„Kornai János” változatai közötti eltérés

'''Kornai János''' ([[Budapest]], [[1928]]. [[január 21.]]) [[Széchenyi-díj]]as magyar közgazdász, egyetemi tanár, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagja. A szocialista gazdasági rendszer, a [[nem-egyensúlyi rendszer]]ek és a posztszocialista átmenet nemzetközileg is kiemelkedő kutatója. A [[Collegium Budapest]] egyik alapítója. A [[Harvard Egyetem]] és a [[Budapesti Corvinus Egyetem]] [[professor emeritus]]a.

1933-ban kezdte meg tanulmányait a budapesti Reichsdeutsche Schule tizenkét évfolyamos osztályában. 1944-ben [[munkaszolgálat]]ra sorozták be, majd 1945-ben érettségizett a [[kiskunhalas]]i református gimnáziumban. Ebben az évben a [[Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség]] (MADISZ) budapesti központjának munkatársa lett. <!---Időközben felvették a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pázmány Péter Tudományegyetem]] (ma: ELTE) [[filozófia]] szakára, ahol két évet végzett el. Komoly közgazdasági szaktudását önképzéssel sajátította el.---> 1947-ben került a [[Szabad Nép]]hez, amelynek később gazdasági szerkesztőjeként dolgozott. 1954-ben tagja volt a [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]]-párti ''Szabad Nép-lázadásnak'', ami miatt 1955-ben több munkatársával együtt eltávolították a laptól. Közben 1953-tól a közgazdaság-tudomány kandidátusa fokozat megszerzéséhez folytatott tanulmányokat (az akkori szóhasználattal: aspiráns volt). 1955-ben az [[MTA Közgazdaság-tudományi Intézet]]ének munkatársa lett. A Szabad Néptől történt eltávolítása után vált főhivatásává a tudományos kutatás. 1956-ban végleg szakított a [[marxizmus]]sal. Az [[1956-os forradalom]] ideje alatt rövid ideig a [[Magyar Szabadság]] munkatársa volt. A forradalom leverése után nem volt hajlandó belépni a [[Magyar Szocialista Munkáspárt]]ba. Az 1956-ban megvédett ''A gazdasági vezetés túlzott központosítása'' című kandidátusi értekezést nyilvánosan revizionista írásnak, ideológiai árulásnak minősítették. Mindezek miatt eltávolították az akadémiai kutatóintézetből. Ekkor kezdett el foglalkozni a nyugati [[közgazdaságtan]] eredményeinek feldolgozásával. 1958-ban a Textilipari Intézet osztályvezetőjévé nevezték ki, valamint 1963 és 1967 között az MTA Számítástechnikai Központjának osztályvezetőjeként és kutatójaként dolgozott. 1967-ben került vissza az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetébe, ahol annak gazdasági szabályozáselméleti osztályát vezette. 1961-ben kapta meg az egyetemi doktori fokozatot, 1965-ben pedig az akadémiai doktori tudományos fokozatot. Később az MTA Közgazdaságtudományi Intézet kutatóprofesszorává nevezték ki. 1992-ben a [[Collegium Budapest]] Institute for Advanced Study egyik alapítója és vezető kutatója lett. Számos egyetemen volt vendégprofesszor ([[London School of Economics]] (1964), [[Stanford Egyetem]] (1968, 1973), [[Yale Egyetem]] (1970), [[Princetoni Egyetem]] (1972, 1983), Stockholmi Egyetem (1976–1977), [[Harvard Egyetem]] (1984–1985)). 1986-ban nevezte ki a Harvard Egyetem állandó jelleggel a közgazdaságtan professzorává. 2002-től a Harvard Egyetem [[professor emeritus]]a. A [[Közép-európai Egyetem]] 2005-ben nevezte ki kutatóprofesszornak. 2011-től a Budapesti Corvinus Egyetemen oktat. 2016-ban az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának [http://www.nasonline.org/news-and-multimedia/news/may-3-2016-NAS-Election.html külföldi tagja].

