„III. Károly római császár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
83. sor:
Ahogy Károly egyre gerinctelenebbé és alkalmatlanabbá vált, egyre több probléma vetődött fel [[887]] elején. Az év nyarán, feladva fiának utódlási terveit, a császár elismerte [[Párizsi Odo|Odót]] és [[I. Berengár itáliai király|Berengárt]], [[Friuli uralkodóinak listája|Friuli őrgrófját]] rokonainak az udvarban. Valószínűleg utódainak is elfogadta őket saját királyságukban. Károly belső köre kezdett szétesni. Először megvádolta feleségét, Richardist, hogy kapcsolatot tart fenn férje első miniszterével és főkancellárjával, [[Liutward]]dal, [[Vercelli]] püspökével. Az asszony bizonygatta ártatlanságát és elhagyta a császárt a zárdai életért. Ezután Károly Liutward ellen fordult és eltávolította hivatalából, [[Liutbert mainzi érsek]]et helyezve a helyére.
 
Abban az évben unokatestvére elbocsátotta [[Provence-i Ermengarde]]-ot, [[II. Lajos frankrómai császár|II. Lajos]] egyetlen lányát, [[Boso alsó-burgund király|provence-i Boso]] feleségét és magához vette felesége fiát, [[III. Lajos itáliai király|(Vak) Lajost]], megtette [[Provence]] királyává és megengedte hogy az udvarában maradjon. Valószínűleg úgy tervezte, hogy Lajost teszi az egész birodalom és a császári cím örökösévé. [[november 11.|November 11-én]] egy birodalmi gyűlést hívott össze [[Frankfurt am Main|Frankfurt]]ba. Mialatt a híreket fogadta, ambiciózus unokaöccse, [[Arnulf keleti frank király|Karintiai Arnulf]], lázadást szított és bajor illetve szláv seregekkel vonult a keleti frankok földjére. A következő hetekben Károly teljes hatalmi építménye összeomlott a térségben. Legtovább hűséges alemannjai tartottak ki mellette. Lotaringia népe sohasem fogadta el ténylegesen a trónfosztást. [[november 17.|November 17-étől]] Károlyt megfosztották minden hatalmától. A pontos események ismeretlenek. Amellett hogy megbüntette a lázadókat, akadályozta Arnulfot a mozgásban. Hamarosan ismét megbetegedett, és valószínűleg Bernátra és Lajosra bízta a hatalmat. Néhány birtokot kért [[Svábföld]]ön, ahol eltöltheti hátralévő napjait. Hat héttel később halt meg, [[888]]. [[január 13.|január 13-án]].
[[Kép:Carolingian empire 888.svg|jobbra|bélyegkép|Károly birodalma 888-ban kettészakadt és soha többé nem egyesült újra.]]
Károly birodalma kettészakadt és soha többé nem egyesült újra. Regino prümi apát szerint a birodalom egyik felében belső körökből választottak egy királyt. Arnulf valószínűleg az egész birodalmat magának akarta, de egyedüli terület, amit Keleti Frank Királyságon kívül meg tudott szerezni, az [[Lotaringia]] volt. A franciák Odót „választották meg”, aki eleinte nagy harcokat vívott III. Vid spoletói herceggel a hatalomért, aki Arnulffal is szemben állt Lotaringiában. [[Frankföld]]i bukása után Guy megpróbálkozott Itáliában is, de ott végül Berengárt koronázták királlyá. Lajost, Károly tervei szerint, megkoronázták Provence-ban, ő megpróbálta megszerezni Arnulf területeit, amit végül örökségként meg is szerzett. Odó valószínűleg alávetette magát Arnulf fennhatóságának. [[Felső-Burgundia|Felső-Burgundiában]] [[I. Rudolf felső-burgund király|Rudolf herceget]] királlyá koronázták. Ő lett az első nem Karoling király a történelemben. [[Aquitania|Aquitániában]] [[II. Ranulf poitiers-i gróf|II. Ranulf]] felvette a királyi címet és gyámsága alá vette az ifjú [[III. Károly nyugati frank király|Együgyű Károlyt]], a későbbi francia királyt, ezzel elutasítva Odó megválasztását.