„Esztergom-Kertváros” változatai közötti eltérés

1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14)
(0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
(1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14))
A terület az [[első világháború]] alatt kezdett benépesedni, amikor itt állították fel Magyarország legnagyobb hadifogolytáborát 1914. augusztus 27-én. A hatalmas barakkokban egyenként 600 ember fért el. A tábor a háború alatt folyamatosan terjeszkedett. Raktárak, tiszti házak, újabb barakkok, uszodák, szennyvíztisztító telep és imaház épültek. Megvalósult a melegvíz-ellátás. Az első világháborúban a hadifogolytáborban összesen száznégyezer ember raboskodott.<ref name="multkor">http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=25214</ref> Szabadidejükben fából készült emléktárgyakat készítettek, amit a környék lakossága vásárolt meg. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] tagjai közül számos, néprajztudománnyal, nyelvészettel foglalkozó tudós, turkológus és finnugrista végzett adatgyűjtést, a cseremisz, zürjén, mordvin, grúz és tatár foglyok között 1915-től. Itt teljesített szolgálatot [[Aggházy Kamil]], a [[Hadtörténeti Intézet és Múzeum]] alapítója.
 
A tábor állandó létszáma 40 ezer fő volt, pedig kezdetben csak ezerfősre tervezték. Korabeli iratok szerint a táborban nevezetesebb hadifoglyokat is őriztek, köztük Jevgenyij Ivanovics Martinov orosz tábornokot, Alekszej Szledkovszkij kozák kapitányt és Velibar Urošević szerb költőt.<ref>{{Cite web |url=http://inforadio.hu/hirek/belfold/hir-288894 |title=Archivált másolat |accessdate=2009-07-01 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20130730234616/http://inforadio.hu/hirek/belfold/hir-288894 |archivedate=2013-07-30 }}</ref> Azokat a foglyokat, akiket nem tudtak elhelyezni, [[Dunaszerdahely]]re szállították. Egyes források szerint 70 ezren, más források szerint 4400-an haltak meg, nagy részük a szerb foglyok között kitört kolerajárványban 1914 szeptemberében. A barakk-kórház decemberben készült el. Dr. Fonyó János, a tábor orvosa által elrendelt szigorú karanténnak köszönhető, hogy a járvány nem terjedt ki a városra. Következő év tavaszán a tífuszjárvány tizedelte meg a földbe ásott barakkok lakóit. Ekkor a földkunyhók helyére állandó épületeket emeltek. 1918 nyarán a létszám jelentősen felduzzadt, mivel a küszöbön álló fogolycsere miatt visszahívták a külső munkán lévőket. A tábor novemberben szűnt meg. Ekkor már csak 40 ezer fogoly lakta. Az őrök és a foglyok mindent széthordtak vagy elpusztítottak.<ref>Egy elfelejtett temetőről – Helytörténeti pályamunka a Város- és Faluvédők Szövetsége pályázatára (az egész világháborús szakaszhoz)</ref>
 
=== A tábor temetői ===
249 110

szerkesztés