„The Beach Boys” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14) |
||
104. sor:
Brian állapotának romlásával párhuzamosan egyre kevesebb dalt írt, és fokozatosan visszavonult a zenekartól. Az együttes többi tagja így kénytelen volt saját dalokat írni. Carl Wilson apránként átvette a Beach Boys vezetését, kiváló producerré képezve magát. Hogy letudják a Capitol-lal szembeni szerződéses kötelezettségüket, 1969-ben kiadták a ''[[20/20 (The Beach Boys album)|20/20]]'' LP-t, mely korábban felvett, de ki nem adott dalok (köztük két ''SMiLE''-ra írt szám), feldolgozások, és néhány új Dennis Wilson-szerzemény gyűjteménye volt. Ez utóbbiak egyikét, a "Never Learn Not To Love"-ot Dennis [[Charles Manson]]-nal közösen írta (noha ezt a lemezborítón nem tüntették fel), s eredeti címe "Cease To Exist" volt.<ref>{{cite web |url=http://www.songfacts.com/detail.php?id=3962 |title= Never Learn Not To Love (songfacts.com)|accessdate=2011-01-22}}</ref> A lemezen szerepel a Ronettes "I Can Hear Music"-jának feldolgozása is, ami kislemezre kimásolva a zenekar utolsó top 40-es slágere lett a következő hét évben.
1969-ben a Beach Boys a Reprise kiadóhoz szerződött, s az új évtizedben megjelent első két lemezükre, az 1970-es ''[[Sunflower]]''-re és az 1971-es ''[[Surf's Up]]''-ra nagyjából azonos arányban írt új dalokat Brian és a zenekar többi tagja. A 2004-es ''SMiLE'' album kísérőfüzete szerint a Reprise-szerződés részeként az együttes kötelezettséget vállalt a ''SMiLE'' befejezésére és kiadására, ám ez nem történt meg. Ugyanakkor ez a két lemez a Beach Boys legizgalmasabb munkája az 1966-67-es korszak óta. Brian folyamatos visszavonulásával, lehetőséget adott a zenekar többi tagjának hogy kibontakozhassák képességeiket, és míg a "Pet Sounds" egyértelműen Brian szólóalbuma, addig a "Sunflower"-ben minden tag azonos százalékban járult hozzá az albumhoz, mind a dalszerzésben, a produceri munkában, és a felvételekben. Bruce Johnston egy 1990-es években készült interjúban ezt mondta az albumról: ''"Szerintem a "Pet Sounds" határozottan Brian szólóalbuma volt, A Beach Boys "Pet Sounds"-ja kétségkívül a "Sunflower" volt - a legjobb album amit valaha készítettünk."''<ref>{{cite interview |last=Johnston |first=Bruce |subjectlink= |interviewer=Peter Doggett |title=Peter Doggett Talks To Bruce Johnston About The California Surfers' Erratic Past And Uncertain Future |url=http://willybrauch.de/In_Their_Own_Words/brucejohnston.htm |callsign=London's Record Collector |city= |year=1990 |month=09 |accessdate=2011-01-22 }} {{Wayback|url=http://willybrauch.de/In_Their_Own_Words/brucejohnston.htm |date=20120518002650 }}</ref> Bár Brian szinte teljesen visszavonult a külvilágtól, a zenekar többi tagjai folyamatosan koncerteztek. 1971-ben a "The Fillmore"-ban adtak koncertet ahol ott ült a közönség soraiban [[Bob Dylan]], aki oda fordult a mellette ülő [[Jack Rieley]]-hoz, aki akkor a zenekar menedzsere volt, és azt mondta: ''"Hallod - ezek kibaszott jók, ember"''.{{h|Carlin|2006|p=158}}
[[Ricky Fataar]] dobos és [[Blondie Chaplin]] gitáros 1972-es csatlakozása a zenekarhoz jelentős változást hozott a Beach Boys hangzásában. A ''[[Carl And The Passions: So Tough]]'' nagylemezen hallható számok jelentős részét Fataar és Chaplin még előző zenekaruknak, a Flame-nek írták; ezek a hard rockos, country-s beütésű számok alig-alig emlékeztetnek a Beach Boysra. Az albumot a rajongók nagy része az együttes egyik legkuszább munkájának tartja. Az 1973-as ''[[Holland (album)|Holland]]'' már jobban sikerült. A kislemezre másolt "[[Sail On, Sailor]]", melyen ismét együtt dolgozott Brian Wilson és Van Dyke Parks, a Beach Boys egyik emblematikus klasszikusává vált. Bár egyik kislemeze sem jutott be az első 40 közé, a ''Holland'' a rövidhullámú rockrádiók kedvence volt 1973-ban, köszönhetően többek között Love és Jardine háromtételes "California Saga" szvitjének.
| |||