„Ács (foglalkozás)” változatai közötti eltérés

A fa faragása, illetve a késztermék alakja az idők során a kereslettől és a divattól függően változott, ennek megfelelően kivált belőle az asztalos, a teknőkészítő, a faesztergályos (a pipaszár készítő, oszlopkészítő, kulacskészítő), és a zsindelyfaragó stb. szakma, - a szobor vagy más díszítőelemek faragása pedig a művészet síkjára emelődött.

 

Az ács szakma a [[14. század]]ban [[céh]]esedett [[Magyarország]]on. A tetőszerkezethez, hídlásokhoz, vagy az egészen [[fa (anyag)|fából]] készítendő házhoz a [[17. század]]tól vázrajzot, - a [[18. század]] közepétől pedig tervrajzot készítettek. Így készítették az ácsok később a [[híd]]- és [[malom]]szerkezeteket, illetve az egyéb vízi-műveket: a [[gát]]at és a [[zsilip]]et. A [[19. század]] második felétől szigorúan képesítéshez kötött iparággá vált. Az ács szakmában már régebben elkülönült a hajóács és a malomács, - újabb keletűen pedig az ácsmesterségből a specializálódás révén a tetőfedő, állványozó stb. foglalkozási ágazatok váltak ki.