Fő kutatási területe a szocialista gazdasági rendszer, a [[nem-egyensúlyi rendszer]]ek és a posztszocialista átmenet. Az [[1950-es évek]]ben indult több évtizedes kutatói tevékenysége nyomán a szocialista gazdasági rendszer elemzésének legismertebb kutatójává vált. Eredményeit számos nagy hatású könyvben és folyóiratcikkben tette közzé. Írásait rendszerint magyar és angol nyelven egyszerre jelentette meg. Első könyvében, ''A gazdasági vezetés túlzott központosítása'' (1957) című műben szakít a hazai szakirodalomban akkor szokásos ideologikus érveléssel és illusztratív adatközléssel, s helyette a [[szocializmus|szocialista]] tervezési rendszer sajátosságait, az érdekviszonyokat és a rendszer alacsony [[hatékonyság]]át egy konkrét terület tényeinek szisztematikus elemzésén keresztül mutatja be. Második úttörő jelentőségű műve ''A gazdasági szerkezet matematikai tervezése'' (1965), amelyben nemzetközileg elsőként alkalmazta a [[lineáris programozás]] éppen születő eszközeit egy egész ország (Magyarország) optimális gazdasági szerkezetének meghatározására. E témakörben publikálta [[Lipták Tamás]]sal közösen írt cikkét a ''Kétszintű tervezés''-t (1962), amelynek az ''Econometrica'' című folyóiratban való publikálása ismertté tette nevét a [[matematikai közgazdaságtan]] művelői között is.

1980-ban publikálta következő nagy művét, amelyet ''A hiány'' címmel jelentetett meg. Ebben a szocialista gazdaság egyik alapjelenségét tanulmányozta. A korábbi elméletekkel szembefordulva bemutatta, hogy a [[hiány]] nem egyszerűen a hibásan megállapított árak vagy a szakszerűtlen [[közgazdasági tervezés|tervezés]] következménye, hanem a szocialista rendszer olyan sajátossága, amely belső természetéből fakad. Bevezette a [[puha költségvetési korlát]] fogalmát, amely azt a társadalmi jelenséget írta le, amelyben a szocialista (de nem csak szocialista) vállalatok és intézmények jelentős mértékben és nagy rendszerességgel is túlléphetnek az észszerű [[pénzügy]]i korlátokon. Nem kell szembenézniük a csőd lehetőségével, mert – ilyen vagy olyan formában – számíthatnak a központ segítő támogatására.

Összefoglaló műve, ''A szocialista rendszer – kritikai politikai gazdaságtan'' (1993) a szocialista politikai és gazdasági rendszer összeomlásának idejére készült el. Részben kutatásainak új eredményeként, részben pedig kihasználva a demokratikus környezet nyújtotta szabadságot itt a rendszer politikai és hatalmi viszonyait már nyíltabban elemezte, mint ''A hiány''-ban. Megmutatta a puha költségvetési korlát mögött rejlő gazdasági, társadalmi és politikai szerkezetet, azt, hogy a szocializmus gazdasági jelenségei milyen összefüggésben vannak a kommunista párt egyeduralmával és a gazdaság zömének [[állami tulajdon]]ával.

A [[rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] idején újra bekapcsolódott a gazdaságpolitikai vitákba. Már 1989-ben jelentkezett az ''Indulatos röpirat'' című munkájával, amelyben a [[kapitalizmus|kapitalista]] út mellett foglalt állást, a [[piaci szocializmus]] vagy más [[harmadik utasság|harmadikutas]] elképzelések ellenében. Tanulmányokban, újságcikkekben, közszerepléseiben továbbra is elemzi a magyar gazdaság aktuális problémáit, a [[Magyar Nemzeti Bank]] Jegybanktanácsa tagjaként pedig néhány évig a [[monetáris politika|monetáris politikát]] formáló szerepet is vállalt. Az [[1990-es évek]]ben Kornai kutatómunkája olyan kérdésekre irányult, mint a rendszerváltást követő transzformációs visszaesés sajátosságai, valamint a [[jóléti rendszer]], így a [[nyugdíjrendszer]] és az [[egészségügyi rendszer]] átalakításának lehetőségei a posztszocialista gazdaságokban. A [[2000-es évek]]ben a gazdasági rendszerek összehasonlító elemzése, a rendszerparadigma módszer kidolgozása állt érdeklődésének középpontjában.

Eredményei széles körben fejtették ki hatásukat: számos könyvét a magyar és angol nyelvű kiadás után világszerte egyéb nyelveken is megjelentették; az ''Anti-Equilibrium'' című munkáját például további öt nyelven, az ''Indulatos röpirat''-ot pedig összesen tizenhét nyelven adták ki. ''A hiány'' című művének nem-hivatalos fordítása a [[Szovjetunió]]ban szamizdat formájában terjedt, Kínában százezer példányban jelent meg. Könyvei – már a kezdetektől fogva – nem kizárólag a közgazdász szakmára gyakoroltak szellemi hatást.

*''Milyen is hát a tőke a 21. században? Megjegyzések [[Thomas Piketty|Piketty]] könyvéhez''<ref>http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/2048/1/Kszemle_CIKK_1579.pdf</ref>

*[[Eric Maskin]]–[[Simonovits András]] (szerk.:): ''Shortage and Transformation, Essays in Honor of János Kornai'', MIT Press, Cambridge, Massachusetts, 2000