„Keresztes-Fischer Ferenc” változatai közötti eltérés

 

== Életpályája ==

A [[Baranya vármegye]]i római katolikus értelmiségi Fischer családban született. Édesapja, a polgári származású Fischer Ferenc ([[1852]]–[[1940]]), ügyvéd,<ref name="fischerferenc">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DZCB-8W?i=700&wc=M6WK-G23%3A101520401%2C103084001%3Fcc%3D1542666&cc=1542666|title=familysearch.org Fischer Ferenc gyászjelentése}}</ref> édesanyja, a nemesi származású krasznai Krasznay Margit ([[1863]]–[[1945]]) volt.<ref name="krasznay">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DZC1-WS?i=707&wc=M6WK-G23%3A101520401%2C103084001%3Fcc%3D1542666&cc=1542666|title=familysearch.org Fischer Ferencnl Krasznay Margit gyászjelentése}}</ref> Apai nagyszülei Fischer Lajos ([[1823]]–[1908]]), körjegyző,<ref name="fischerlajos">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-67XQ-8BH?i=67&wc=M6WK-5Z9%3A101520401%2C103837201%3Fcc%3D1542666&cc=1542666|title=familysearch.org Fischer Lajos gyászjelentése}}</ref> és Ambrus Terézia voltak. Anyai nagyszülei Krasznay Mihály és Keresztes Mária voltak.

 

 

[[1929]]. június 16-án [[Horthy Miklós (kormányzó)]], az akkori legmagasabb politikai kitüntetésben részesítette: vitézzé avatta.

 

Keresztes-Fischer Ferenc első miniszteri ciklusa [[1931]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-től]] [[1935]]. [[március 4.|március 4-ig]] tartott.<ref>Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 40. o.</ref> Először a [[Károlyi Gyula-kormány]]ban, majd a [[Gömbös-kormány]]ban volt belügyminiszter. Eredetileg [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] egykori [[miniszterelnök]] kívánságára került a [[miniszter]]ek közé, s Horthy Miklós is támogatta.<ref>Antal István sajtófőnök emlékiratai. Gömbös Gyula hatalomra kerülése és kormányzása 1932–1936. Palatinus, 2004. 118. o.</ref> A [[Belügyminisztérium]] élén eltöltött négy év alatt olyan [[közigazgatás]]i, valamint [[közegészségügy]]i reformkoncepciót indított el, amelyeknek legfőbb elemeit az utána következő belügyminiszterek ([[Kozma Miklós]], [[Darányi Kálmán (miniszterelnök)|Darányi Kálmán]], [[Széll József (politikus)|Széll József]]) is elfogadtak. Megemlítendő, hogy azért nem szorgalmazták annyira ezeket a reformterveket, mint Keresztes-Fischer.<ref>Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 44. o.&nbsp;&nbsp;</ref> A válság miatt a kormány a szabadságjogok korlátozásának útjára lépett,<ref>Andorka Rudolf: A madridi követségtől Mauthausenig. Kossuth, Bp., 1978. 78-79. o.</ref> így a statárium részben összekapcsolható a miniszter nevével. Munkásságának legfontosabb része a [[közigazgatás racionalizálása]] volt. Általánosságban elmondható az első belügyminiszterségére, hogy az ország rossz anyagi helyzete, illetve a sokszor lázas [[belpolitika]]i állapotok miatt csak részlegesen nyílott lehetősége arra, hogy reformterveit megvalósítsa. Ennek ellenére távlatilag mégis felvillantotta egy korszerűbb, hatékonyabb, gyorsabb ügyintézést megvalósító közegészségügyi, önkormányzati és államigazgatás képét. Elképzeléseivel természetesen a saját korát nem haladhatta meg, de igyekezett alkalmazkodni a lehetőségekhez.<ref>Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 44. o.</ref> Igen fontos lépése volt, hogy [[1934]]. [[július 17.|július 17-én]] minden szervezkedésétől eltiltotta a Nemzeti Szocialista Pártot. Az, hogy végül távozni kényszerült a belügyminiszteri bársonyszékből a következőkkel indokolható: [[1933]] nyarától kezdett megromlani kapcsolata Gömbössel, s Bethlen István követőjeként a Gömbös Gyulával való konfliktus<ref>Botos János: A Belügyminisztérium története a Monarchia széthullásától a második világháború végéig. BM Kiadó Bp., 1995. 27. o.</ref> miatt kilépett a [[kormánypárt]]ból,<ref>C. A. Macartney: Október tizenötödike – A modern Magyarország története 1929–1945 I. kötet. Gede Testvérek, 2006. 128. o.</ref> s vele együtt egyébként [[Kállay Miklós (politikus)|Kállay Miklós]] is távozott.<ref>Vonyó József: Gömbös Gyula. Napvilágkiadó, 2014. 236. o.</ref>

A 3.600/1932. M. E. rendelet megszüntette a [[Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium]]ot, így az [[egészségügy]] a Belügyminisztérium irányítása alá került [[1932]]-ben.<ref>Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848–1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 42. o.</ref> Keresztes-Fischer Ferenc reformtörekvései kiterjedtek a [[közegészségügy]] területére is. A témában olyan reformkoncepciót indított el, amelyet az utána következő belügyminiszterek ([[Kozma Miklós]], [[Darányi Kálmán (miniszterelnök)|Darányi Kálmán]], [[Széll József (egyértelműsítő lap)|Széll József]]) is követtek. E téren jelentős lépése volt, hogy 1932-ben felállították a [[Zöldkereszt]] szolgálatot.<ref>Gayer Gyuláné: A Zöldkereszt a „produktív” szociálpolitikai koncepció része, Alkohológiai Füzetek, 12. sz., 11-38.

</ref> Utóbbi a gyermekekkel kapcsolatos szociális és [[egészségügy]]i ellátási rendszer kiindulópontjává vált.<ref>Hahn Géza: A magyar egészségügy története. Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Bp., 1960. 121. o.</ref> Ebben az időszakban épült ki a nemibeteg- és tüdőgondozó hálózat, a szűrővizsgálatok rendszere, és kórházak sorát létesítették. A fejlődés útját és lehetőségét villantotta fel a közegészségügyi mintakörzetek létesítése és működtetése.<ref>Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 43-44. o.</ref>

Keresztes-Fischer Ferenc [[1936]] januárjában [[felsőház]]i tag lett. Elnöke volt a [[Pénzintézeti Központ]]nak is.

 

[[1939]]. február 24-én törvényesen betiltotta a hungarista mozgalmat.<ref name="ReferenceA"/>

 

[[1944]] tavaszán a német megszálláskor tényleges miniszterként (náciellenes fölfogása és magatartása miatt) a [[Gestapo]] letartóztatta, és a [[mauthauseni koncentrációs tábor]]ba hurcolta.<ref>Magyar Nemzet 1998. november 5.</ref>