„Hans von Dohnanyi” változatai közötti eltérés

spelled Dohnanyi even in incorrectly quoted sources (Irodalom)
(corrected pronunciation and spelling)
(spelled Dohnanyi even in incorrectly quoted sources (Irodalom))
{{Személy infobox
|kép=Hans_von_Dohnanyi.jpg
|képaláírás=Hans von DohnányiDohnanyi (német bélyeg, 2002)
}}
'''Hans von Dohnanyi''' ([{{IPA|doˈnaːni}}]), eredetileg ''Johann von Dohnányi'' ([[Bécs]], [[1902]]. [[január 1.]] – [[Sachsenhauseni koncentrációs tábor]], [[1945]]. [[április 9.]]) német jogász, a nemzeti szocializmussal szembeni ellenállás harcosa, a számos prominens tagot számláló DohnányiDohnanyi család tagja. 1938-ban a Lipcsei Birodalmi Kerületi Bíróság tagja lett. Röviddel a [[második világháború]] vége előtt kivégezték.
 
== Élete ==
1928-ban „jó” minõsítéssel teszi le második jogi államvizsgáját. Rövid tevékenysége után a Hamburgi Szenátusban, 1929-ben kezdődött a karrierje, a Birodalmi Igazságügyi Minisztériumban személyi asszisztenseként több igazságügy-miniszter mellett, majd az államügyész szolgálatában, 1934-tõl kormánytanácsosként. 1932-tõl a Birodalmi Elnök, a bíró Erwin Bumke segédtisztje volt, ebben a funkcióban fellépett, amikor a [[Porosz Királyság]] önálló lett, s hadat gyűjtött a Birodalom ellen.
 
A [[Hosszú kések éjszakája|Röhm-puccs]] után Vonvon DohnányiDohnanyi – a tervezett merénylet állítólagos összeesküvőinek a kormány megrendelésére, tárgyalás és ítélet nélkül – került kapcsolatba az ellenállás köreihez. Ő készítette a feljegyzést a rendszerellenes bűncselekményekről, a szabályos bizonyítékok a törvényes eljárásban viszont megkötötték a kezét.
 
Törvényelőkészítő fázisban DohnányiDohnanyi kiszolgálta a Náci Birodalmat: igazságügy-miniszteri minõségben Franz Gürtnert, ezen túlmenően [[Roland Freisler]]t, valamint Fritz Graut a Büntetőjog Bizottság 37. találkozóján, ahol az első nagy ötletelésben megfogalmazódott a [[nürnbergi törvények]] koncepciója, valamint a végrehajtási rendeletek anyaga. Az ülésen bírálta, hogy a kidolgozott törvénytervezet „legfőbb célja nem a faji jogszabályok – hanem az alapvető fajvédelem garanciája”.
 
Amikor azonban a náci faji politikának egyre inkább kritikai attitűdje 1938-ban ismertté vált, a miniszter birodalmi tanácsossá nevezte ki.
Nem sokkal a [[második világháború]] kezdete előtt Hans Oster az [[Abwehr]] Külügyi Hivatalához vezényelte, amely [[Wilhelm Canaris]] irányítása alatt a [[Wehrmacht]] főparancsnoksága alá tartozott, s hamarosan az [[Adolf Hitler]] elleni szervezkedés fő központja lett.
 
1941 novemberében elbocsátották a bíróságtól. DohnányinakDohnanyinak sikerült 1942-ben üldözött zsidókat, a berlini ügyvédeket, Fritz Arnoldot, Julius Fliesst és családjuk tagjait mint álcázott ügynököket hivatalosan [[Svájc]]ba menekítenie. Összesen 13 ember tudta az úgynevezett U-7-műveletben szabadon elhagyni az országot. Közben ő maga is titkos látogatást tett Svájcba, a menekülés előkészítésére.
 
1943 márciusában [[Henning von Tresckow]] puccskísérlete keretében részt vett a Hitler elleni [[merénylet]]ben: a [[Szmolenszk]]be utazó Führer gépére bombát csempészett, amely azonban csütörtököt mondott.
 
1943. április 5-én DohnányitDohnanyit letartóztatták (a vádak állítólagos deviza-bűncselekmények voltak, a Jauch & Hübener cég tranzakciói). Karl Sack hadbíró elhúzódó eljárást folytatott le vele szemben. 1944-ben DohnányiDohnanyi a sachsenhauseni koncentrációs táborba került. Az 1944. július 20-ai merénylettel együtt a Hitler elleni újabb puccskísérlet is megbukott. Szeptember 22-én titkos feljegyzéseket találtak nála, valamint 1945. április 5-én Canaris titkos naplóját, a [[zossen]]i katonai bunkerben lévő páncélszekrényében. Ez bizonyítékul szolgált DohnányiDohnanyi, Dietrich Bonhoeffer, Ludwig Gehre, Hans Oster és Karl Sack ellen. Hitler elrendelte [[Ernst Kaltenbrunner]] és vele együtt előbbi vádlottak kivégzését. Az ügygazda a [[Reichssicherheitshauptamt]] vezetője, Walter Huppenkothen volt, aki ügyészként leutazott a sachsenhauseni koncentrációs táborba. Hatodikán mint elnök összehívott egy különleges SS-bíróságot azokból az SS-esekből, akik a koncentrációs táborban működtek. Védügyvédek nem voltak. Gyorsított eljárásban a mentők hordágyán fekvő DohnányitDohnanyit halálra ítélték és április 8-án vagy 9-én felakasztották.
 
