„Vita:Inkvizíció” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A bevezető átfésülése: (új szakasz) |
→Harmat Árpád Péter cikke: (új szakasz) |
||
75. sor:
– [[Szerkesztő:Hamilcar Smith|Hamilcar Smith]] <sup>[[Szerkesztővita:Hamilcar Smith|vita]]</sup> 2019. április 4., 14:45 (CEST)
== Harmat Árpád Péter cikke ==
Az inkvizíció itt a wikin nagyrészben Harmat Árpád Péter cikke alapján íródott, többé-kevésbe szószerinti átvételekkel. Egész bekezdések vannak szószerint átemelve.
történelemklub, Harmat cikke:
"Az inkvizíció legtöbbször úgy zajlott le, hogy előre bejelentették az inkvizítor érkezését, de sokszor minden előzetes bejelentés nélkül állított be egy településre, kíséretével együtt. A terület lakosságának össze kellett gyűlnie az adott napon; aki nem volt ott, azt rögtön eretnekgyanúsként kezelték. Az inkvizítor, miután megérkezett, beszédet tartott, majd felszólította az embereket, hogy tegyenek vallomást önmaguk ellen, ha eretnekek, valamint jelentsék fel a gyanús egyéneket. A környékbeli eretnekek 15–30 nap türelmi időt kaptak arra, hogy vallomást tegyenek saját maguk ellen. Az adott határidő alatt jelentkezők számára általában egyszerű vezeklést írtak elő azon felül, hogy minél több más eretneket kellett feladniuk.
Akik úgy gondolták, hogy gyanúsak az inkvizítor szemében, sokszor adták fel magukat, inkább vállalva a vezeklést, mint a kínpadot, ugyanakkor a vallomási kényszer miatt legtöbbször hosszú listát készítettek más eretnekekről vagy olyanokról, akiket eretneknek gondoltak, de sokszor csak a haragosaik kerültek a vádlottak padjára. Aki viszont már feljelentés alapján került az inkvizíció elé, az nem kerülhette el a kínpadot, ahol megint csak hosszú listák születtek a későbbi vádlottakról. Ez a rendszer volt az alapja az inkvizítor hatékony működésének és tömeges ítéleteinek. (A későbbi boszorkányüldözések alkalmával már nem adtak lehetőséget megbánásra és vezeklésre, legfeljebb enyhébb ítéletre számíthatott, aki töredelmesen és kellő részletességgel vallott.) Egy személy beidézéséhez elegendő volt két tanú."
wikipédia:
"Az inkvizíció legtöbbször úgy zajlott le, hogy előre bejelentették az inkvizítor érkezését, de sokszor minden előzetes bejelentés nélkül állított be egy településre, kíséretével együtt. A terület lakosságának össze kellett gyűlnie az adott napon; aki nem volt ott, azt rögtön eretnekgyanúsként kezelték. Az inkvizítor, miután megérkezett, beszédet tartott, majd felszólította az embereket, hogy tegyenek vallomást önmaguk ellen, ha eretnekek, valamint jelentsék fel a gyanús egyéneket. A környékbeli eretnekek 15–30 nap türelmi időt kaptak arra, hogy vallomást tegyenek saját maguk ellen. Az adott határidő alatt jelentkezők számára általában egyszerű vezeklést írtak elő azon felül, hogy minél több más eretneket kellett feladniuk.
Akik úgy gondolták, hogy gyanúsak az inkvizítor szemében, sokszor adták fel magukat, inkább vállalva a vezeklést, mint a kínpadot, ugyanakkor a vallomási kényszer miatt legtöbbször hosszú listát készítettek más eretnekekről vagy olyanokról, akiket eretneknek gondoltak, de sokszor csak a haragosaik kerültek a vádlottak padjára. Aki viszont már feljelentés alapján került az inkvizíció elé, az nem kerülhette el a kínpadot, ahol megint csak hosszú listák születtek a későbbi vádlottakról. Ez a rendszer volt az alapja az inkvizítor hatékony működésének és tömeges ítéleteinek. (A későbbi boszorkányüldözések alkalmával már nem adtak lehetőséget megbánásra és vezeklésre, legfeljebb enyhébb ítéletre számíthatott, aki töredelmesen és kellő részletességgel vallott.) Egy személy beidézéséhez elegendő volt két tanú"
A végére oda van dobva harmat mint forrás (sovány vigasz), de ettől függetlenül ez nagy baj, a wikipédiánál ez selejt munka, hogy szószerint egész bekezdéseket átveszünk. Ez csak egyetlen kiragadott eset, tele van a cikk ilyenekkel.
Ami egyrészt önmagában problémás, de mielőtt valaki megszállva elkezdené toldozni-foldozni-átfogalmazgatni, vannak egyéb bajok is.
Harmat Árpád Péter egyetlenegy állítását sem jelöli meg, támasztja alá forrással. Egyetlenegyet sem. Ezt tartsuk észben, hogy ''minden'' amit állít Harmat Péter, forrás nélkül való.
A cikk végére odadobva két könyv:
* Katus László: A középkor története. Pannonica - Rubicon Kiadó, Bp., 2000.
* Klaniczay Gábor: Európa ezer éve. A középkor I-II. Osiris Kiadó, Bp., 2004
Hogy a cikkének állításait honnan szedte, melyik fejezetből, melyik oldalról, ismeretlen. Igazából még azt sem tudjuk, hogy a cikk állításai megtalálhatók-e e könyvekben. Én élek a gyanúval, hogy nem. Az ilyen koncepciózus szóhasználat tükrében gyanús nekem az egész (Harmat szavai, melyek részben a wiki-cikkben is visszaköszönnek):
* "A középkor egyik ''legborzalmasabb eljárása'' a 12. századtól megjelenő inkvizíció (latinul inquisitio haereticae pravitatis magyarul a tévelygő eretnekség kinyomozása) volt"
*"A kiátkozás az egyik legsúlyosabb büntetés volt a középkorban, akit kiátkoztak, nem vehette magához a szentségeket, bárki büntetlenül megölhette, a kiátkozott gyakorlatilag kívül került a társadalmon." [https://en.wikipedia.org/wiki/Excommunication_(Catholic_Church)#History Ez a wiki-cikk] konkrétan leírja a kiközösítettekkel való bánásmódot, büntetlenül megölés sehol sincsen benne. Ez a szamárság persze hogy bekerült a wikibe.
* "A terület lakosságának össze kellett gyűlnie az adott napon; aki nem volt ott, azt '''rögtön''' eretnekgyanúsként kezelték." A bizonyíték terhe az állítás tevőjén van, erőst kétlem hogy "rögtön" gyanúsként kezelték volna.
* "Kifogyhatatlan fantáziával bővítették a (kínzási) repertoárt."
Aki ilyeneket leír, az nem történész. Néha az ember még úgy is hibázik, ha a tárgyilagosságra törekszik. Ez még a tárgyilagosságra SEM törekszik.
Ennek fényében Harmat Árpád minden egyes megállapítása gyanú tárgyát képezi A wiki-cikk nagy része megkérdőjeleződik, mivel Harmat cikke alapján készült.
– [[Szerkesztő:Hamilcar Smith|Hamilcar Smith]] <sup>[[Szerkesztővita:Hamilcar Smith|vita]]</sup> 2019. április 8., 17:19 (CEST)
| |||