„Finnugor nyelvrokonság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címke: Visszavonás |
GéKI (vitalap | szerkesztései) Visszavontam Maghasito (vita) szerkesztését (oldid: 21205731) - Személyeskedő, szakmai érveket nélkülöző, konkrét szerkesztési elveket sértő indoklások nélküli visszavonás miatt. Címke: Visszavonás |
||
1 376. sor:
[[Budenz József]] mintegy 2000 szó finnugor rokonságát tette fel, végül 996-ról állapította meg a kapcsolatot. A finnugor elméletről szólva a mai napig is „körülbelül ezer” finnugor szóról szoktak beszélni. Valójában az elfogadottan uráli-finnugor kapcsolatú szavak száma nem éri el a 400-at, ezek is teljesen rendszertelenül jelentkeznek az egyes finnugor népek nyelveiben. Hol innen, hol onnan, Észak-Norvégiától a Jenyiszejig szóródik szét ez a 400 szó, mintegy 10 különböző nyelvben. Egy-egy finnugor nyelvben esetenként mindig csak néhány párhuzam található meg a magyarral, míg egymás között sokkal szervesebb kapcsolatokat mutatnak.<ref>{{cite book|last=Götz|first=László|authorlink=Götz László|title=Keleten kél a Nap|year=1989|publisher=Püski K.|isbn=963-8256-30-3}}, 480–481. old.</ref>
Egy 21. századi kutató ( Németh Endre: Kis magyar őstörténet I. Konzervatorium I 2009.12.01. 09:30 ) <ref>{{Cite web |title=Kis magyar őstörténet I. |url=http://konzervatorium.blog.hu/2009/12/01/kis_magyar_ostortenet_i |work=Konzervatórium |accessdate=2019-04-10}}</ref> erről az alábbi megállapítást tette:
Több alternatív elképzelés szerint a finnugrisztika nem veszi figyelembe a magyarnak a más nyelvekkel való kapcsolatát, amelyek szerintük sokkal bővebbek, mint a finnugor irányban. „A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altaji nyelvekre, törökre, mongolra, stb.”<ref>[http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html Marácz László: ''A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból'']. Rédei Károly kritikájára Marácz László ''A kétszer kaksi igazsága'' című írásában válaszolt: [http://maraczlaszlo.atw.hu/red.html]</ref>▼
"A hangfejlődési törvények nagy száma, és rendkívüli rugalmas alkalmazása teszi lehetővé, hogy egyáltalán beszéljünk az uráli nyelvcsaládról. Nagyon úgy néz ki, hogy az uráli nyelvcsalád prekoncepciójához születtek a hangfejlődési törvények és nem fordítva. A kivételkezelés ilyen gazdag tárháza mellett, akár távolabbi nyelvek rokonsága is „bizonyítható” volna. A közös uráli nyelvtani keretek rendkívül tágak, azok lényegében megegyeznek az altáji nyelvekével. A közös szókincs sem meggyőző. Összesen nyolc olyan szó van, amely az összes uráli nyelvcsaládban jelen van, de más nyelvben egyben nincs meg. Ezek közül is csak egy tesz eleget szigorú értelemben a szakmai kritériumoknak. Ez a fészek szó (finnül pesa)."
A finnugor őshaza feltételezése elsősorban a régészeti adatokkal egyeztethető össze nehezen. Egyes régészek szerint a ma rendelkezésünkre álló adatok alapján a nép finnugorságának elmélete egyenesen cáfolható, vagy legalábbis erősen valószínűtlen, és ebből (a nyelvtudományi szempontoktól függetlenül) a nyelvrokonság valószínűtlen voltára is következtetnek.▼
▲
[[László Gyula (történész)|László Gyula]] egyetlen finnugor őshaza helyett egy [[Eurázsia]] nagy területein elterjedt ősi [[Lingua franca|közvetítő nyelv]]et feltételez, amelyből számos szó és nyelvi elem került az egymással szorosabb rokonságban eredetileg nem álló népcsoportok nyelvébe.<ref>László Gyula: ''Őstörténetünk. Egy régész gondolatai néppé válásunkról''. Budapest, 1981</ref>▼
▲A finnugor őshaza feltételezése
▲[[László Gyula (történész)|László Gyula]] egyetlen finnugor őshaza helyett egy [[Eurázsia]] nagy területein elterjedt ősi [[Lingua franca|közvetítő nyelv]]et feltételez, amelyből számos szó és nyelvi elem került az egymással szorosabb rokonságban eredetileg nem álló népcsoportok nyelvébe.<ref>László Gyula: ''Őstörténetünk. Egy régész gondolatai néppé válásunkról''. Budapest, 1981</ref> ''A'' magyar nyelv eredetével, és rokonításával kapcsolatban pedig így gondolkodott:
„Minden népnek hatalmas ismeretlen eredetű és a nyelvek külön életében keletkezett szókészlete van. Ezek a szavak mutatnák a lazán kapcsolódó népcsoportok eredeti kezdetleges nyelveit, az élet legegyszerűbb kérdéseire felelő szavak pedig lennének egy „közvetítő nyelv” közös szókészlete. Tehát nem egy ősnyelv volt, hanem sok. A finnugor nyelv „alapszókincse” tehát éppen e nyelvek „közös részének” maradékai. Vagyis az ismeretlen eredetű szavak képeznék egy - egy nyelv eredeti állapotát, az alapszókincs a létrejövő „közös közlekedő nyelvet” a „jövevényszavak” pedig egy - egy más nyelvcsalád maradékai.” Ezzel egyértelműen azok véleményével osztozik, akik szerint nem egyetlen "alapnyelv volt", hanem sok kis nyelv.
Az "őshaza" feltételezéséhez pedig ezt fűzte hozzá: „...olyan terület, amelyet a nyelvtudomány az uráli-finnugor korra feltesz nem volt”. Ezzel utalva arra, hogy régészetileg nem mutatható ki három egymástól független "műveltségi góc" Eurázsiában, ahol a három feltételezett nyelvcsalád az uráli, az indoeurópai, és a török egymástól függetlenül fejlődhetett volna ki.
Az ugorokkal összefüggő feltételezésekkel, kapcsolatban, pedig így nyilatkozott „Régi meggyőződésem, hogy ha a nyelvészek nem irányították volna az obi-ugorokra az embertan kutatóinak figyelmét, maguktól soha nem keresték volna ott elődeinket... kénytelenek vagyunk, tehát feltenni, hogy az obi – ugorok nyelvcserével jutottak mai nyelvükhöz, és a nyelvet átadó nép feltehetően éppen a magyar volt.” Ezzel olyan finnugristák véleményéhez csatlakozott, mint Jankó János aki kijelentette, hogy "Eddig az osztjákot ugor népnek tartottuk, az antropológiának ezt meg kell tagadnia." Sőt ezek a gondolatok nagyon is közel állnak Pusztay János, vagy Kalevi Wiik <ref> Kalevi Wiik: Az európai népek eredete </ref> nézeteihez.
