„1964-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
16. sor:
== A szezon menete ==
Az élcsapatok közül egyedül a [[Team Lotus|Lotus]] cserélt versenyzőt: [[Peter Arundell]] (a szezon második felében [[Mike Spence]]) lett Clark csapattársa. Számos csapat új autóval állt elő a szezonra: a [[British Racing Motors|BRM]] a P261-et [[Graham Hill]]nek és [[Richie Ginther]]nek, a Ferrari a 158-at [[John Surtees]]nek és [[Lorenzo Bandini]]nek, [[Jack Brabham]] a BT7-et [[Dan Gurney]]nek és saját magának.
[[Kép:1965-07-30 Surtees u. Forghieri.JPG|thumb|210px|right|John Surtees (balra) és [[Mauro Forghieri]] 1965-ben]]
36. sor:
[[Kép:Jim Clark004.jpg|230px|thumb|right|Clark a német nagydíjon]]
1964-ben rendezték meg az első világbajnoki [[1964-es Formula–1 osztrák nagydíj|osztrák nagydíj]]at, a [[
Az [[1964-es Formula–1 olasz nagydíj|olasz nagydíjon]] Surtees szerezte meg az első rajtkockát, mellette Gurney és Graham Hill indult. Hill ismét lemaradt a rajtnál, ezúttal kuplunghiba miatt. McLaren állt az élre, de hamar visszaesett harmadiknak Gurney és Surtees mögé. Ők ketten harcoltak a verseny nagy részében az első helyért, amíg Gurney vissza nem esett a futam végén motorhiba miatt. Clark McLarennel küzdött a harmadik helyért, de a 27. körben kiesett motorhiba miatt. Surtees több mint egy perc előnnyel győzött McLaren előtt. Bandini nem sokkal Ginther előtt haladt a célvonalon, harmadik lett.
51. sor:
A szezonzáró [[1964-es Formula–1 mexikói nagydíj|mexikói nagydíjon]] Clark indult az első helyről, Gurney, Bandini és Surtees előtt. A skót bajnoki esélyei jelentősen megnőttek, amikor a rajt után megtartotta a vezetést, míg riválisai jelentősen visszaestek. Hill sisakja megsérülése miatt a tizedik, Surtees kihagyó motorja (később megjavult) miatt a tizenharmadik helyre esett vissza, de mindketten vissza tudtak zárkózni az élmezőnybe. Hill a 12. körben szerezte meg a címéhez szükséges harmadik helyet. A mögötte haladó Bandini megpróbálta megelőzni Hillt, de a hajtűkanyarban nekiütközött, mindketten kicsúsztak, így Surteesé lett a harmadik hely. Bár mindketten vissza tudtak állni (Bandini később visszaelőzte Surteest), Hill a BRM sérült kipufogói miatt kiállt a boxba, címe innentől kezdve riválisai helyezésén múlt. Úgy tűnt, az élen haladó Clark megszerzi második bajnoki címét, de hét körrel a leintés előtt a Lotusból olaj kezdett szivárogni, majd a motor az utolsó körben meg is állt. A versenyt így Dan Gurney nyerte. Bandini elengedte Surteest, aki így második helyével elegendő pontot szerzett, hogy világbajnok legyen.
A 40 pontos [[John Surtees]] az egyetlen versenyző, aki a [[MotoGP|Gyorsaságimotoros-világbajnokság]]ban és a [[Formula–1]]-ben egyaránt bajnok lett. [[Graham Hill]] második, [[Jim Clark]] harmadik lett a bajnokságban. A konstruktőri versenyt a [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] nyerte a [[British Racing Motors|BRM]] és a [[Team Lotus|Lotus-Climax]] előtt.
== Futamok ==
|