„Finnugor nyelvrokonság” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
GéKI (vitalap | szerkesztései)
Visszavontam Maghasito (vita) szerkesztését (oldid: 21183111)
Címke: Visszavonás
GéKI (vitalap | szerkesztései)
1 418. sor:
De a finnugristákat ( Hunfalvy Pált és Budenz Józsefet német anyanyelvű magyarnak nevezik ) is rendszeresen meggyanúsítják, ilyen valószínűleg soha nem igazolható állításokkal, például némi titkosszolgálati együttműködéssel is.
„Bár a Habsburgok nem igen foglalkoztak magyar eredetkutatással, Hunfalvy Pál szorosabb kapcsolatot ápolt az osztrák titkosrendőrséggel, mint az egy tudóstól elvárható lenne…” <ref> Bihari Dániel: Mi az, hogy finnugor - ( Szabados György nyomán) - 24.hu </ref>
Ezek a „viták” legtöbbször a résztvevők valódi szakmai érveit, és a valódi tényeket helyettesítve hangzanak el. Minél kevesebb a szakmai érv, annál hangosabb és erőszakosabb, és szóhasználatában is annál durvább a „bírálat”…!
 
A finnugrisztika történetének talán legismertebb momentuma az „ugor török háborúként” elhíresült közéleti vita, amelyet egyáltalán nem tudományos eszközökkel vívtak, és soha nem is zártak le, és még ma is meghatározza e tudományág körüli légkört.
1 435 ⟶ 1 434 sor:
 
„ A magyar nyelvtörténetben igazán nem nehéz észrevenni, hogyan telepszik rá a rokonságelmélet és a családfa metafora a származáselméletre. A finnugor gyökér megkülönböztetett figyelemnek örvend, és mindent maga alá rendel, a magyar nyelv más nyelvekből származó elemei pedig – mint olyan zavaró tényezők, amelyek csorbát ejthetnek a rendszer különben olyan szép egyértelműségén – valahogy úgy tűnnek fel, mint amelyek netalán veszélyeztethetnék nyelvünk tiszta finnugorságát és a finnugor nyelvtudomány végső győzelmét. (Ezt a félelmet még az ugor–török háború idejéből örököltük, és nagyon belénk szorult.) Az elhíresedett ugor–török háború stílusa nagyon is emlékeztet nemcsak a hitvitázó disputákéra, hanem a középkori boszorkányüldözésére is.”
 
A vita annyira nem lett lezárva, hogy a 21. század technikai színvonalán, ma egy komplett blog szolgál (bár ma már meglehetős „hűtött állapotban”) a finnugor ellenesek gyalázására.
 
„A finnugorellenesek érvelésének szerves részét képezik a xenofób érvek, az antiszemita szólamok, az összeesküvés-elméletek iránt érzett szomj, és a finnugor nyelvrokonságról, mint „hivatalos” álláspontról, azaz ideológiáról beszélnek.
A finnugor ellenesek, frusztrált, magukat különlegesnek érző, de sikertelen egyének, tipikusan kiöregedett vagy kiöregedőben levő – műszaki értelmiségi, a kérdéskör alapvető tényeinek ismerete nélkül, a pereputtyot kiterjesztik a török nyelvű népekre, képzeletbeli „hivatalos álláspont” ellen harcolnak, mert a tudományos eredmények „bukása” elégtételt jelentene számukra.”
 
Ha azonban a cikk „mondanivalója” ezt kívánja a finnugristák és a finnugrisztika is „megszólatnak”…!
 
„Megjegyzendő, hogy a finnugrisztika is nagy hibát követett el, amikor „finnugor néprajz”-ról, „finnugor zené”-ról, „finnugor irodalom”-ról, sőt, „finnugor világlátás”-ról és hasonlókról kezdett beszélni. Kezdetben persze a tudományág művelőinek sem volt világos, hogy a nyelvi, kulturális és genetikai-antropológai párhuzamok nem vehetőek egy kalap alá. Az ilyen hangok azonban később is erősek voltak, és ma is hallhatjuk őket. Mi több, a hazai finnugrisztika számos jeles képviselőjétől egyáltalán nem idegen a rasszista, cigányellenes, antiszemita vagy homofób (és persze lingvicista!) megnyilvánulás – más kérdés, hogy ezeket a szégyenteljes megnyilatkozásaikat diszkréten teszik, hiszen tisztában vannak azzal, hogy ez a viselkedés nem szalonképes: legalábbis nyugat-európai kollégáik előtt ezt nem mernék felvállalni.”
( Ez utóbb idézett „szitoközön” egytől egyig, Fejes László nyelvésznek a NYESTEN – megjelent cikkeiből való. )
 
A "tudományos téren kívüli" viták részeként kell, hogy értékeljük - nem sorolhatjuk máshová - a hazai finnugrisztika mai napság legbefolyásosabb képviselőjének, Honti Lászlónak néhány megnyilvánulását is. Oly annyira hogy Honti László : A nyelvrokonságról – Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság című könyve apropójaként - egy „tisztességes fiatal finnugrista” is kénytelen volt elhatárolnia magát ezektől a nézetektől.