„Robert Plant” változatai közötti eltérés

{{idézet2|''Jimmy Page '68 nyarán szervezte új zenekarát, melybe [[Terry Reid]]-et akarta megnyerni énekesnek. Ő azonban a Twiddle sikoltozóját a ajánlotta maga helyett. Ex-Yardbirds-ösyardbirdsös társa, Chris Dreja és a menedzser Peter Grant kíséretében Jimmy Page személyesen ment le Birmingham-beBirminghambe, ahol Plant a Tanárképző Főiskolán játszott aznap éjszaka a Hobbstwiddle-lel. Page-re nagy hatással volt az énekes és azonnal meghívta az elszegényedett Plantet elegáns, a Temze partján horgonyzó Pangbourne nevű lakóhajóra, hogy tovább ismerkedjenek.''|Matt Snow, Q Magazin, 1990. május}}

{{idézet2|''Rögtön tudtam, hogy jó dolog sülhet ki abból, amit most csinálunk! Lemezeket hallgattunk, és arról beszélgettünk, hogyan látjuk a helyzetünket, a lehetőségeinket. Ekkor hallgattuk [[Muddy Waters]]-től a "[[You Shook Me]]"-t, a "[[Babe, I'm Gonna Leave You]]"-t [[Joan Baez]]től - mindkettő nagyon tetszett nekünk - és a Fairport Convention-tConventiont.''}}

Robert a zenekarba kerülve rövid idő alatt tündökletes pályát futott be. A rock-énekesrockénekes archetípusa lett, a sztárok között is az egyik legnagyobb sztár. A zenekar légköre és a gyorsan jött szédületes sikerek szárnyakat adtak az egyébként sem gátlásos fiatalembernek.

Az [[1973]]-as [[Madison Square Garden]]-beli koncerten viszont már teljes fegyverzetében csillog a rockzene egyik legnagyobb hatású énekese. Azt még az ellenségei sem vonták kétségbe: a hangja egészen páratlan, az előadásmódja, az éneklés átéltsége, személyessége lenyűgöző. Ám ezt a rakás kivételességet még megfejelte lélegzetelállító megjelenése. A jól fésült és rendesen öltözött [[The Beatles|Beatles]]-ek után, a hibbantnak vagy magamutogató majomnak látszó, bármit magukra aggató '70-es évekbeli rockerek között, Robert Plant felhúzta feszes, a csípője csontját is alig takaró farmernadrágját, kigombolta virágos ingét - és a lábai előtt hevert a nőnemű koncertlátogató közönség. Megveszekedett utánzója, [[David Lee Roth]], őrült igyekezetében, hogy Plant után betöltse a szex-szimbólumszexszimbólum megüresedett trónját, szinte egy komplett orális aktust lebonyolított egyik klipjében.

{{rquote|70%|center| Azt mondták rólam, hogy szexuális fény vagyok. Néhány hónappal ezelőtt még ismeretlen énekes voltam, most meg már a jövő szex szimbólumánakszexszimbólumának neveznek. Nem rossz. Meg kell vallanom, nem tudom, mit értenek az emberek pontosan szex szimbólumszexszimbólum alatt. Kár, hogy ezt az egészet nem lehet igazán komolyan venni, mivel csupán a sajtó találta ki. A popvilágban, ahol mindent felfújnak, és ahol minden irreális, soha nem tudhatja senki, hogy egyik napról a másikra mi fog történni.| G.N.L.: id. mű, 81-82. old.}}

Plant-etPlantet temperamentuma, személyisége is alkalmassá tette a zenekari frontember szerepkörre. Jó humorú, harsány, élénken gesztikuláló nagy mesélő, aki minden körülmények között hamar a társaság középpontjává válik. Érdekes módon a zenekarról készült képeken - leszámítva persze a koncertfotókat - inkább befelé forduló, elgondolkodó portré rajzolódik ki róla. Míg a "nagy hallgatag", az "emberkerülő remete" hírében álló [[Jimmy Page]] többnyire teli szájjal nevet, de legalábbis mosolyog a fotók túlnyomó többségén.