„Gajdán Imre” változatai közötti eltérés

1 210 bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
(→‎Emlékezete: adatok még)
1935-ban Kunhegyesen született. Apja napszámos volt, majd 1945 után géplakatos lett; anyját 8 évesen elvesztette. Az általános iskola elvégzése után a kunhegyesi Lenin Tsz-ben kezdett dolgozni, majd a Magasépítő Vállalat segédmunkása lett, illetve az óbudai hajógyárban hegesztő szakmát tanult. 1955-ben vonultatták be katonai szolgálata letöltésére. 1956 októberében a karhatalomnál szolgált, így jelen volt október 23-án a Magyar Rádió védelménél, majd a Köztársaság térre vezényelték, a pártház védelmére.
 
==Halála==
[[1956]]. [[október 30.|október 30-án]] halt meg [[Budapest]]en, [[a Köztársaság téri pártház ostroma]] során, az ostrom áldozatául esett 23 (más adat szerint 25) személy – pártmunkások, [[Államvédelmi Hatóság|ÁVH]]-sok és rendőrök – egyikeként. Feltehetőleg a pártházat védő egyenruhás őrség egyik tagja volt, akit a forradalmárok – a társaival együtt – lefegyvereztek és kikísértek az épületből a térre. Későbbi sorsa és halálának mikéntje nem egyértelmű, mert ebben még az ostrom eseménysorának legelhivatottabb kutatói sincsenek azonos állásponton.
 
 
Hollós Ervin és Lajtai Vera ehhez képest sem Gajdánról, sem Kárpáti Istvánról nem állították, hogy a pártház ostroma előtt haltak volna meg, Szepesiről is csak annyit írtak, hogy ''„a pártház védelmében”'' vesztette életét. Több más adat is azt látszik igazolni, hogy akik rendőrként voltak jelen a pártháznál, felismerhetően rendőri egyenruhában voltak és rendőrigazolvánnyal igazolták magukat, azokat a pártházba behatoló forradalmárok nem kívánták megölni, sőt elengedték.
 
Hollós és Lajtai 1980-as kiadású, Köztársaság tér 1956. című kötete szerint Zsótér János, aki szintén részt vett a pártház védelmében és ott megsebesült, annyit tudott Gajdánról elmondani az őt kereső bátyjának, Gajdán Sándornak, hogy együtt szolgáltak, és a forradalom első napjaiban a Köztársaság téri székház földszintjére voltak beosztva, feladatuk az épület előtti térség rendszeres ellenőrzése volt. Zsótér arról is beszámolt, hogy látta Gajdánt megsebesülni az október 30-i támadás reggelén, a téren, egy kézigránáttól, de nem tudta, hogy meg is halt. A szerzőpáros még azzal színesíti a történetet, hogy Gajdán Sándor az öccse keresése közben, egy összeégett teherautó alatt látott egy égési sebekkel borított, fején hámhiányos, ''„nagyon ismerős”''-nek tűnő halottat, de az írásból az már nem derül ki, hogy ez végső soron valóban Gajdán volt-e. Gajdánt először az Új köztemetőben temették el, más, a Köztársaság téri pártháznál elesettekkel együtt, ahonnan 1957 márciusában exhumálták.
 
==Emlékezete==
Sírja a [[Fiumei Úti Sírkert]]ben található, sírfelirata arra utal, hogy rendőrként lelte halálát, akinek a legmagasabb rendfokozata alhadnagy volt..<ref>[https://hu.billiongraves.com/grave/Imre-Gajd%C3%A1n/14147277 Gajdán Imre a Billiongraves.com adatbázisában. Hozzáférés. 2019. április 21.]</ref> Halála után utcát neveztek el róla [[Budapest]] [[Budapest III. kerülete|III. kerületének]] nyugati szélén, méterekre a főváros és [[Üröm (település)|Üröm]] határától, [[Békásmegyer]] és [[Csillaghegy]] városrészek határvidékén, a [[Róka-hegy]]en. Az utca, amelynek korábbi neve Árvácska utca volt,<ref>Dr. Károly István: Budapesti utcajegyzék 1989. Panoráma sorozat, Medicina Könyvkiadó Vállalat, 1989. ISBN 963 243 374 2</ref> a [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltást]] követően visszakapta eredeti nevét, ennek ellenére egy-két utcatáblán még közel harminc év után is olvasható Gajdán neve.
 
==Források==
<!--* Hunyadi Károly: A munkás-paraszt hatalom védelmében. A fegyveres erők hősi halottai, 1956-1957. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1981-->
* Szakolczai Attila: A Köztársaság téri csata nyitánya. Betekintő 2012/2.; http://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2012_2_szakolczai_0.pdf
* [[Hollós Ervin]] - Lajtai Vera: Köztársaság tér, 1956. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1980.
 
==Jegyzetek==
* Hollós Ervin – Lajtai Vera: Drámai napok. 1956. október 23. – november 4. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1986.
* Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2003.
 
{{csonk-életrajz}}
 
[[Kategória:1935-ben született személyek]]