„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a unicode karakter ki AWB |
a kékít |
||
29. sor:
Mivel a [[Távol-Kelet]]en [[Japán]], [[Közép-Ázsia|Közép-Ázsiában]] [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] [[A nagy játszma (diplomácia)|állta útját]], az orosz politika érdeklődése a világháború előestéjén újból Közép-Európa és a [[Balkán (térség)|Balkán]] felé fordult. Az orosz hadicélok közé tartozott a Monarchia meggyengítése és a tengerszorosok megszerzése. A 19. századi magyar politikai és szellemi elit aggodalommal kísérte az orosz terjeszkedést és a [[pánszlávizmus]]t, ezeket erősítette a [[ruszinok]] közötti orosz agitáció is.{{refhely|Gönczi}} (Ebben nemcsak a magyarországi szláv lakosság átpolitizálódásának elutasítása látható, hanem a [[Liberalizmus|liberális]] magyar elitnek az autoriter berendezkedésű keleti nagyhatalomtól való félelme is.) Ugyanakkor az [[orosz–japán háború]]ban elszenvedett vereséget követően és saját belső problémái miatt 1908-ban, [[Bosznia-Hercegovina]] osztrák–magyar annektálása idején Oroszország nem tudott a Balkánon hatékonyan fellépni.<ref>[http://nagyhaboru.blog.hu/2011/01/13/az_antant_hadiceljai Az antant hadicéljai.] ''Nagy háború blog'', 2011. január. 13. (Hozzáférés ideje: 2014. január 10.)</ref>
Az 1903-as politikai változások után orosz támogatást élvező Szerbia [[Bosznia-Hercegovina|Bosznián]] kívül az Osztrák–Magyar Monarchia valamennyi [[Délszlávok|délszláv]]-lakta területére igényt formált, ugyanakkor a szerb területi követelések [[Szeged]]et, [[Baranya vármegye|Baranyát]] és a teljes [[Temesköz]]t is magukban foglalták; utóbbi esetben Romániával, [[Dalmát Királyság (1815–1918)|Dalmácia]] esetében [[Olasz Királyság|Olaszországgal]] ütköztek az érdekeik. Bár némely vélekedés szerint 19. században kialakult [[illirizmus]] számított a Balkán-félsziget legveszélyesebb nemzeti radikalizmusának,<ref>[https://index.hu/kulfold/2009/06/04/nagy-szomszed/ Még jó, hogy nem Bosznia vagyunk.] ''Index'', 2009. június 4. (Hozzáférés ideje: 2013. június 2.)</ref> a szerb területi igények nyugati tudományos körökben is támogatókra találtak.{{refhely|Makkay|1339–1354. o.}}
Jóllehet Románia 1882-ben csatlakozott a hármasszövetséghez (ebben az orosz fennhatóság alatt álló [[Besszarábia]] megszerzésének vágya motiválta), mindvégig a tervei között szerepelt [[Erdély]] és [[Bukovina (régió)|Bukovina]] megszerzése, sőt a román területi expanzió végső célja a [[Tisza]] vonala volt. A román politika arra is építhetett, hogy a román haderő egyedüliként került ki veszteség nélkül a balkáni országok első világháború előtti összecsapásából. Ugyanakkor mind a román, mind az osztrák–magyar külpolitikát a visszafogottság jellemezte az első világháborút megelőző években.{{refhely|Makkai}}
Olaszország a 19. századi országegyesítés következő felvonásának tekintette az első világháborúban való részvételt. Az olasz területi igények [[Tirol]]ra, [[Isztriai-félsziget|Isztriára]] és a [[Dalmácia|dalmát partvidékre]] vonatkoztak. A Franciaországgal való ellentéteket ([[Nizza]] és [[Savoya]]
A hanyatló és a Balkánról mindinkább kiszoruló [[Oszmán Birodalom]] a cári Oroszországot tekintette fő ellenségének, de a 20. század elején diplomáciai síkon szembekerült a Monarchiával. Az 1878 óta megszállt Bosznia-Hercegovina 1908-as osztrák–magyar [[annexió]]ja tüntetésekhez, az osztrák és a magyar áruk [[bojkott]]jához vezetett,{{refhely|Kerekesházy|43. o.}} ami a Monarchia számára nem elhanyagolható kereskedelmi veszteséget okozott.<ref>''[https://en.wikipedia.org/wiki/Bosnian_crisis#Ottoman_Empire Boszniai válság]''</ref>
| |||