„Heliocentrikus világkép” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Elterjedése [[Kopernikusz]] nevéhez fűződik. Elméletét, amely a Naprendszert úgy modellezi, hogy annak középpontjában nem a [[Föld]], hanem a Nap van, a [[tudomány]] történetének legfontosabb hipotézisei között tartják számon – gyakorta a csillagászat és a modern tudományok kiindulópontjának tekintik ''(kopernikuszi fordulat)''.
 
A heliocentrikus világképet elsőként [[pontoszi Hérakleidész]] és [[szamoszi Arisztarkhosz]] fogalmazta meg a Kr. e. 3. században, a következő tudós, aki a heliocentrikus modellel érdemben foglalkozott, [[Alexandriai Hüpatia]] volt a Kr. u. 4. században.
Arisztarkhosz először a Nap hozzávetőleges méretét becsülte meg, és úgy találta, hogy az jóval nagyobb a Földnél. Ezt alapul véve elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy ekkora óriási test a piciny Föld körül keringjen, hanem inkább fordítva van a dolog. Kikövetkeztette továbbá, hogy a Föld forog a saját tengelye körül és ez okozza a csillagok látszólagos vándorlását az égbolton.<ref>Jose Wudka: Relativity, Space-Time and Cosmology, Cambridge University Press (2006), {{ISBN|9780521822800}}<!-- sajnos a link 2011. junis 3-ig nem elerheto http://physics.ucr.edu/~wudka/Physics7/Notes_www/notes_www.html --></ref>
 
Mindezek alapján kijelenthető, hogy a „heliocentrikus világkép” tudományos kifejezésként elavult, bár gyakran a „heliocentrikus modell” kifejezést értik alatta.
 
== Jegyzetek==
{{jegyzetek}}