|
Alkalmaztak védőrétegként növényi, állati enyv- vagy tojásfehérjebevonatot is. A 16. századtól megjelentek az illó olajokkal, pl. terpentin készült ''gyantafirnisz''ek, azaz lakkok, ezeket a könnyebben oldható lágy gyantákból (mastix, dammár) állították elő. Jelentősek még a szeszfirniszekek (pl. sellak alkoholos oldata) és a szintén védőbevonatként használt ''viasz''ok. A 20. sz. közepétől ''műgyantá''k oldatait is használják firniszként. Az olajok, olajfirniszek, növényi és állati enyvek, tojásfehérje védőbevonatként való használata számtalan hátránya miatt, köztük a barnulás, oldhatatlan keményedés, ma már elveszítette jelentőségét.
== Képzőművészet ==
==Képzőművészetben==
A ''képzőművészetben'' a ''firnisz'' a festmények védőbevonata.<ref>Angela Weyer European Illustrated Glossary Of Conservation Terms For Wall Paintings And Architectural Surfaces. English Definitions with translations into Bulgarian, Croatian, French, German, Hungarian, Italian, Polish, Romanian, Spanish and Turkish. Michael Imhof, 64. old., Petersberg 2015, {{ISBN|978-3-7319-0260-7}}</ref> A középkorban a festményeket napon sűrített, vagy főzött olajjal dörzsölték be, ill. olajban főzött kemény gyantákból (borostyán, szandarak) készítették el az úgynevezett ''olajfirnisz''t.<ref>{{cite web|url=http://lexikon.katolikus.hu/F/firnisz.html|title=Firnisz|publisher= Magyar Katolikus Lexikon|accessdate=2018-08-23}}</ref> Más képzőművészeti eljárások során a lenolajkencét tollal, ecsettel réz felületre viszik fel, majd az oldószert tűz fölött elpárologtatják, ez barna bevonatot képez. Az aranyozott részek kontrasztjaként ez az eljárás jól alkalmazható díszítésekhez. Miután a rézlapba belekarcolják, vagy belevésik a mintát, vagy a lenolajat viszik föl először és aztán aranyoznak, vagy fordítva. A rajzolatot az így képződött bevonat kaparásával finomíthatják is.
==Jegyzetek==
|
