„Sándor Pál (filozófus)” változatai közötti eltérés

1918-tól vett részt a munkásmozgalomban. 1919-től a [[Kommunisták Magyarországi Pártja]] (KMP) tagja. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] alatt a szolnoki [[Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége|KIMSZ]] szervezet vezetője volt. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták, majd ideiglenesen szabadlábra helyezték.

1921-ben Bécsbe emigrált, ahol 1925-ig a [[Bécsi Egyetem]]en filozófiát tanult. A KMP bécsi szervezeteinek és az [[Osztrák Kommunista Párt]] tagja. Az ifjúmunkás csoportban tevékenykedett. 1925-től 1927-ig újságíró volt.

1927-ben a KMP Külföldi Bizottságának utasítására hazatért, és még ebben az évben belépett a [[Magyarországi Szocialista Munkáspárt]]ba (a Vági István vezette MSZMP-be) is. Közben magántisztviselőként dolgozott. Több cikke jelent meg a KMP legális kiadványában, a [[100% (folyóirat)|100%]] című folyóiratban, amelynek betiltása után 1931–33-ban a [[Társadalmi Szemle|Társadalmi Szemlét]] szerkesztette. 1929–30-ban néhány hónapig a [[Kommunista]] című lap szerkesztőbizottságának tagja is volt.

Ekkoriban számos kisebb [[Ponyvairodalom|ponyvát]], füzetes regényt adott közre, tucatnyi álnéven, ill. ezek egy részén fordítóként tüntette föl álnevét. A II. világháború alatt az Európa Könyvtár sorozatának szerkesztője, a Magyar Történelmi Emlékbizottság tagja volt. Többször letartóztatták. 1944-ben illegalitásba vonult.

1945 után a [[Magyar Kommunista Párt]] (MKP) Budapest, II. kerületi titkára, majd a [[Szabad Nép]] szerkesztőségében dolgozott, és szerkesztője volt a Gazdaság című folyóiratnak. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták.