Főmenü megnyitása

Módosítások

egy bájt hozzáadva ,  12 évvel ezelőtt
a
szén-dioxid kötőjellel
Nagyobb, plíniuszi kitörések, melyek 1 km<sup>3</sup> vagy ennél is több [[magma|magmát]] a felszínre juttatnak (mint például a [[79]]-es kitörés, mely eltemette [[Pompeii]]t) ritkán, több ezer éves időközönként következnek be. A kisebb, szubplíniuszi típusú kitörések (mint pld. [[472]]-ben és [[1631]]-ben) viszont sokkal gyakoribbak, mindössze néhány évszázados időközökkel. Az [[1631]]-es kitörést követően, az [[1944]]-es kitöréssel bezárólag eltelt időszakban a Vezúv néhány évenként, kisebb kitörések során 0,001-0,01 km<sup>3</sup> [[magma|magmát]] juttatott a felszínre. Megállapították, hogy a Vezúv egy kitörése által a felszínre dobott [[magma]] mennyisége lineárisan nő az előző kitörés óta eltelt idővel, ami kb. 0,001 km<sup>3</sup>-nyi [[magma|magmát]] jelent minden nyugalmi állapotban levő évben. Ezt figyelembe véve elmondható, hogy egy 60 éves nyugalmi periódus után bekövetkező kitörés kb. 0,06 km<sup>3</sup>-nyi [[magma|magmát]] hozna a felszínre.
 
Minél hosszabb ideig marad a [[magma]] a földalatti kamrában, annál magasabb olvadási pontú alkotóelemei kristályosodnak ki (pld. [[olivin]]-kristályosodás). Ennek következtében a feloldott gázok (elsősorban vízgőz és [[széndioxidszén-dioxid]]) koncentrációja a folyékony [[magma|magmában]] megnő, ami a kitörés erejét megnöveli. Amint a gázokban gazdag [[magma]] egy kitörés során eléri a felszínt, a takarókőzetek által kifejtett nyomás drasztikusan lecsökken, minek következtében a gázok elillannak a folyékony magmából, robbanást idézve elő. Ugyanakkor az alacsony olvadáspontú anyagok újrakristályosodása során megnő a [[magma]] szilikáttartalma, ami által [[viszkozitás|viszkózusabbá válik]], hozzájárulva a robbanásos kitörés erejének növekedéséhez.
 
A fentebb leírtakat figyelembe véve a biztonsági intézkedések felállítása során egy [[1631]]-hez hasonló erejű (VEI 4-szint) kitöréssel számolnak a szakemberek. Ebben az esetben a [[vulkán]] lejtői, illetve egy 7 km sugarú terület a [[vulkán]] körül lehet érintett egy esetleges [[piroklasztikus ár]] kialakulásában, míg a távolibb területeket a kiontott [[vulkáni hamu]] mennyisége veszélyezteti. A [[szél]]járást is figyelembe véve elsősorban a [[vulkán]]tól délre és keletre fekvő területek a veszélyeztetettebbek és akár [[Salerno|Salernót]] vagy [[Avellino|Avellinót]] is elboríthatja a [[vulkáni hamu|hamu]]. Ebben az esetben a legpesszimistább feltételezés mintegy 100 kg/m<sup>2</sup> [[vulkáni hamu]] lerakódása, amely már a háztetők beomlásához vezet. Északnyugati irányban, azaz [[Nápoly]] irányába feltehetőleg a hamuzápor nem terjed tovább a [[vulkán]] lejtőinél. Figyelembe kell venni azonban, hogy számos előre nem látható esemény is befolyásolhatja a kitörés lezajlását.
748

szerkesztés