:''Részletesebben tárgyalva a [[Korrózióvédelem]] szócikkben''
A korrózió elleni védekezést két nagy csoportra lehet bontani. Létezik '''aktív''' és '''passzív''' védelem. A passzív védelem fő jellemzője az, hogy olyan védőbevonatot alakítunk ki a fém felületén, ami csak addig véd, amíg meg nem sérül. Ennek az eljárásnak három típusa létezik. Lehet a fémet úgy isúgyis védeni a környezet káros hatásaitól, hogy bizonyos lakkokkal, műanyaggal vagy zománccal vonjuk be. Ezt az eljárást nevezzük '''szinterezés'''nek. A fémeket akár egyszerűen le is festhetjük. Elektrokémiai korrózióvédelem szempontjából passzív védelem az is, ha a fémet anódnak kapcsoljuk és azt elektrolizálva vastagítjuk meg a fémet védő oxidréteget. Ez a folyamat az '''eloxálás'''. Vannak passzív fémbevonatok, amelyek csak addig védik a fémet, amíg a bevonat meg nem sérül. Ez olyan elektródpotenciálú fém, amely a sérüléskor képződő helyi elem katódja lesz, mivel az ilyen bevonatok csak a sérülésig védenek. Ezért csak olyan esetekben használatosak, amikor a felület nincs kitéve sérülés veszélyének. Ilyen például a fehérbádog ([[ón]]ozott vaslemez), amelyet konzervdobozok készítésére használnak.
[[Fájl:Konservendose-1.jpg|bélyegkép|balra|200px|A fehérbádogot konzervdobozként is fel lehet használni]]
