„Papirusz” változatai közötti eltérés

A papirusz egyfajta nád,papiruszsás rostos szárából vékony szeleteket vágtak, amelyeket egy vízzel nedvesített deszkalapon szorosan egymás mellé helyeztek, és simára kalapáltak. Ezekre keresztben újabb csíkokat fektettek, és [[szerszám|fakalapáccsal]] -– további nedvesítés közben -– a két réteget összedolgozták. A papiruszlapokat a napon megszárították, majd kő- vagy csonteszközzel a felületüket simára csiszolták. Ezután összeragasztották, és tekercs formájában hozták forgalomba. Ám azAz egyiptomiak később kidolgozták a maguk eszközeit a papirusz készítésére, amely lehetővé tette a papirusz tömeges gyártását. Sajnos viszont azAz eszköz anyagát és formáját máig sem ismerjük.

A ma ismeretes legrégibb papirusztekercs négy és félfélezer ezeréveséves, tehát ezt az anyagot több mint három évezreden át használta az emberiség írásra. [[Gyártás]]aGyártása csak a X-XI. század körül szűnt meg. (A [[XII. század]]ban, [[Európa|Európában]] megjelent a [[papír]], amely tartósabb volt, mint a papirusz, és olcsóbb, mint a [[pergamen]].) A [[szicília]]iak is foglalkoztak papiruszkészítéssel, valószínűleg ők látták el az [[Olaszország történelme#Az itáliai városállamok kialakulása|itáliai városállamok]] és a [[Pápai Állam]] hivatalait. [[Caius Plinius Caecilius|Plinius]] hosszasan leírja a papiruszkészítés folyamatát, így beszél többek között a papirusz szalagokra hasogatásáról, a Nílus vizének felhasználásáról is, mely szerinte a ragasztásnál is fontos szerepet játszik. Préselés után következik a szárítás, majd az összefűzés és a fakalapáccsal történő vékonyítás, valamint az újrapréselés. Más [[Történeti forrás|forrásokban]] is olvashatjuk, hogy az egymásra fektetett csíkokat addig döngölik egy [[sulyok]]szerű eszközzel, amíg a bennük lévő nedvesség az egészet egyetlen, homogén lappá össze nem ragasztja.

A papiruszt hamisítják. A hamis "papiruszt"„papiruszt” banánlevélből hasonló eljárással készítik, mint az eredetit.