„Finnugor nyelvrokonság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
GéKI (vitalap | szerkesztései) |
GéKI (vitalap | szerkesztései) |
||
1 397. sor:
A finnugor őshaza elméletével szembeni másik gyakori ellenvetés, hogy a [[magyar népi kultúra]], [[magyar mitológia]], [[magyar népmesék]], [[magyar népzene]], [[magyar népművészet]] elemeinek nagy része összeegyeztethetetlen a legtöbb finnugor népével.<ref>Lásd Falvay Károly: ''Nagyboldogasszony''; Vámos Ferenc: ''Kozmosz a magyar népmesékben''; Oláh Imre: ''Nimrud hagyomány''; Juhász Zoltán: ''A zene ősnyelve''; Lükő Gábor művei</ref>
== A tudományos kereteken kívüli viták: ==
A vita, tudományos kereteken kívül is folyik, például [[Dúró Dóra]] parlamenti képviselő egy ízben az országgyűlésben is felszólalt a finnugor elmélet ellen.<ref>[http://durodora.jobbik.hu/d%C3%BAr%C3%B3_d%C3%B3ra_magyar_%C5%91st%C3%B6rt%C3%A9neti_kutat%C3%B3int%C3%A9zetr%C5%91l_%C3%A9s_julianus_bar%C3%A1t-programr%C3%B3l_-_vide%C3%B3val Videó]</ref>
A történelem azonban, nem egy régi, elavult dolog amelyet belepett a por. Kevés dolog tüzelheti fel olyannyira a kedélyeket mint a népek, - és azok nyelveinek, - származásáról szőtt elméletek. Ezen elméletek, mindig is a politika látóterében mozogva születtek.
▲"Ősöket keresett mindenki, lehetőleg minél jobb hírűeket, részben a nemzeti dicsőség öregbítése, részben meg „a – bolond fejjel az általa kivívhatónak vélt – »történelmi jog« bizonyítása” (Lükő 1991. 5) végett. (Ez a „bolondság” sajnos máig sem múlt el mindenütt, és nagy tehertétele nemcsak a történelem-, hanem a nyelvtudománynak is.)" <ref> Szilágyi N. Sándor: A szent mókus, avagy a módszer buktatói </ref>
Klima László is rendszeresen ír cikkeiben arról, hogy „már első krónikásaink is közvetlen politikai célok szerint formálták a magyarság eredetének történetét. A politikai szándék azóta is jelen van sok őstörténeti munkában” - "Masaryknak ugyanazért kellett Nagymorávia, amiért Werbőczinek a hunok és Attila: nemzetük területi igényeinek jogi megalapozásáért." [https://www.nyest.hu/renhirek/megale-moravia-megale-mania]▼
A nemzeti nacionalizmusok kialakulásának időszakában, a politikusok is igen előszerzettel használták a nyelvtörténeti tényekből, kialakított eredet ideákat, és felhasználták a "nemzetállamiság" jogalapjának politikai kidolgozása során is.
De a finnugristákat ( Hunfalvy Pált és Budenz Józsefet német anyanyelvű magyarnak nevezik ) is rendszeresen meggyanúsítják, némi titkosszolgálati együttműködéssel is.▼
:Tomáš Garrigue Masaryk:
„Bár a Habsburgok nem igen foglalkoztak magyar eredetkutatással, Hunfalvy Pál szorosabb kapcsolatot ápolt az osztrák titkosrendőrséggel, mint az egy tudóstól elvárható lenne.” <ref> Bihari Dániel: Mi az, hogy finnugor - ( Szabados György nyomán) - 24.hu </ref>''▼
:„A cseheknek történelmi joguk van a cseh tartományok (Csehország, Morvaország, Szilézia) önállóságára és joguk van az általuk teremtett állam függetlenségére. Azon kívül természetes és történelmi joguk az is, hogy magukhoz csatolják a magyarok által brutálisan elnyomott szlovákokat. … A magyarok kulturális tekintetben függőben voltak a szlovákoktól. A csehek és szlovákok egyesülése tehát legitim követelés.”
