„Lineáris gyorsító” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
a Robot: következő hozzáadása: it:Acceleratore lineare
1. sor:
Egy '''lineáris gyorsító''' vagy '''linac''' [ejtsd: linak] ([[angol nyelv|angolból]] '''Lin'''ear '''Ac'''celerator) a [[részecskegyorsító]]k egy változata, mellyel [[elektromos töltés|elektromosan töltött]] részecskéket (például [[elektron]]okat, [[proton]]okat, [[pozitron]]okat vagy [[ion]]okat) lehet egyenesvonalú pályán gyorsítani.
 
en.
== Lineáris gyorsítók fejlődése ==
 
Amíg a részecskéket korábban egyenáramú gyorsítókkal gyorsították, hamarosan kiderült viszont, hogy azzal nem lehet tetszőlegesen nagy energiákat elérni. Ha a feszültséget egy bizonyos érték fölé emeljük, akkor [[koronakisülés]] jön létre, és az így elveszett töltést folyamatosan pótolni kell.
 
[[Kép:Wideroe_linac_hu.svg|300px|thumb|Prinzipieller Aufbau eines Linearbeschleunigers nach Ising und Wideröe]]
Ezért terelődött a figyelem a váltakozó feszültséget használó [[rezonanciagyorsítók]]ra. A váltakozó áramú lineáris gyorsítót [[Gustav Ising]] javasolta, és először [[Rolf Wideröe]] építette meg [[1928]]-ban. Ez a gyorsító több gyorsítóelemből, úgynevezett ''driftcső''ből áll. A driftcsövek között hézagok vannak, amelyben ez [[elektromos mező]] iránya rendszeresen változik olyan ütemben, hogy az odaérkező részecskét mindig gyorsítsa, ezáltal a [[mozgási energia|mozgási energiáját]] viszonylag kis lépésekben össze tudja szedni. Amíg a driftcsövekben tartózkodik, addig nem hat rá erő, mivel az [[Faraday-kalitka]]ként viselkedik. Ilymódon olyan energiára lehet gyorsítani a részecskét, amely egyetlen gyorsítóelemmel nem érhető el.
 
[[David H. Sloan|Sloan]], [[Ernest Lawrence|Lawrence]], [[1931]]
 
A lineáris gyorsítók egészen addig nem voltak túlzottan sikeresek, míg 1945-ben egymástól függetlenül [[Edwin McMillan|McMillan]] és [[Vekszler]] fel nem fedezték a [[fázisstabilitás]] elvét. Az első komolyabb lineáris gyorsítót [[1948]]-ban építették az [[Egyesült Államok]]ban, mely 68 [[elektronvolt|MeV]]-es protonenergia elérésére volt képes. [Angeli, 37. old]
 
Ein moderner Linearbeschleuniger besteht aus einem [[Zylinder (Geometrie)|zylinder]]förmigen [[Hohlleiter]], in dem sich eine elektromagnetische Welle ausbreitet. Da die [[Phasengeschwindigkeit]] von elektromagnetischen Wellen in Hohlleitern größer ist als die des Lichts im Vakuum, muss sie durch regelmäßig angeordnete Irisblenden „gebremst“ werden.
 
== Lineáris gyorsítók felhasználása ==