„Tomáš Garrigue Masaryk” változatai közötti eltérés

Masaryk [[1891]]–[[1893]] között az Ifjú Cseh Párt, majd [[1907]]–[[1914]] között a követői által alapított Realista Párt (Cseh Néppárt vagy Haladó Párt) színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. A két képviselősége között eltelt időben a cseh nemzet politikai nevelésén fáradozott. Ekkor már nem teljes függetlenséget, hanem a Monarchia [[konföderáció]]s átalakítását tervezte elérni. [[1908]]-ban ellenezte [[Bosznia-Hercegovina]] annexióját. Az [[első világháború]] kitörése után [[Genf]]be, majd [[London]]ba menekült a letartóztatás elől, és külföldön is tovább agitált a [[csehek]] szabadsága mellett. Tanítványai, [[Edvard Beneš]] és [[Milan Rastislav Štefánik]] személyében hű társakra talált harcában, és 1916-ban [[Párizs]]ban együtt megalakították a [[Csehszlovák Nemzeti TanácsotTanács]]ot. A háború alatt rendkívül sokat utazott: [[1917]]-ben [[Orosz Birodalom|Oroszország]]ban szervezte meg a 40–50 000 főt számláló, a központi hatalmak, majd a bolsevikok ellen harcoló [[Csehszlovák Légió]]t, [[1918]]-ban pedig az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] meggyőzte [[Thomas Woodrow Wilson]] elnököt ügye igazáról.

1918-ban feldarabolták az Osztrák–Magyar Monarchiát, [[Csehország]] és a [[Magyar Királyság|Magyarország]]ból kiszakított [[Szlovákia]] egyesültek. Az [[antant]]-hatalmak elismerték a Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsot ideiglenes cseh kormánynak. [[1920]]-ban Masaryk megnyerte a választásokat, és ő lett a [[demokrácia|demokratikus]] csehszlovák állam első elnöke. A kisebbségekkel (függetlenedni vágyó szlovákok, németek, magyarok) szemben mérsékelt politikát folytatott. [[1935]]-ig háromszor választották újra, amikor idős korára való tekintettel lemondott. Utódja Beneš lett, aki addig külügyminiszteri feladatokat látott el.