„III. Károly római császár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
59. sor:
A [[880-as évek]] elején a [[Nagy Pogány Sereg]], melynek maradványait [[Alfréd wessexi király|Nagy Alfréd]] szétverte az [[Edingtoni csata|edingtoni csatában]] [[878]]-ban, letelepült a [[Hollandia|Németalföldön]]. Ám az új telepesek szembekerültek [[III. Lajos keleti frank király|III. (Ifjabb) Lajos]]nak, Károly bátyjának, néhány érdekével, de Lajos meghalt egy rövid hadjárat után [[882]]. [[január 20.|január 20-án]] és Károly örökölte a földjeit, ezzel egyesítve az egész [[Keleti Frank Királyság]]ot. Nyáron Károlyt a keleti frankok felkérték egy sereg összegyűjtésére, és ő elindult, hogy megostromolja a [[vikingek]] központját [[Asselt]]ben. Nem sokkal később Károly tárgyalásokat kezdett a viking vezetőkkel, [[Godfrey frizlandi herceg|Godfrey]]-val és [[Sigfred]]del. Godfrey befogadta a keresztény térítőket és beleegyezett hogy Károly vazallusává váljék. Elvette Gizellát, [[II. Lothár frank király|II. Lothár]] leányát. Annak ellenére, hogy Károlynak több túlbuzgó krónikás is „rendelkezésére állt”, kevés dokumentum maradt fenn erről a hadjáratról.
 
[[882]]-től [[884]]-ig a [[Vilmosi háború]] uralta a keleti határt (a későbbi [[Ausztria]]). [[Arnulf keleti frank király|Karintiai Arnulf]], Károly illegitim unokaöccse szövetkezett a lázadó [[II. Engelschalk osztrák őrgróf]]fal, a nagybátyja által kijelölt [[Aribo osztrák őrgróf|Aribo]] ellen. [[I. Szvatopluk nagymorvamorva fejedelem|I. Szvatopluk]], a [[Morva Birodalom]] uralkodója, elfogadta Aribot és [[884]]-ben [[Kaumberg]]ben hűségi esküt tett Károlynak. Mivel elvesztette keleti szövetségeseit, unokaöccsével is megromlott a kapcsolata, Károly új szövetségeseket keresett, akiket a régió morva és más szláv hercegeiben talált meg.
 
== Utódlási kérdések ==