„Jogerő” változatai közötti eltérés

A '''jogerő''' jogi fogalom, amelyet elsősorban bírói ítéletek hatásaként említenek. Közvetlen összefüggésben van a jogerővel az "ítélt dolog" ([[latin nyelv|latinul]] res iudicata vagy res judicata).

Már az ókori Rómában fontos jogi fogalom volt. Az öt autentikusnak elfogadott jogtudós egyik, Ulpianus határozta meg az '''ítélt dolog'' fogalmát így határozta meg:.

{{idézet|Jogerő (res judicata), a birói határozatnak rendes perorvoslattal meg nem támadhatósága. Jogerősnek, jogerőre emelkedettnek azt a birói határozatot mondjuk, mely ellen rendes perorvoslatot egyáltalán v. többé használni nem lehet. Az az időpont, amelytől a birói határozat megtámadhatatlanná lesz, képezi a határozat jogerőre emelkedésének időpontját. Ez különböző lehet. A határozat, ha oly biróságtólbíróságtól ered, mely az illető kérdésben végérvényesen határoz, ugyúgy hogy az ellen bármily perorvoslat törvény szerint kizárva van, kihirdetésével azonnal J.-re emelkedik. Itt tehát a kihirdetés s a J.-re emelkedés időpontjai egybeesnek. Egyéb esetekben a határozat csak akkor emelkedik J.-re, amidőn a felek abban kifejezetten megnyugodtak; ha a perorvoslat közbenvetésére előszabott határidő annak igénybevétele nélkül lejárt, ha az igénybevettigénybe vett perorvoslatot a fél jogérvényesen visszavonta, vagy a biróságbíróság elutasította. Megkülönböztetjük az abszolút és a relatív J.-t, a szerint amint a határozat valamennyi fél, v. a feleknek csak egyike v. másika irányában emelkedett jogerőre. Bűnvádi ügyekben az itéletítélet relatív jog ereje annyiban el van ismerve, amennyiben az itéletítélet a vádlottnak fellebbezése alapján a vádlott hátrányára meg nem változtatható, - ellenben a relativrelatív J. nem jő figyelembe, amennyiben a fellebbező vádlott javára szolgáló tekintet alapján, ha az büntársairabűntársaira is kiterjed, az itéletítélet az utóbbiak javára is megváltoztatandó, habár fellebbezéssel nem éltek is, - s amennyiben továbbá a vádló által a vádlott hátrányára használt fellebbezés mindenkor a vádlott előnyére is használtnak tekintendő. A J. jogi hatása először is a birói határozat végrehajthatósága. A törvény azonban bizonyos esetekben nem a jogerős ítéletnek végrehajtását is megengedi de csak polgári ügyekben. BünügyekbenBűnügyekben általános elv, az, hogy nem jogerős itéletetítéletet végrehajtani nem lehet, a fellebbezésnek tehát mindig halasztó hatálya van. A személyes szabadság érdekében mégis azzal a módosítással, hogy a fogva levő vádlottat, ha a bíró felmentő ítéletet hozott, szabad lábra kell helyezni, habár a vádló a felmentő ítélet ellen fellebbezett is. Ez alól csakis a legsúlyosabb bünesetekbenbűnesetekben lehetvén kivételnek helye. A járásbíróságok és a közigazgatási hatóságokhoz tartozó bünügyekbenbűnügyekben az eljárási rendelet kivételesen megengedi, hogy a vádlott az ellene kiszabott szabadságvesztés büntetését a fellebbezett ítélet alapján is megkezdheti, ha az itéletnekítéletnek büntető része ellen ő maga nem fellebbezett.

A J. további, második hatálya, hogy az itéletilegítéletileg eldöntött igényt többé biróilagbíróilag érvényesíteni nem lehet; ez az u. n. «Ne bis in idem». A birói tévedések lehetőségére való tekintettel azonban a törvény ugyúgy a polgári mint a büntető ügyekben bizonyos feltételek alatt a pernek megujításátmegújítását megengedi. Ezt nálunk polgári perekben perujításnakperújításnak, bünügyekbenbűnügyekben ujrafelvételnekújrafelvételnek nevezik. A J.-nek ezt a két hatályát alaki J.-nek nevezik. A J.-nek harmadik hatálya, melyet az alaki J.-vel szemben az itéletítélet anyagi jogerejének neveznek az, hogy a jogerős itéletítélet a való igazság, a peres jogviszony valódi kifejezésének tekintendő, vagyis azt, amit a jogerős itéletítélet kimondott, valónak kell tartani, «Res judicata pro veritate habetur», vagy «Res judicata jus facit». Arra nézve, hogy mi emelkedik az itéletbenítéletben ily anyagi J.-re, eltérők a nézetek. Minthogy azonban tényleg a dolog ugyúgy állhat, hogy a birói itéletítélet a valóságnak meg nem felel, tehát csak alaki igazságot tartalmaz, de az anyagi igazságnak meg nem felel; minthogy a polgári birónakbírónak sokszor az alaki igazsággal meg kell elégednie, a büntető birónakbírónak ellenben mindig az anyagi igazság kiderítése képezi feladatot, általánosan elfogadott elv az, hogy a büntető birótbírót a polgári bírónak itéleteítélete nem köti; azokban a magánjogi kérdésekben, amelyektől függ, hogy létezik-e valamely és mily büncselekménybűncselekmény, a büntető biróbíró önállóan határoz, akkor is, ha ugyanabban a kérdésben a polgári bíró már jogerősen határozott. Az itéltítélt dolog (res judicata) továbbá csak az illető peres felek s jogutódaik között alkot jogot vagyis «jus facit inter partes»."<ref>http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/053/pc005348.html#4</ref>}}