„Újlatin nyelvek” változatai közötti eltérés

(Visszavontam 85.66.224.120 (vita) szerkesztését (oldid: 20949422))
Címke: Visszavonás
=== Hangtani változások ===
* Néhány kivételes esettől (például [[Lombard nyelv|lombard]], [[rétoromán dialektusok]]) eltekintve eltűnt a rövid és hosszú [[magánhangzó]]k fonológiai megkülönböztetése, amelyet a [[Hangsúly (nyelvtan)|hangsúly]] szerepe váltott fel. A [[vulgáris latin]]ban és az újlatin nyelvekben (néhány – általában nyelvjárási – kivételtől eltekintve) a magánhangzók hosszúsága csupán a hangsúly másodlagos kísérőjelenségeként fordulhat elő, többnyire csak nyílt szótagban, azonban nem kötelező érvényűen. E fonológiai megkülönböztetés eltűnésére a következő lehetséges magyarázatok léteznek: 1) statisztikailag, a latin szavak többségében a magánhangzók rövidek voltak; 2) a hosszú magánhangzók többsége hangsúlyos szótagban fordult elő; 3) a hangsúlyos rövid magánhangzók a hangsúly hatására meghosszabbodtak, a hangsúlytalan hosszú magánhangzók pedig lerövidültek. Következésképpen a hangsúlyos magánhangzók azonossá váltak a hosszú (pontosabban hosszabb) magánhangzókkal, a hangsúlytalanok pedig a rövidekkel, vagyis többé nem volt a hosszúság megkülönböztető értékű, hanem a hangsúllyal azonosult.
* Az eredeti latin kettőshangzókból ''(ae, au, oe)'' nyílt ''e, o'', illetve zárt ''e'' lett, majd később a nyílt ''e'' és ''o'' a legtöbb újlatin nyelvben kettőshangzóvá alakult (például latin ''caelum'' > olasz és spanyol ''cielo'', francia ''ciel'', ’ég[bolt]’; latin ''novus'' > olasz ''nuovo'', spanyol ''nuevo'', francia ''neufnouveau'', ’új’; latin ''aurum'' > olasz és spanyol ''oro'', francia ''or'', ’arany’; latin ''fortis'' > spanyol ''fuerte'', román ''foarte'', ’erős’ ; stb.).
* Lekoptak a szóvégi ''-c, -d, -m, -t'' mássalhangzók – amelyek a névszóragozásban és bizonyos igealakokban jelentésmegkülönböztető szerepet is betöltöttek (például a latin ''cantabam'' ’énekeltem’ és ''cantabat'' ’énekelt’ a spanyolban mindkettő ''cantaba'', csupán a szövegkörnyezetből, illetve az opcionálisan használható személyes névmásból derül ki a cselekvő személye) –, illetve a keleti újlatin nyelvekben a szóvégi ''-s'' is.
* A latin rövid ''i, u'' magánhangzók – nyelvjárástól függően – megnyíltak, és ''e, o'' hangokká váltak.
Névtelen felhasználó