„Germánium” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Bader (vitalap | szerkesztései)
a Atomtömeg
Bader (vitalap | szerkesztései)
Szövegrész pontosítása
43. sor:
 
 
A '''germánium''' ritka fémes elem, amely vegyületeiben, mint 2 és 4 [[vegyérték]]ű pozitív [[gyök (kémia)|gyökion]] szerepel. [[Vegyjel]]e: Ge, [[atomtömeg]]e: 72,64 g/mol.
 
==Felfedezése==
 
Ezt az elemet [[Clemens Winkler]] fedezte fel [[1886]]-ban az [[argirodit]] ásványban. Előállítása is a [[Freiberg]] mellett előforduló argiroditból történiktörtént, amely [[ásvány]] [[ezüstszulfidezüst-szulfid]]ból és germániumszulfidbólgermánium-szulfidból állállt.
 
1871-ben Mengyelejev D.I. a periódusos rendszere alapján kifejtette azon gondolatát, miszerint a IV. csoportnak van még egy ismeretlen eleme. Megjósolta tulajdonságait és még nevet is adott neki: ekaszilícium, utalva ezzel a szilícium hozszilíciumhoz való közelségére. Pontosan 120 évvel ezelőtt 1886 februárjában a freibergiFreibergi bányászatiBányászati akadémiaAkadémia egyik professzora felfedezte az ezüst új ásványát: az argiroditot. A teljes analízis céljából átadta a technikai kémia professzornak Winkler Clemens-nek. A 48 éves tudóst az akadémia legjobb analitikusának tartották. Tanulmányozva az új ásványt, ő találta meg az új elemet 7%-os tömegarányban. A professzor elkülönítette az ismeretlen komponenst, tanulmányozta tulajdonságait és megértette, hogy valóban megtálalta a Mengyelejev által megjósolt új elemet, az ekaszilíciumot. A Winkler által használt Germániumgermánium elkülönítési eljárása hasonlított a Germániumgermánium modern ipari kinyerési módszerének egyikére.
 
==Jellemzői==
Tisza állapotban előállítva, szürkés-fehér rideg fém, fs.-a[[sűrűség]]e 5,4732 g/cm<sup>3</sup>, [[olvadáspont]]ja 900938 ° C körül. Kémiai sajátságaira nézve az [[ón]]csoport fémeihez, de az [[antimon]]hhozhoz is hasonlít. A levegőn való erős hevítéskor oxidálódik. [[Sósav]]ban nem oldódik, kristályvizkirályviz feloldja, tömény [[salétromsav]] germániumoxiddágermánium-oxiddá oxidálja. Sói a lángot nem festik meg.
==Vegyületei==
===Kloridjai===
Vegyületei közül megemlíthetők a germánium kloridjai-kloridok:
 
*A germániumklorür (Ge Cl2GeCl<sub>2</sub>) szintelen, 72 °C-on forró folyadék, amely a germánium porának sósavgázban való hevítésekor képződik.
* germániumot klórgázban hevítve germániumkloridgermánium-klorid (Ge Cl4GeCl<sub>4</sub>) képződik. Szintén folyékony;, forráspontja 86 ° C.
 
===Oxidjai===
* germániumoxidulgermánium-oxidl (GeO) és germániumoxidgermánium-dioxid (GeO2GeO<sub>2</sub>) ismeretes. Utóbbi a germánium [[oxigén]]ben való elégetésekor is képződik. Fehér por, vízben kissé oldható; savjellegű vegyület.
===Szulfidjai===
* germániumszulfürgermánium-szulfid (GeS), vörösbarna kristálykákból áll és a germániumszulfidbólgermánium-diszulfidból képződik, azt hidrogénáramban redukálva. A germániumsók oldatából, ha azokat sósavval erősen megsavanyítjuk, a kénhidrogénkén-hidrogén fehér [[csapadék]] alakjában germániumszulfidotgermánium-diszulfidot (GeS2GeS<sub>2</sub>) választ le.
 
==Lásd még==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Germánium