„Zilahi Kiss Béla” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
|születési dátum=[[1856]]. [[április 22.]]
|halál helye=[[Gödöllő]]
|halál dátuma= [[1911]]. [[július
|nemzetiség= [[Magyarok|magyar]]
|házastárs=
23. sor:
Az 1890-es évek közepén megvált a kolozsvári Nemzeti Színháztól, áttette lakhelyét Budapestre költözött s újságírói pályára lépett. 1898. április 30-án Budapesten, a Józsefvárosban feleségül vette a nála 24 évvel fiatalabb, [[rimaszécs]]i születésű Hevér Erzsébetet, Hevér István és Kamogya Júlia lányát.<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DRQ3-RV8?i=115&cc=1452460 A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami házassági akv. 351/1898. folyószáma alatt.]</ref> A korkülönbség egyre jobban érződött köztük, a feleség egy idő után már inkább apjaként tekintett Zilahira. 1904-re elhidegültek egymástól, majd 1907-ben elváltak.<ref>4206/1907 sz. jogerős bpesti kir. ítélőtáblai ítélet.</ref> Zihali nagyon szerette feleségét, s sajátmaga könnyítette meg a válást és neje újból leendő férjhez menetelét, egyúttal a válás minden terhét és ódiumát magára vállalta. A kétség és remény, mely között hánykódott a válóper tartama alatt, testileg megőrölte, szellemi rugékonyságától megfosztotta. Nem tudott dolgozni, s a lelki csapáshoz, amit még fokozott Gizella húgának öngyilkossága és 1906 októberében édesanyja halála, anyagi zavarok is járultak.
Megismerkedett egy olasz lánnyal, Zaramella Antóniával, ami némileg visszaadta lelkének egyensúlyát és elviselhetőbbé tette az utolsó éveit. Ez újabb munkálkodásra serkentette s nagyobb szabású művek elkészítését tervezgette. Szerette volna Forgách Ferenc, az egykorú váradi püspök művének keretében megírni a XVI. század erkölcs- és természetrajzát, amelynek alapvonásait megrajzolta tárcáinak egész nagy sorozatában. Később Zrínyi Miklós életrajza lelkesítette, róla is jelent meg nehány tárcája. Utóbb gróf [[Széchenyi István]] felé fordult érdeklődése. A két Hunyadiról, Jánosról és Mátyás királyról is kimerítőbben szeretett volna írni annál a pár tárcánál, melyekben velük foglalkozik. Ezek azonban csak tervek maradtak. A napi munka nem engedte meg, hogy valóra váltsa terveit. A testi megrokkantság is mindjobban erőt vett rajta. Már régóta beteg volt anélkül, hogy ágynak esett volna. Egy tüdővérzési roham rövid szenvedés után véget vetett életének 1911. július 24-én délután
Újságíróként főként történelmi tárcáival keltett feltűnést. A [[Budapesti Hírlap (napilap, 1881–1938)|Budapesti Hírlap]]nak fennállásától (1881) kezdve belső munkatársa, tárcacikkírója (Június néven és névtelenül) volt; vezércikkeket írt az Esti Újságnak. Tárcákat írt még az ''[[Egyetértés (folyóirat)|Egyetértés]]''be (mint belső munkatárs), a '' [[Fővárosi Lapok]] ''ba és a ''Nemzet''be; kritikákat és könyvismertetőket a ''[[Századok (folyóirat)|Századokba]];'' dolgozott még Kolozsvárt az ''Ellenzék'', a ''Kolozsvári Közlöny'' és az ''Erdélyi Híradó'' című lapoknak is.
| |||