„Csapadék” változatai közötti eltérés

A '''csapadék''' a legfontosabb [[meteorológia]]i elem, mert egy adott terület időjárásának és éghajlatának alapvetően meghatározó jellemzője. A csapadék a levegőbenlevegő levő vízpárának a megjelenési formája, vagyis a kiválásából származó folyékony, illetve szilárd halmazállapotban a földre jutó víz. Amikor a levegő telített lesz, megkezdődik a víz kicsapódása, az elsőként keletkező nagyon apró cseppeket felhőelemnek hívjuk. Ezek a kis felhőelemek további növekedésnek indulnak. A növekedés történhet további vízgőzmolekulák kicsapódásával illetve ütközések révén, örvényes befogással. Bizonyos méretet elérve nevezzük őket csapadékelemeknek. Amikor ezek a részecskék már túl súlyosak, nem tudnak tovább lebegni a felhőben, akkor csapadékként lehullanak.

A [[felhő]]k képződésének megindulását követően a tovább emelkedő levegő hőmérséklete 100 méterenként már csak 0,5 °C-ot csökken. A kicsapódáskor felszabaduló hő ugyanis mérsékli a további lehűlést. Csapadék csak olyan felhőkből érkezik, amelyekben a vízcseppek mellett fokozatos növekvő jégkristályok is jelen vannak. A feláramlást a vízcseppek ugyanis nem képesek legyőzni, belőlük tehát nem képződhet hulló csapadék. A [[jégkristály]]okra viszont egyre több víz fagy rá. A növekvő jégkristályok esési sebessége azonban egyre nagyobb lesz, és végül a feláramlást legyőzve kihullnak a felhőből. Azt mondhatjuk tehát, hogy minden csapadékfajta jégkristályként indul útjára. Ha a hőmérséklet a felszín közelében 0 °C fölötti, a jégkristályok elolvadva [[eső]], ha [[fagypont]] alatti, [[hó]] formájában érkeznek a talajra. A nyári [[jégeső]]k heves, igen erős feláramláshoz kötődnek, amikor olyan nagy jégszemek keletkeznek, hogy még aláhullva sem olvadnak el. Hasonló jellegű folyamat játszódik le akkor, amikor a levegőt domborzati akadály, például nagyobb hegység készteti felemelkedésre. A [[hegység]] szélárnyékos oldalán a levegő leszáll. Hőmérséklete 100 méterenként 1 °C-kal nő, így egyre több vízgőz befogadására lenne képes. Tényleges vízgőztartalma azonban nem változik, a viszonylagos ellenben fokozatosan csökken, a hegység lábához tehát száraz, lebukó szélként érkezik meg. Ezt az [[Alpok]]ban gyakori szélfajtát [[Főn]]szélnek nevezzük.

* '''Záporos csapadék''': Gomolyos szerkezetű, erősen fejlett [[Cumulus]] felhőkből vagy zivatarfelhőkből hullik. A csapadék halmazállapota alapján megkülönböztetünk vízcseppekből vagy hókristályokból álló záport. Mivel ezekben a felhőkben a levegő feláramlási sebessége nagy, a belőlük kihulló esőcseppek mérete elérheti az elméletileg lehetséges legnagyobb, 6–8 mm-t. A záporos csapadék intenzitása időben és térben igen erősen változhat (1–100 mm/h). Zivatarfelhőből rövid idő alatt akár 20–30 mm eső is hullhat, de mértek már ennél jóval nagyobb értéket is.

* '''Jégdara''': Szilárd halmazállapotú csapadék. Méretét tekintve hasonló a hódarához, de attól eltérő módon, fagyott vízcseppből jön létre, ezért általában átlátszó és gömb alakú. A jégdara többnyire kora ősszel vagy késő tavasszal hullik, amikor a 0 °C-os [[izoterma]]amiko nincs olyan magasan, hogy a felhőből kieső, néhány milliméteres jégrészecske teljesen elolvadjon, mielőtt eléri a talajt.

* folyékony ([[eső]], [[ködszitálás]], [[ónos eső]]),

* szilárd ([[hó]], jégtű),

* szilárd szemcsés ([[hódara]], jégdara, jégszem).

A csapadékvizek elvezetésére szolgáló létesítmények: zárt csatornák, nyílt [[árok|árkok]] [[szivárgó]]k és az ezek működését biztosító műszaki rendszerek nem tartoznak a vízi[[közmű]] kategóriába.