A régészek jeles képviselői – mint például [[Colin Renfrew]] – megfogalmazzák azokat az alapvető problémákat, amelyek a történeti nyelvészettel szembeállíthatók. Alapvető probléma, hogy a nyelvi változások nem tükröződnek a régészeti leletekben, mégis a finnugrisztika a tárgyi leletek egy adott együttesét szívesen azonosítja egy bizonyos csoporttal, törzzsel, néppel, akik meghatározott nyelvet beszéltek. A régészek szerint azonban ezek az azonosítások mindig problematikusak.<ref>{{cite journal|author=Renfrew, Colin|authorlink=Colin Renfrew|title=Az indoeurópai nyelvek eredete|journal=Scientific American (magyar kiadás)|year=1989|issue=12|pages=75–83}} Renfrew természetesen az indoeurópai nyelvekkel kapcsolatban beszél erről, de a történeti nyelvészet többi ágára is igaz.</ref>
1 388 ⟶ 1 397 sor:
A finnugor őshaza elméletével szembeni másik gyakori ellenvetés, hogy a [[magyar népi kultúra]], [[magyar mitológia]], [[magyar népmesék]], [[magyar népzene]], [[magyar népművészet]] elemeinek nagy része összeegyeztethetetlen a legtöbb finnugor népével.<ref>Lásd Falvay Károly: ''Nagyboldogasszony''; Vámos Ferenc: ''Kozmosz a magyar népmesékben''; Oláh Imre: ''Nimrud hagyomány''; Juhász Zoltán: ''A zene ősnyelve''; Lükő Gábor művei</ref>
== A tudományos kereteken kívüli viták: ==
A vita tudományos kereteken kívül is folyik, például [[Dúró Dóra]] parlamenti képviselő egy ízben az országgyűlésben is felszólalt a finnugor elmélet ellen.<ref>[http://durodora.jobbik.hu/d%C3%BAr%C3%B3_d%C3%B3ra_magyar_%C5%91st%C3%B6rt%C3%A9neti_kutat%C3%B3int%C3%A9zetr%C5%91l_%C3%A9s_julianus_bar%C3%A1t-programr%C3%B3l_-_vide%C3%B3val Videó]</ref>▼
▲A vita, tudományos kereteken kívül is folyik, például [[Dúró Dóra]] parlamenti képviselő egy ízben az országgyűlésben is felszólalt a finnugor elmélet ellen.<ref>[http://durodora.jobbik.hu/d%C3%BAr%C3%B3_d%C3%B3ra_magyar_%C5%91st%C3%B6rt%C3%A9neti_kutat%C3%B3int%C3%A9zetr%C5%91l_%C3%A9s_julianus_bar%C3%A1t-programr%C3%B3l_-_vide%C3%B3val Videó]</ref>
A történelem azonban, nem egy régi, elavult dolog amelyet belepett a por. Kevés dolog tüzelheti fel olyannyira a kedélyeket mint a népek, - és azok nyelveinek, - származásáról szőtt elméletek. Ezen elméletek, mindig is a politika látóterében mozogva születtek.
„Az összehasonlító-történeti nyelvtudomány akkor alakult ki, mikor a természettudományban éppen virágjában volt a taxonómia. Ez a nyelvészet nemcsak egyszerű rokonsági viszonyba állítása volt a nyelveknek, hanem kezdettől fogva történeti értelmezés is, az evolúció elve tehát itt is érvényesült. Ez amúgy nem volt véletlen, hiszen az összehasonlító-történeti módszert a romantika korának történelmi érdeklődése szülte: a modern európai nemzetek kialakulásának szellemi izgalma igencsak megnövelte a kíváncsiságot a történelmi múlt, különösen az eredet kérdései iránt. Ősöket keresett akkor mindenki, lehetőleg minél jobb hírűeket, részben a nemzeti dicsőség öregbítése, részben meg „a – bolond fejjel az általa kivívhatónak vélt – »történelmi jog« bizonyítása” (Lükő 1991. 5) végett. (Ez a „bolondság” sajnos máig sem múlt el mindenütt, és nagy tehertétele nemcsak a történelem-, hanem a nyelvtudománynak is.)" <ref> Szilágyi N. Sándor: A szent mókus, avagy a módszer buktatói </ref>
A nemzeti nacionalizmusok kialakulásának időszakában, a politikusok is igen előszerzettel használták a nyelvtörténeti tényekből, kialakított eredet ideákat, és felhasználták a "nemzetállamiság" jogalapjának politikai kidolgozása során is.<ref> SZARKA László: A csehszlovák államalapítás
( História 1995-56) </ref>
:Tomáš Garrigue Masaryk:
:„A cseheknek történelmi joguk van a cseh tartományok (Csehország, Morvaország, Szilézia) önállóságára és joguk van az általuk teremtett állam függetlenségére. Azon kívül természetes és történelmi joguk az is, hogy magukhoz csatolják a magyarok által brutálisan elnyomott szlovákokat. … A magyarok kulturális tekintetben függőben voltak a szlovákoktól. A csehek és szlovákok egyesülése tehát legitim követelés.”