:Edvard Beneš:
:„Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán… a magyarok csakugyan ázsiaiak... a nem magyar nemzetiségek a civilizált Európában példa nélkül álló elnyomó politika áldozatai
▲
A fnnugrisztika már a kezdetektől erős kritikát fogalmaz meg a magyarság fennmaradt három krónikájában ( Gesta hungarorum ) foglalt eredetlegendákkal kapcsolatban is. Klima László így fogalmaz „már első krónikásaink is közvetlen politikai célok szerint formálták a magyarság eredetének történetét. A politikai szándék azóta is jelen van sok őstörténeti munkában” ( Klima László : Magyar őstörténet – honnan, hová?)
Ez azonban, sajnos csak azon finnugrista állítások sorát gyarapítja, amelyet igazán sem cáfolni, sem igazolni nem lehet talán soha.
▲De a finnugristákat ( Hunfalvy Pált és Budenz Józsefet német anyanyelvű magyarnak nevezik ) is rendszeresen meggyanúsítják, ilyen valószínűleg soha nem igazolható állításokkal, például némi titkosszolgálati együttműködéssel is.
▲„Bár a Habsburgok nem igen foglalkoztak magyar eredetkutatással, Hunfalvy Pál szorosabb kapcsolatot ápolt az osztrák titkosrendőrséggel, mint az egy tudóstól elvárható
Ezek a „viták” legtöbbször a résztvevők valódi szakmai érveit, és a valódi tényeket helyettesítve hangzanak el. Minél kevesebb a szakmai érv, annál hangosabb és erőszakosabb, és szóhasználatában is annál durvább a „bírálat”…!
A finnugrisztika történetének talán legismertebb momentuma az „ugor török háborúként” elhíresült közéleti vita, amelyet egyáltalán nem tudományos eszközökkel vívtak, és soha nem is zártak le, és még ma is meghatározza e tudományág körüli légkört.
Nem igen van persze ezen, mit csodálkozni, hisz a vita akkor indult, amikor a finnugrisztika születésének hajnalán Vámbéry Ármin, próbálkozott nézeteinek elfogadtatásával, és ezt az ítéletet kapta, (állítólagos barátjától) bírálójától.
„Esőt adál uram, de nincs köszönet benne! — mondhatnám e jelentésemet befejezvén, én is, ha visszatekintek a szóhasonlítások nagy halmazára, melyet Vámbéry úr, nem nagy gonddal és lelkiismeretességgel összehányva, „magyar és török-tatár szóegyezések" czime alatt a magyar nyelvész közönségnek nyújtott, mint feleletét azon kérdésre: hogy mi és mennyi törökség van a magyar nyelvben? Hogy e feleletnek, úgy amint ő azt adta, semmi hasznát nem vehetjük, azt a fentebbi birálati jelentésem, úgy hiszem, eléggé megmutatta.” - Budenz József. ( NyK. 10 : 128)
Úgy gondolom, hogy a 19.- század második felében, egy tudományos folyóiratban megjelenő bírálatban ennél sértőbb, megalázóbb kifejezéseket még nem igen lehetett használni. Budenz soha nem kért elnézést ezekért a sorokért, ezért a finnugristáknak kellene ezt megtenniük. Én úgy látom, hogy nem sok esély van rá, és elnézve a viták hevességét – még az egymás kölcsönös megértésére, is kevés remény mutatkozik.
Később Gombocz Zoltán is úgy fogalmaz, hogy Budenz „Jelentése” nem lehet tudományos értékű, mert azt annak „vitairat” – jellege azt nem teszi lehetővé. Pedig a finnugrisztika, ezt a „Jelentést” tekinti a tudományág megszületését jelentő „győzelemnek”.
