„1992-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés

[[Nigel Mansell]] hosszú várakozás után (3-szor volt vb-második) végre világbajnok lett a [[Williams F1|Williams]] autók lehengerlő fölényének köszönhetően. Az első hét futamból hatot megnyert, csak a hetedik versenyen, [[1992-es Formula–1 monacói nagydíj|Monacóban]] sikerült legyőznie a hercegségben mindig kiválóan szereplő [[Ayrton Senna|Ayrton Sennának]]. Sikerszériája azonban folytatódott, nyert a [[1992-es Formula–1 brit nagydíj|brit nagydíjon]] is. (Itt mutatkozott be először egy [[Brabham]] autóban a későbbi világbajnok [[Damon Hill]].) Mansell már az évad 11. versenyén, a [[1992-es Formula–1 magyar nagydíj|magyar nagydíjon]] bebiztosította a világbajnoki címét, majd a következő, [[1992-es Formula–1 olasz nagydíj|olasz nagydíjon]] ismét bejelentette, hogy visszavonul. Ugyanekkor a [[Honda]] is bejelentette, hogy kivonul a sportágból, ami a [[McLaren]] csapat visszaesését vetítette előre. Az esős [[1992-es Formula–1 belga nagydíj|belga nagydíjon]] [[Michael Schumacher]] megszerezte élete első futamgyőzelmét. A világbajnoki pontverseny második helyén Mansell csapattársa, [[Riccardo Patrese]] végzett, a dobogó harmadik fokáról az első teljes idényét teljesítő Michael Schumacher leszorította a címvédő Ayrton Sennát, aki összeütközött Mansell-lel az [[1992-es Formula–1 ausztrál nagydíj|utolsó futamon]]. A Williams csapat [[F1 1986-os Formula–1 világbajnokság|1986]] után újra világbajnok lett a McLaren és a [[Benetton Formula|Benetton]] előtt.