„Vita:Finnugor nyelvrokonság” változatai közötti eltérés

Címke: indulatos írásjelek
 
– [[Szerkesztő:GéKI|GéKI]] <sup>[[Szerkesztővita:GéKI|vita]]</sup> 2019. április 2., 08:43 (CEST)
 
 
Kedves {{válasz|GéKi}} barátom! Fentebb – ''Hogyan legyünk finnugorok'' – röviden összefoglaltam gondolataimat a finnugor elmélettel és a hunfalvyzmussal kapcsolatban. Nem látok nyomós okot, hogy változtassak véleményemen.
 
Bizonyos értelemben sajnálom finnugrista felebarátainkat. Még a megcsontosodott hunfalvystákat is, akik erőnek erejével akarják ránk kényszeríteni eszméiket. Őket sajnos oly mértékben fogva tartja meggyőződésük, hogy aligha képesek változtatni álláspontjukon. (Lásd pl. e dolgozatot: [http://mnytud.arts.unideb.hu/szakdolgozat/1587/banhalmi_j_1587.pdf]) Néhányan azonban tudják, mi a valóság, ismerik a tényeket, de nem mondhatják ki – ilyen vagy olyan okból – az igazságot. Számukra biztosítani kellene a lehetőséget, hogy becsületük, méltóságuk épségben tartása mellett vonulhassanak vissza a harc mezejéről.
 
Nyelvészeink nyelvrokonság alatt a vizsgált nyelvek közös eredetét értik. Ezt azonban – források híján – nem tudják bizonyítani. A közös finnugor őshazával, a közös finnugor ősnéppel, a közös finnugor ősnyelvvel kapcsolatban minden puszta feltételezés.
 
Keresztes és Csúcs (2006) a nyelvrokonság bizonyítékának három alappillérről beszél:
* a közös alapszókincs, melynek tagjai szabályszerűen felelnek meg egymásnak;
* a nyelvtani rendszer egyezései, nagyjából hasonló hangmegfelelések alapján;
* a közös tipológiai vonások.
 
A közös alapszókincsnek nevezett kifejezésgyűjtemény azon szavak együttesét jelenti, melyek egyik vagy másik finnugornak minősített nyelvben, és a magyarban is megtalálhatók, s bizonyos valószínűséggel érvényesülő szabályok szerint egymásnak megfeleltethetők. Nyelvészeink feltevése szerint az efféle megfelelések a közös együttélés, a közös nyelv tanújelei. E feltevést azonban források híján nem lehet ellenőrizni, következésképpen bizonyítani sem. Ráadásul a magyar és más (nem finnugornak minősített) nyelvek között is kimutathatunk hasonló párhuzamokat, ezekkel kapcsolatban azonban szóba sem kerülhet a szabályok alkalmazása. Ha valaki mégis ilyesmivel próbálkozna, az nyelvtudósaink szerint tudománytalan eljárás, és nem kell figyelembe venni. (Az ilyesfajta kijelentések legalábbis megkérdőjelezik jeles nyelvészeink jóhiszeműségét és pártatlanságát.)
 
A nyelvtani rendszer egyezései, nagyjából hasonló hangmegfelelések alapján, más ragozó nyelvekkel is összekapcsolják a magyart, nem csupán a finnségivel stb. Legfeljebb a hasonlóság mértéket lehet ezzel kapcsolatban vizsgálni. Marácz László ezt ekképpen fogalmazta meg: „Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altáji nyelvekre, törökre, mongolra, stb.”
 
Ugyanezt mondhatjuk a harmadik ponttal kapcsolatban is.
 
''A magyar és a finnségi, valamint az ugor nyelvek rokonok''. Ez a tudományos álláspont a szóban forgó kérdéssel kapcsolatban. ''Olyan feltételek szerint, melyeket mérvadó nyelvészeink kötöttek ki önkényesen'' – tesszük hozzá mi. Vagyis a szóban forgó nyelvek rokonok – ha kizárjuk a bizonyítás köréből a tényeket. Utóbbi kitétel természetesen nem része a tudományos álláspontnak, ennélfogva nem ismertethetjük a szócikkben.
 
Az alaptétel – mondják hunfalvystáink – megdönthetetlen. Hinnünk kell, hogy így van. Bizonyítékok híján mást ugyanis nem tehetünk. [[Szerkesztő:Jebusaeus|Jebusaeus]] <sup>[[Szerkesztővita:Jebusaeus|vita]]</sup> 2019. április 2., 18:58 (CEST)