:Edvard Beneš:
:„Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán… a magyarok csakugyan ázsiaiak... a nem magyar nemzetiségek a civilizált Európában példa nélkül álló elnyomó politika áldozatai
"Masaryknak ugyanazért kellett Nagymorávia, amiért Werbőczinek a hunok és Attila: nemzetük területi igényeinek jogi megalapozásáért. <ref> https://www.nyest.hu/renhirek/megale-moravia-megale-mania </ref> Ezzel Klima még az egyenlőségjelet is kitette, a magyar eredetlegendák megfogalmazói, és a nemzeti nacionalista politikusok törekvései közé.
A fnnugrisztika már a kezdetektől erős kritikát fogalmaz meg a magyarság fennmaradt három krónikájában ( Gesta hungarorum ) foglalt eredetlegendákkal kapcsolatban is. Klima László így fogalmaz „már első krónikásaink is közvetlen politikai célok szerint formálták a magyarság eredetének történetét. A politikai szándék azóta is jelen van sok őstörténeti munkában”.<ref> Klima László : Magyar őstörténet – honnan, hová?</ref>
Ez azonban, sajnos csak azon finnugrista állítások sorát gyarapítja, amelyet igazán sem cáfolni, sem igazolni nem lehet, talán soha.
De a finnugristákat ( Hunfalvy Pált és Budenz Józsefet német anyanyelvű magyarnak nevezik ) is rendszeresen meggyanúsítják, ilyen valószínűleg soha nem igazolható állításokkal, például némi titkosszolgálati együttműködéssel is.
„Bár a Habsburgok nem igen foglalkoztak magyar eredetkutatással, Hunfalvy Pál szorosabb kapcsolatot ápolt az osztrák titkosrendőrséggel, mint az egy tudóstól elvárható lenne…” <ref> Bihari Dániel: Mi az, hogy finnugor - ( Szabados György nyomán) - 24.hu </ref>
A finnugrisztika történetének talán legismertebb momentuma az „ugor török háborúként” elhíresült közéleti vita, amelyet egyáltalán nem tudományos eszközökkel vívtak, és soha nem is zártak le, és még ma is meghatározza e tudományág körüli légkört.
Nem igen van persze ezen, mit csodálkozni, hisz a vita akkor indult, amikor a finnugrisztika születésének hajnalán Vámbéry Ármin, próbálkozott nézeteinek elfogadtatásával, és ezt az ítéletet kapta, (állítólagos barátjától) bírálójától.
„Esőt adál uram, de nincs köszönet benne! — mondhatnám e jelentésemet befejezvén, én is, ha visszatekintek a szóhasonlítások nagy halmazára, melyet Vámbéry úr, nem nagy gonddal és lelkiismeretességgel összehányva, „magyar és török-tatár szóegyezések" czime alatt a magyar nyelvész közönségnek nyújtott, mint feleletét azon kérdésre: hogy mi és mennyi törökség van a magyar nyelvben? Hogy e feleletnek, úgy amint ő azt adta, semmi hasznát nem vehetjük, azt a fentebbi birálati jelentésem, úgy hiszem, eléggé megmutatta.” <ref> Budenz József: Jelentés Vámbéry A. Magyar-Török szóegyezéseiről ( NyK. 10 : 128) </ref>
Úgy gondolom, hogy a 19.- század második felében, egy tudományos folyóiratban megjelenő bírálatban ennél sértőbb, megalázóbb kifejezéseket még nem igen lehetett használni. Budenz soha nem kért elnézést ezekért a sorokért, ezért a finnugristáknak kellene ezt megtenniük. Én úgy látom, hogy nem sok esély van rá, és elnézve a viták hevességét – még az egymás kölcsönös megértésére, is kevés remény mutatkozik.
