feloszlásáról, ám nyilvánvalóvá tette a belső szolidaritás meggyengülését – lényegében lezárta a Nyolcak történetét. Egyetlen nagyobb szabású kiállításon vettek még részt együttesen: a [[San Francisco|San-Fransiscó]]-i világkiállításon, amelynek képzőművészeti részlege a hangzatos ''Panama-Pacific International Exposition'' címet viselte. A Nyolcak külön termet kaptak, melynek elnevezéseként az egyik kiadványban a hízelgő, de igencsak pontatlan ''Hungarian Cubists'' (am. magyar kubisták) kifejezés szerepelt.<ref>ld. bővebben: Barki Gergely: The Panama-Pacific International Exposition: Hungarian Art’s American Debut or Its Bermuda Triangle? Centropa, 10, 2010, 3. pp. 259–271.</ref>
1914. júliusában a sajtóban felröppent a hír, hogy a ''Nyolcak'' újabb tagokkal bővülve, de nevük megtartásával az év végén újabb kiállítással jelentkeznek a Nemzeti Szalonban.<ref>A „Nyolcak” kiállítása. ''Népszava,'' 1914. július 12. 10.</ref> A Nyolcak cáfolták a csoport bővülését, de nem cáfolták a kiállítás tervét.<ref>8 vagy 20? ''Népszava,'' 1914. július 15. 8.</ref> Minderre azonban az I. Világháború kitörése miatt már nem kerülhetett már sor.<ref>Bővebben ld.: Rockenbauer Zoltán: Apacs művészet. Adyzmus a festészetben és a kubista Bartók. (1900-1919). Budapest, Noran–Libro, 2014. 204-212.</ref>
A magyar festészet e szellemiségében francia inspirációjú, de ugyanakkor autonóm és invenciózus szakaszának az [[első világháború]] kitörése egyik napról a másikra véget vetett. Az ekkor tartósan Párizsban dolgozó Czóbel [[Hollandia|Hollandiába]] menekült, a Nyolcak tagjainak többsége hadi festőnek állt.<ref>Ld. bővebben: Rockenbauer Zoltán: A Nyolcak és a hadifestészet. Enigma, no. 69. 2011. pp. 117-133.</ref> A csoport ugyan hivatalosan sohasem oszlott fel, de a háború után többé már nem szerveződött újjá. A hosszú szünet után [[1924]]-ben megalakuló [[KÚT (képzőművészet)|KÚT (Képzőművészek Új Társasága)]] művészcsoport a Nyolcak örökségét is magáénak vallotta.▼
▲A magyar festészet e szellemiségében francia inspirációjú, de ugyanakkor autonóm és invenciózus szakaszának az [[első világháború]] kitörése egyik napról a másikra véget vetett. Az ekkor tartósan Párizsban dolgozó Czóbel [[Hollandia|Hollandiába]] menekült, a Nyolcak tagjainak többsége hadi festőnek állt.<ref>Ld. bővebben: Rockenbauer Zoltán: A Nyolcak és a hadifestészet. Enigma, no. 69. 2011. pp. 117-133.</ref>
A csoport újraszerveződésére a háború után nyílt esély. 1919-ben több olyan kiállítás terve is felmerült, amely szerint a ''Nyolcak'' újra egységes csoportként állítottak volna ki. Egymástól függetlenül zürichi, berni, bécsi helyszínekről volt szó, valamint Budapesten a Nyolcak IV. tárlatának 1919 őszén való megrendezéséről. Ez utóbbira a Tanácsköztársaság bukása miatt azonban már nem kerülhetett sor, részint a politikai fordulat miatt, részint mert a csoport tagjai közül addigra többen emigráltak.<ref>Rockenbauer Zoltán: A Nyolcak 1919-ben. ''Enigma,'' 2018. 94. 80-101.[https://www.academia.edu/38596950/A_Nyolcak_1919-ben._The_Eight_in_1919_._In_Enigma_94._2018._80-101]</ref>
A hosszú szünet után [[1924]]-ben megalakuló [[KÚT (képzőművészet)|KÚT (Képzőművészek Új Társasága)]] művészcsoport a Nyolcak örökségét is magáénak vallotta.
{{idézet|Az volt a magyar művészeti életben a forradalmárok kora. A költészetben Ady, a zenében Bartók, a festészetben pedig mi, a Nyolcak.|Márffy Ödön}}
85 ⟶ 91 sor:
* Barki Gergely, Rockenbauer Zoltán: ''Die Acht - Der Akt.'' Kiállítási katalógus. Budapest, Balassi Institut, 2012. p. 112. {{ISBN|9789638958341}}
* Barki Gergely, Claire Bernardi, Rockenbauer Zoltán. Allegro Barbaro. Béla Bartók et la modernité hongroise. 1905-1920. Édition Hazan – Musée d’Orsay. 2013. {{ISBN|2754107126}}
*Rockenbauer Zoltán: Apacs művészet. Adyzmus a festészetben és a kubista Bartók. (1900-1919). Budapest, Noran–Libro, 2014. <nowiki>ISBN 9786155274947</nowiki>
*Rockenbauer Zoltán: A Nyolcak 1919-ben. ''Enigma,'' 25. 2018. 94. 80-101.[https://www.academia.edu/38596950/A_Nyolcak_1919-ben._The_Eight_in_1919_._In_Enigma_94._2018._80-101]
== További információk ==
| |||