== Jogi utóélet ==
A Harmadik Birodalom végén tevékenykedett Otto Thorbecket, a fellebbviteli bíróság elnökét és Walter Huppenkothen ügyészt a [[Németország]]i Szövetségi Köztársaság nevében megvádolták a náci rezsim gyilkosságainak támogatásával és bűnrészességgel. 1952-ben a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság esküdtszéke először mindkettejüket felmentette, 1956-ban a harmadik jogorvoslati eljárás során azonban megváltoztatta álláspontját. Az állami bírósági eljárás felmentette Thorbecket és Huppenkothenst a gyilkosságban való részvétel vádja alól, mert az állami semmítőszék szerint az abban az időpontban hatályos törvények alapján kell a tényállást megállapítani; nem lehet senkit azért elítélni, mert azokat saját igazságérzetére hallgatva nem bírálta felül.
 
Különleges félreértést okozott az az érvelés, amelyet a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság indokolásaként fogalmazott meg, miszerint az ítélet oka nem a végrehajtásban való részvétel, hanem az a tény, hogy Huppenkothent felmentették, mielőtt a gyilkosság ügyében az ítéletet meghozta volna a legfelsőbb bíróság Wilhelm Canaris, Ludwig Gehre, Hans Oster, Karl Sachs és [[Ernst Kaltenbrunner]] esetében. Kaltenbrunner aláírása Huppenkothensnek a legfelsőbb bíróság 1956-os véleménye szerint jogszerűnek bizonyult. Az állítólagos gyilkosság ügyében DohnányitDohnanyit és Huppenkothent is felmentették, mert kétség esetén a vádlottat nem lehet elítélni, bár a bíróság vezetői azt az ítéletet megerősítették.<ref>Ingo Müller: ''Der Niedergang des Strafrechtssystems im Dritten Reich''</ref>
 
1995-ben a Szövetségi bíróság első alkalommal határolódott el az 1956-os ítélettől, amelyben a bíró munkáját az egykori [[NDK]]-ban értékelték. A DohnányiDohnanyi elleni ítéletet, az 1998. szeptember elsején hatályba lépett törvény az igazságtalan nemzetiszocialista ítélkezést büntető igazságszolgáltatás keretében hatályon kívül helyezte. Günter Hirsch (a Szövetségi Bíróság elnöke 2000-től 2008-ig) azt mondta, 2002-ben Hans von DohnányiDohnanyi születése centenáriumán: „ez a döntés (1956), amelyben a Harmadik Birodalom egykori bíráit egy különleges bíróság, majd később egy hadbírótanács ítélte el, szégyent hozott a Szövetségi Bíróságra”. Ezen kívül azt mondta: „a Szövetségi Bíróság 1956-ban [[justizmord]]ot követett el, amikor azon az alapon mentették fel őket, hogy a bírák nem is vehettek részt a náci uralom során az 50&nbsp;000 halálos ítélet meghozatalában, hiszen azok a vádlottak bíróság elé sem kerültek”.
 
== Emlékezete ==
*[[Izrael]] állam Hans von DohnányitDohnanyit 2003. október 26-án a [[Világ Igaza]] megtiszteltetésben részesítette, mert saját élete veszélyeztetésével megmentette az Arnold és a Fliess családokat. Nevét a [[Jad Vasem]] emléktáblájára felírták.
 
*[[Lipcse (Németország)|Lipcsében]], [[Leverkusen]]ben, [[Karlsruhe|Karlsruhéban]] és [[Oranienburg]]ban utcát neveztek el róla.
== Irodalom ==
 
* Elizabeth Chowaniec: ''A DohnányiDohnanyi-eset, 1943–1945. Ellenállás, katonai bíróság, SS-önkény'', Oldenbourg, München, 1991 {{ISBN|3-486-64562-5}}
* Marikje Smid: ''Hans Dohnanyi – Christine Bonhoeffer – Házasság a Hitlerrel szembeni ellenállás alatt. '' Whurr Kiadó, 2002 {{ISBN|3-57905382-5}}
* Andrea Tam: Hans von DohnányiDohnanyi esete. Ítélet a rehabilitáció előtt. In: ''Revue d'allemagne et des pays de langue dénes. '' [[ISSN]]&#x20;[http://zdb-katalog.de/list.xhtml?t=iss%3D%220035-0974%22&key=cql 0035-0974]{{ISSN|0035-0974}}, Bd. 37, 2. Sz., 2005. április-június, 197–215. o.
* Jochen Thies: ''A DohnányiakDohnanyiak. Családi életrajz. '' Propyläen, Berlin, 2004 {{ISBN|3-549-07190-6}}, 114–218. o.
* Siegfried Mielke (EDS.) segítségével Marion Goers, Stefan Heinz, Matthias Oden, Sebastian Bödecker: ''Egyedi – oktatók, hallgatók képviselői a német Politikai Egyetemen (1920–1933), ellenállás a nemzeti szocializmussal szemben. '' Lukas, Berlin, 2008 {{ISBN|978-3-86732-032-0}}, 314–319. o.
* Friedrich Karl Kaul: ''A birodalmi bíróság története,'' ''4. kötet: 1933–1945'' Kelet-Berlin, 1971, 266 o.
* Fritz Stern, Elisabeth Sifton: ''Nem hétköznapi emberek: Dietrich Bonhoeffer, Hans von DohnányiDohnanyi a Hitler-ellenes összeesküvés'', C. H. Beck, München, 2013 {{ISBN|978-3-406-65373-5}}
 
== Külső hivatkozások ==
5

szerkesztés