„Finnugor nyelvrokonság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
GéKI (vitalap | szerkesztései) |
GéKI (vitalap | szerkesztései) |
||
1 404. sor:
„Az összehasonlító-történeti nyelvtudomány akkor alakult ki, mikor a természettudományban éppen virágjában volt a taxonómia. Ez a nyelvészet nemcsak egyszerű rokonsági viszonyba állítása volt a nyelveknek, hanem kezdettől fogva történeti értelmezés is, az evolúció elve tehát itt is érvényesült. Ez amúgy nem volt véletlen, hiszen az összehasonlító-történeti módszert a romantika korának történelmi érdeklődése szülte: a modern európai nemzetek kialakulásának szellemi izgalma igencsak megnövelte a kíváncsiságot a történelmi múlt, különösen az eredet kérdései iránt. Ősöket keresett akkor mindenki, lehetőleg minél jobb hírűeket, részben a nemzeti dicsőség öregbítése, részben meg „a – bolond fejjel az általa kivívhatónak vélt – »történelmi jog« bizonyítása” (Lükő 1991. 5) végett. (Ez a „bolondság” sajnos máig sem múlt el mindenütt, és nagy tehertétele nemcsak a történelem-, hanem a nyelvtudománynak is.)" <ref> Szilágyi N. Sándor: A szent mókus, avagy a módszer buktatói </ref>
A nemzeti nacionalizmusok kialakulásának időszakában, a politikusok is igen előszerzettel használták a nyelvtörténeti tényekből, kialakított eredet ideákat, és felhasználták a "nemzetállamiság" jogalapjának politikai kidolgozása során is.<ref> SZARKA László: A csehszlovák államalapítás
( História 1995-56) </ref>
:Tomáš Garrigue Masaryk:
:„A cseheknek történelmi joguk van a cseh tartományok (Csehország, Morvaország, Szilézia) önállóságára és joguk van az általuk teremtett állam függetlenségére. Azon kívül természetes és történelmi joguk az is, hogy magukhoz csatolják a magyarok által brutálisan elnyomott szlovákokat. … A magyarok kulturális tekintetben függőben voltak a szlovákoktól. A csehek és szlovákok egyesülése tehát legitim követelés.”
1 411 ⟶ 1 412 sor:
:„Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán… a magyarok csakugyan ázsiaiak... a nem magyar nemzetiségek a civilizált Európában példa nélkül álló elnyomó politika áldozatai
"Masaryknak ugyanazért kellett Nagymorávia, amiért Werbőczinek a hunok és Attila: nemzetük területi igényeinek jogi megalapozásáért.
A fnnugrisztika már a kezdetektől erős kritikát fogalmaz meg a magyarság fennmaradt három krónikájában ( Gesta hungarorum ) foglalt eredetlegendákkal kapcsolatban is. Klima László így fogalmaz „már első krónikásaink is közvetlen politikai célok szerint formálták a magyarság eredetének történetét. A politikai szándék azóta is jelen van sok őstörténeti munkában”
Ez azonban, sajnos csak azon finnugrista állítások sorát gyarapítja, amelyet igazán sem cáfolni, sem igazolni nem lehet, talán soha.
De a finnugristákat ( Hunfalvy Pált és Budenz Józsefet német anyanyelvű magyarnak nevezik ) is rendszeresen meggyanúsítják, ilyen valószínűleg soha nem igazolható állításokkal, például némi titkosszolgálati együttműködéssel is.
1 422 ⟶ 1 423 sor:
Nem igen van persze ezen, mit csodálkozni, hisz a vita akkor indult, amikor a finnugrisztika születésének hajnalán Vámbéry Ármin, próbálkozott nézeteinek elfogadtatásával, és ezt az ítéletet kapta, (állítólagos barátjától) bírálójától.
„Esőt adál uram, de nincs köszönet benne! — mondhatnám e jelentésemet befejezvén, én is, ha visszatekintek a szóhasonlítások nagy halmazára, melyet Vámbéry úr, nem nagy gonddal és lelkiismeretességgel összehányva, „magyar és török-tatár szóegyezések" czime alatt a magyar nyelvész közönségnek nyújtott, mint feleletét azon kérdésre: hogy mi és mennyi törökség van a magyar nyelvben? Hogy e feleletnek, úgy amint ő azt adta, semmi hasznát nem vehetjük, azt a fentebbi birálati jelentésem, úgy hiszem, eléggé megmutatta.”
Úgy gondolom, hogy a 19.- század második felében, egy tudományos folyóiratban megjelenő bírálatban ennél sértőbb, megalázóbb kifejezéseket még nem igen lehetett használni. Budenz soha nem kért elnézést ezekért a sorokért, ezért a finnugristáknak kellene ezt megtenniük. Én úgy látom, hogy nem sok esély van rá, és elnézve a viták hevességét – még az egymás kölcsönös megértésére, is kevés remény mutatkozik.
Később Gombocz Zoltán is úgy fogalmaz, hogy Budenz „Jelentése” nem lehet tudományos értékű, mert azt annak „vitairat” – jellege azt nem teszi lehetővé. <ref>Gombocz Zoltán: Honfoglalás előtti török jövevényszavaink - MNYTK 7sz. -1 </ref> Pedig a finnugrisztika, ezt a „Jelentést” tekinti a tudományág megszületését jelentő „győzelemnek”.
A győzelmet azzal is szokás demonstrálni, hogy Vámbéry maga ismerte el vereségét, ez az elismerés azonban nagyon is kétséges, hisz önéletrajzában így fogalmaz:
"A küzdelem, melyet fanatikus ellenfeleim, sajnos, átvittek a személyeskedés terére is, eltartott jó sokáig, de ezúttal is bevált a régi diák közmondás: Philologi certant, tamen sub judice lis."
A már idézett Szilágyi N Sándor pedig így fogalmaz ezzel kapcsolatban:
1 437 ⟶ 1 438 sor:
A "tudományos téren kívüli" viták részeként kell, hogy értékeljük - nem sorolhatjuk máshová - a hazai finnugrisztika mai napság legbefolyásosabb képviselőjének, Honti Lászlónak néhány megnyilvánulását is. Oly annyira hogy Honti László : A nyelvrokonságról – Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság című könyve apropójaként - egy „tisztességes fiatal finnugrista” is kénytelen volt elhatárolnia magát ezektől a nézetektől.
"A laikusok szemében (és általában is) sokat ronthat a könyv hitelességén a tekintélyelvűség, illetve egyes ismeretek megdönthetetlennek tekintése. A vitapartnerek, még ha a tudományon kívülről érkeztek is, és felkészültségük valóban erősen hiányos, joggal kérhetik ki maguknak az ilyen hangnemet. A semleges állásponton álló érdeklődők számára is sokkal meggyőzőbb és hitelesebb lenne, ha a tudomány képviselői ellenfeleik állításait szednék szét, nem pedig minősítenék őket. Ha egy-egy ilyen jellemzés jogosnak is mondható, halmozásuk ilyen mértéke semmiképpen sem indokolt, és visszatetszést kelt.
<ref> http://renhirek.blogspot.hu/2010/07/placeborol-2.html </ref>
„A hagyományos uráli nyelvészet képviselői gyakran a kisajátított igazság trónjáról mondják el megsemmisítő véleményüket.”
==Jegyzetek==
| |||