„Gajdán Imre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Emlékezete: adatok még |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
1935-ban Kunhegyesen született. Apja napszámos volt, majd 1945 után géplakatos lett; anyját 8 évesen elvesztette. Az általános iskola elvégzése után a kunhegyesi Lenin Tsz-ben kezdett dolgozni, majd a Magasépítő Vállalat segédmunkása lett, illetve az óbudai hajógyárban hegesztő szakmát tanult. 1955-ben vonultatták be katonai szolgálata letöltésére. 1956 októberében a karhatalomnál szolgált, így jelen volt október 23-án a Magyar Rádió védelménél, majd a Köztársaság térre vezényelték, a pártház védelmére.
==Halála==
[[1956]]. [[október 30.|október 30-án]] halt meg [[Budapest]]en, [[a Köztársaság téri pártház ostroma]] során, az ostrom áldozatául esett 23 (más adat szerint 25) személy – pártmunkások, [[Államvédelmi Hatóság|ÁVH]]-sok és rendőrök – egyikeként. Feltehetőleg a pártházat védő egyenruhás őrség egyik tagja volt, akit a forradalmárok – a társaival együtt – lefegyvereztek és kikísértek az épületből a térre. Későbbi sorsa és halálának mikéntje nem egyértelmű, mert ebben még az ostrom eseménysorának legelhivatottabb kutatói sincsenek azonos állásponton.
11 ⟶ 12 sor:
Hollós Ervin és Lajtai Vera ehhez képest sem Gajdánról, sem Kárpáti Istvánról nem állították, hogy a pártház ostroma előtt haltak volna meg, Szepesiről is csak annyit írtak, hogy ''„a pártház védelmében”'' vesztette életét. Több más adat is azt látszik igazolni, hogy akik rendőrként voltak jelen a pártháznál, felismerhetően rendőri egyenruhában voltak és rendőrigazolvánnyal igazolták magukat, azokat a pártházba behatoló forradalmárok nem kívánták megölni, sőt elengedték.
Hollós és Lajtai 1980-as kiadású, Köztársaság tér 1956. című kötete szerint Zsótér János, aki szintén részt vett a pártház védelmében és ott megsebesült, annyit tudott Gajdánról elmondani az őt kereső bátyjának, Gajdán Sándornak, hogy együtt szolgáltak, és a forradalom első napjaiban a Köztársaság téri székház földszintjére voltak beosztva, feladatuk az épület előtti térség rendszeres ellenőrzése volt. Zsótér arról is beszámolt, hogy látta Gajdánt megsebesülni az október 30-i támadás reggelén, a téren, egy kézigránáttól, de nem tudta, hogy meg is halt. A szerzőpáros még azzal színesíti a történetet, hogy Gajdán Sándor az öccse keresése közben, egy összeégett teherautó alatt látott egy égési sebekkel borított, fején hámhiányos, ''„nagyon ismerős”''-nek tűnő halottat, de az írásból az már nem derül ki, hogy ez végső soron valóban Gajdán volt-e. Gajdánt először az Új köztemetőben temették el, más, a Köztársaság téri pártháznál elesettekkel együtt, ahonnan 1957 márciusában exhumálták.
==Emlékezete==
Sírja a [[Fiumei Úti Sírkert]]ben található, sírfelirata arra utal, hogy rendőrként lelte halálát, akinek a legmagasabb rendfokozata alhadnagy volt
==Források==
<!--* Hunyadi Károly: A munkás-paraszt hatalom védelmében. A fegyveres erők hősi halottai, 1956-1957. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1981-->
* Szakolczai Attila: A Köztársaság téri csata nyitánya. Betekintő 2012/2.; http://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2012_2_szakolczai_0.pdf
* [[Hollós Ervin]] - Lajtai Vera: Köztársaság tér, 1956. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1980.
==Jegyzetek==
30 ⟶ 34 sor:
* Hollós Ervin – Lajtai Vera: Drámai napok. 1956. október 23. – november 4. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1986.
* Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2003.
[[Kategória:1935-ben született személyek]]
| |||