A győzelmet azzal is szokás demonstrálni, hogy Vámbéry maga ismerte el vereségét, ez az elismerés azonban nagyon is kétséges, hisz önéletrajzában így fogalmaz:
"A küzdelem, melyet fanatikus ellenfeleim, sajnos, átvittek a személyeskedés terére is, eltartott jó sokáig, de ezúttal is bevált a régi diák közmondás: Philologi certant, tamen sub judice lis." in: Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. IX. fejezet, 130.o.[3]
A már idézett Szilágyi N Sándor pedig így fogalmaz ezzel kapcsolatban:
„ A magyar nyelvtörténetben igazán nem nehéz észrevenni, hogyan telepszik rá a rokonságelmélet és a családfa metafora a származáselméletre. A finnugor gyökér megkülönböztetett figyelemnek örvend, és mindent maga alá rendel, a magyar nyelv más nyelvekből származó elemei pedig – mint olyan zavaró tényezők, amelyek csorbát ejthetnek a rendszer különben olyan szép egyértelműségén – valahogy úgy tűnnek fel, mint amelyek netalán veszélyeztethetnék nyelvünk tiszta finnugorságát és a finnugor nyelvtudomány végső győzelmét. (Ezt a félelmet még az ugor–török háború idejéből örököltük, és nagyon belénk szorult.) Az elhíresedett ugor–török háború stílusa nagyon is emlékeztet nemcsak a hitvitázó disputákéra, hanem a középkori boszorkányüldözésére is.”
A vita annyira nem lett lezárva, hogy a 21. század technikai színvonalán, ma egy komplett blog szolgál (bár ma már meglehetős „hűtött állapotban”) a finnugor ellenesek gyalázására.
„A finnugorellenesek érvelésének szerves részét képezik a xenofób érvek, az antiszemita szólamok, az összeesküvés-elméletek iránt érzett szomj, és a finnugor nyelvrokonságról, mint „hivatalos” álláspontról, azaz ideológiáról beszélnek.
A finnugor ellenesek, frusztrált, magukat különlegesnek érző, de sikertelen egyének, tipikusan kiöregedett vagy kiöregedőben levő – műszaki értelmiségi, a kérdéskör alapvető tényeinek ismerete nélkül, a pereputtyot kiterjesztik a török nyelvű népekre, képzeletbeli „hivatalos álláspont” ellen harcolnak, mert a tudományos eredmények „bukása” elégtételt jelentene számukra.”
Ha azonban a cikk „mondanivalója” ezt kívánja a finnugristák is „megszólatnak”…!
„Megjegyzendő, hogy a finnugrisztika is nagy hibát követett el, amikor „finnugor néprajz”-ról, „finnugor zené”-ról, „finnugor irodalom”-ról, sőt, „finnugor világlátás”-ról és hasonlókról kezdett beszélni. Kezdetben persze a tudományág művelőinek sem volt világos, hogy a nyelvi, kulturális és genetikai-antropológai párhuzamok nem vehetőek egy kalap alá. Az ilyen hangok azonban később is erősek voltak, és ma is hallhatjuk őket. Mi több, a hazai finnugrisztika számos jeles képviselőjétől egyáltalán nem idegen a rasszista, cigányellenes, antiszemita vagy homofób (és persze lingvicista!) megnyilvánulás – más kérdés, hogy ezeket a szégyenteljes megnyilatkozásaikat diszkréten teszik, hiszen tisztában vannak azzal, hogy ez a viselkedés nem szalonképes: legalábbis nyugat-európai kollégáik előtt ezt nem mernék felvállalni.”Mi több, a hazai finnugrisztika számos jeles képviselőjétől egyáltalán nem idegen a rasszista, cigányellenes, antiszemita vagy homofób (és persze lingvicista!) megnyilvánulás – más kérdés, hogy ezeket a szégyenteljes megnyilatkozásaikat diszkréten teszik, hiszen tisztában vannak azzal, hogy ez a viselkedés nem szalonképes: legalábbis nyugat-európai kollégáik előtt ezt nem mernék felvállalni.”
( Ez utóbb idézett „szitoközön” egytől egyig, Fejes László nyelvésznek a NYESTEN – megjelent cikkeiből való. )
==Jegyzetek==
| |||