Később Gombocz Zoltán is úgy fogalmaz, hogy Budenz „Jelentése” nem lehet tudományos értékű, mert azt annak „vitairat” – jellege azt nem teszi lehetővé. <ref>Gombocz Zoltán: Honfoglalás előtti török jövevényszavaink - MNYTK 7sz. -1 </ref> Pedig a finnugrisztika, ezt a „Jelentést” tekinti a tudományág megszületését jelentő „győzelemnek”.
A győzelmet azzal is szokás demonstrálni, hogy Vámbéry maga ismerte el vereségét, ez az elismerés azonban nagyon is kétséges, hisz önéletrajzában így fogalmaz:
"A küzdelem, melyet fanatikus ellenfeleim, sajnos, átvittek a személyeskedés terére is, eltartott jó sokáig, de ezúttal is bevált a régi diák közmondás: Philologi certant, tamen sub judice lis." <ref> Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. IX. fejezet, 130.o. </ref>
A már idézett Szilágyi N Sándor pedig így fogalmaz ezzel kapcsolatban:
„ A magyar nyelvtörténetben igazán nem nehéz észrevenni, hogyan telepszik rá a rokonságelmélet és a családfa metafora a származáselméletre. A finnugor gyökér megkülönböztetett figyelemnek örvend, és mindent maga alá rendel, a magyar nyelv más nyelvekből származó elemei pedig – mint olyan zavaró tényezők, amelyek csorbát ejthetnek a rendszer különben olyan szép egyértelműségén – valahogy úgy tűnnek fel, mint amelyek netalán veszélyeztethetnék nyelvünk tiszta finnugorságát és a finnugor nyelvtudomány végső győzelmét. (Ezt a félelmet még az ugor–török háború idejéből örököltük, és nagyon belénk szorult.) Az elhíresedett ugor–török háború stílusa nagyon is emlékeztet nemcsak a hitvitázó disputákéra, hanem a középkori boszorkányüldözésére is.”
A "tudományos téren kívüli" viták részeként kell, hogy értékeljük - nem sorolhatjuk máshová - a hazai finnugrisztika mai napság legbefolyásosabb képviselőjének, Honti Lászlónak néhány megnyilvánulását is. Oly annyira hogy Honti László : A nyelvrokonságról – Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság című könyve apropójaként - egy „tisztességes fiatal finnugrista” is kénytelen volt elhatárolnia magát ezektől a nézetektől.
"A laikusok szemében (és általában is) sokat ronthat a könyv hitelességén a tekintélyelvűség, illetve egyes ismeretek megdönthetetlennek tekintése. A vitapartnerek, még ha a tudományon kívülről érkeztek is, és felkészültségük valóban erősen hiányos, joggal kérhetik ki maguknak az ilyen hangnemet. A semleges állásponton álló érdeklődők számára is sokkal meggyőzőbb és hitelesebb lenne, ha a tudomány képviselői ellenfeleik állításait szednék szét, nem pedig minősítenék őket. Ha egy-egy ilyen jellemzés jogosnak is mondható, halmozásuk ilyen mértéke semmiképpen sem indokolt, és visszatetszést kelt.
Úgy vélem, ez a kötet semmilyen szerepet nem játszhat a finnugorellenes elméletek visszaszorításában, sőt, könnyen támadási felületet nyújthat. A szakmának viszont nagy vesztesége, hogy mostantól kezdve nem mondhatjuk, hogy csak a finnugorellenes oldal gyalázkodik.”
<ref> http://renhirek.blogspot.hu/2010/07/placeborol-2.html </ref>
A Honti kötet megjelenése után, még egy közismert, és elismert finnugrista is kénytelen volt a "tudományos kereteken kívüli stílusban" megszólalni:
„A hagyományos uráli nyelvészet képviselői gyakran a kisajátított igazság trónjáról mondják el megsemmisítő véleményüket.” <ref> Pusztay János: Gyökereink - 2011 </ref>
==Jegyzetek==
| |||