Főmenü megnyitása

Módosítások

== Trónra lépése és hatalmának biztosítása ==
1458 januárjában díszes – és jól felfegyverzett – küldöttség indult [[Cseh Királyság|Csehország]]ba, hogy [[Buda (történelmi település)|Budára]] kísérje a magyarok ifjú királyát. Az átadás feltételeit Vitéz János tárgyalta ki, de a küldöttségben ott volt Szilágyi Mihály és Szilágyi Erzsébet is. Mátyást [[I. György cseh király|Podjebrád György]] cseh kormányzó csak azzal a feltétellel engedte el fogságából, hogy Mátyás feleségül veszi a lányát, [[Podjebrád Katalin magyar királyné|Katalint]]. Az átadásra a magyar-morva határon lévő [[Strážnice (Hodoníni járás)|Strážnice]] településen került sor. A váltságdíj megfizetése után Mátyás kiszabadult a fogságából, de a jelenlévők előtt ünnepélyesen megerősítette házassági ígéretét.{{refhely|Kubinyi 2001|43. o.}} Az új király kíséretével ezután [[Esztergom]]nál átkelt a repedező jégen, és [[1458]]. [[február 14.|február 14-én]] megérkezett Budára.
[[Fájl:Mátyás király fiatalkori eszményesített dombormű-képmása a milanói Castello Sforzesco múzeumában.jpg|bélyegkép|balra|200px|Mátyás király fiatalkori eszményesített dombormű-képmása a [[milánó]]i [[Castello Sforzesco]] múzeumában]]
Komoly gondot okozott, hogy a magyar szokásjog szerint csak az volt a törvényes uralkodó, akit „Szent István koronájával” [[Székesfehérvár]]ott az [[esztergomi érsek]] koronázott meg. A [[Szent Korona]] azonban III. Frigyes birtokában volt. A koronázás pótlására végül egy gondosan kidolgozott ceremóniát hajtottak végre, amiben ötvözték a királyok első budai bevonulásának rítusát a székesfehérvári koronázások világi vonatkozásainak bizonyos részleteivel. A gyermekkirály diadalmenetét a város előtt a papság, a [[polgár (városlakó)|polgárság]] és a [[zsidók]] fogadták, ahol először a zsidók jogait erősítette meg. A városkapuban ugyanezt tette meg Buda város szabadságaival. A városháza börtönéből szabadon bocsátották a foglyokat. A templomban Te Deumot tartottak, a király pedig kötelezte magát az egyházi szabadságok megtartására. Utána a várkapuban a nemesség jogait erősítette meg. A palotában a trónra ülve pedig hozzáfogott az államügyek intézéséhez. Az ifjú Mátyás ezáltal az ország törvényes uralkodója lett.{{refhely|Kubinyi 2001|43-44. o.}}
 
A király és a kormányzó viszonya azonban még sok kérdőjelet rejtett. Mátyás kilenc nappal trónra kerülése után lett tizenöt éves. Ez bizonyos ügyekben már jogképességet jelentett, de a teljes nagykorúságot, ami a birtokadományozáshoz való jogot is tartalmazta, csak huszonnégy évesen érhette volna el. A király március 9-én mégis nagybátyjának adományozta családi örökségét, [[Beszterce (település)|Besztercét]] és az örökös grófi címet. Ezzel nagykorúként intézkedett, és a kedvezményezett kormányzó nem tiltakozott. Mátyás tehát kezdettől fogva gyakorolta az uralkodói hatalmat, bár elvileg elismerte a kormányzó szerepét. Márciusban már külpolitikai és birtokadományozó okiratokat is kiállíttatott a maga nevében. Bizonyára pontosan tudta, hogy amikor apja néhány évvel azelőtt, 1453-ban lemondott a kormányzóságról, V. László király még csak tizenhárom éves volt.{{refhely|Kubinyi 2001|44. o.}}
 
Konszolidálódni látszott Mátyás kapcsolata leendő apósával, Podjebráddal, akit március 2-án cseh királlyá választottak. A volt [[husziták|huszita]] uralkodó titokban hűségesküt tett a pápának, így elhárult az akadály meg[[koronázás]]a elől. Mátyás, Podjebrád május 7-ei koronázására Salánki Ágoston győri és Szilasi Vince váci püspököket küldte, akik meg is koronázták.{{refhely|Kubinyi 2001|45. o.}}
 
