„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Entente territorial claims on Hungary.png|bélyegkép|400px|jobbra|Az antant ígéretei és az antant szövetségeseinek területi követelései]]

 

Az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó területekre négy szomszédos állam tartott igényt: a [[Orosz Birodalom|cári Oroszország]], [[Szerbia]], [[Románia]] és [[Olaszország]]. Nehezítette a dolgot, hogy a politikai szempontból ellenségesnek számító (Olaszország és Románia esetében szövetségesből semlegessé, majd ellenségessé váló) államok kultúrdiplomáciájukat és tudományos életüket is a területi követelések szolgálatába állították.<ref>[http://www.historia.hu/userfiles/files/2010-012/Takacs1.pdf Takács Miklós: ''Ősszerbek a Kárpát-medencében? A magyar–szerb kapcsolat valószínűtlen előzményei.'']</ref>

 

[[Fájl:Kozponti veszteseg.PNG|jobbra|bélyegkép|250px|A központi hatalmak elesettjeinek aránya]]

 

A négyéves háború ideje alatt a Monarchia területéről összesen 9 millió katonát szereltek fel, köztük 3,4 milliót Magyarország és [[Horvátország]] területéről. A 3,4 milliós embertömegből 530 ezer esett el a harctéren, 1,4 millió sebesült meg és több mint 830 ezer esett fogságba. A mozgósításokra jellemző, hogy az 1914-ben {{szám|12000}} fős [[Csendőrség|magyar királyi csendőrség]] legnagyobb részét is a frontokra vezényelték. Az is szembetűnő, hogy Magyarország, azon belül is a [[Magyarok|magyar származású]] katonaság jóval nagyobb veszteségarányokat szenvedett el, mint a Monarchia többi népe (hasonlóan magas halálozási ráta a [[Lajta|Lajtán]] túli [[osztrákok]] között fordult elő{{refhely|Rothenburg|218. o.}}). Ennek oka az lehetett, hogy a magyar és az osztrák katonák motiváltabbak, képzettebbek és megbízhatóbbak voltak, mint a szeparatizmusra hajló nemzetiségek. A Monarchia hadseregének etnikai és vallási megoszlása emellett még azzal magyarázható, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó vidéki lakosságot nagyobb arányban mozgósították, mint a városiakat.{{refhely|Gyurgyák 2001|93–94. o.}}

 

{{idézet 2|''Háború — az én korombeli magyar, mikor ezt a szót leírja, úgy írja le, mint ahogy azt írja le, hogy Új-Zéland. Tudja, hogy van, de mi köze hozzá? még sose volt ott. Utolsó igazi háborúja e monarchiának 1866-ban volt, a porosz–osztrák párviadal. Ebből az időből való a felelet, amit a katonaviselt ember adott a kérdésre, hogy hol sebesült meg: [[Königgrätzi csata|Königrécnél]] meg a hónom alatt! Ezekben az időkben csupa ilyen feleleteket adtak Magyarországon s csupa ilyen keserű anekdota járta a háborúról.''| Ignotus az első világháború kitöréséről{{refhely|Ignotus|33–34. o.}}}}

[[Fájl:1914 Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|1914-es propagandaplakát.]]