[[Jiskra János]], aki 1458. február elején Podjebrád nyomására hűségesküt tett Mátyásnak, már március végén fellázadt. A király Rozgonyi Sebestyént nevezte ki a ''Felső részek főkapitánya'' címmel a Jiskra cseh zsoldosai elleni küzdelem vezetésére. A kezdeti sikerek után Rozgonyinak szeptembertől erdélyi vajdaként már az ottani török betörés ellen kellett harcolnia. Jiskra közben III. Frigyes szolgálatába is állt, de végül, 1462-ben átfogó megállapodásra jutott Mátyás királlyal. Ennek értelmében nagy pénzösszeg, és az ország másik végén, [[Lippa]] vidékén kapott nagy birtokok fejében örök hűséget fogadott a királynak, amit aztán meg is tartott. [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] szerint: "''(...) annak szelídíthetetlen elméjét megszelídíti, és a tolvajoknak kapitányából magának hívet csinál és állhatatos, vitéz embert. Más király alig várhatta volna, hogy kezébe kaphassa, hogy diadalmenetben hurcolja városról városra, de Mátyás király ilyen hiú gondolatokat nem gondolt, ő a jónak szolgálatára volt, s ezt inkább kívánta, mint a maga dicsőségét.''" {{refhely|Lengyel Dénes|320. o.}} Zsoldosainak egy része Mátyás szolgálatába állt, és belőlük lett a későbbi [[fekete sereg]] magva. A még ellenálló vagy újra lázadó cseheket Mátyás kemény kézzel leverte, ezzel 1467-re sikerült a Felvidéket megtisztítani tőlük.{{refhely|Kubinyi 2001|46. o.}}
 
Szilágyi Mihály 1458 nyarán már felismerte, hogy Mátyás kijátszotta őt, ezért összeesküdött a király ellen [[Garai László (nádor)|Garai László]] nádorral és [[Újlaki Miklós]]sal. Mátyás erre azonnal leváltotta a nádort, és anyjával együtt igyekezett jobb belátásra bírni nagybátyját. Ez azonban csak időlegesen sikerült, mert Szilágyi újra meg újra Mátyás ellen fordult, aki időnként letartóztatta, időnként visszahelyezte magas funkcióiba. Végül Szilágyi 1460 végén erdélyi kormányzóként egy török elleni összecsapásban fogságba esett, és a szultán kivégeztette. A pápa magyarországi követe ezt jelentésében Mátyás számára szerencsés fordulatnak értékelte, mivel a kormányzó mindvégig a király ellen szervezkedett.{{refhely|Kubinyi 2001|49. o.}}
 
Még 1459 elején Garai és Újlaki újra összeesküdtek Mátyás ellen, és [[Németújvár]]on magyar királlyá választották [[III. Frigyes német-római császár|III. Frigyest]]. Garai a választás után hamarosan meghalt, Újlaki pedig csak félszívvel folytatta a küzdelmet Mátyás ellen, július 1-jén pedig birtokai megtartása fejében örök hűséget fogadott neki. Újlaki taktikázása révén megerősítette helyzetét, de ennek fejében III. Frigyes élete végéig magyar királynak titulálhatta magát, sőt később a Habsburgok innen vezették le magyar trónigényüket. A hatalmi harcban fontos tényező volt, hogy a [[pápa (egyházfő)|római pápa]] a Magyarországon tartózkodó Carvajal bíboros révén folyamatosan biztosította a magyar főpapi kar támogatását a király számára, elsősorban a török elleni magyar harc reményében.
 
1463-ban Vitéz János hosszas tárgyalásai eredményeképpen tető alá hozták [[III. Frigyes német-római császár|III. Frigyes]]sel a [[bécsújhelyi megállapodás]]t, aminek értelmében - [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] szavaival - "''a császárnak [[Kalács (sütemény)|kalács]]ot vet a torkába, a [[Szent Korona|koronáért]] hetvenezer [[arany]]at vet neki, és azzal a fösvény szemét befedi''". {{refhely|Lengyel Dénes|320. o.}} Ezen kívül az egyezségben közös céljuknak nevezték meg a harcot a [[Oszmán Birodalom|török]] ellen. Kinyilvánították, hogy ha Mátyás fiú utód nélkül hal, a magyar trónt Frigyes fia, [[I. Miksa német-római császár|Miksa]] örökli. A 20 éves Mátyás esetében ez nem látszott komoly veszélynek. A császár pedig a maga részéről örökbe fogadta Mátyást, ami elméleti lehetőséget nyitott arra, hogy ő örökölje majd a császár birodalmát.
 
== Belpolitika Mátyás korában ==
Mátyás belpolitikai tevékenységének fő céljai uralkodásának első időszakában a saját hatalmának megerősítése, majd a kincstári bevételek növelése, végül pedig Corvin János trónutódlásának biztosítása volt. A nemesi uralkodó osztály, azon belül is a főurak tekintetében ez a politika elsősorban a hatalmi pozíciók és az ezzel járó birtokok szinte folyamatos újraosztásáról szólt. Mátyás emellett figyelmet fordított a szélesebb köznép, a városi polgárság, sőt a parasztság helyzetére is. Az adóprés szorításából nem engedett, de országjárásai során a főurak által elkövetett kirívó igazságtalanságokat igyekezett orvosolni, később ez a tevékenysége lett az „igazságos Mátyás királyról” szóló legendák reális magva.