„Flogisztonelmélet” változatai közötti eltérés

Az elmélet alapját [[Joachim Johann Becher]] (1635–1682) dolgozta ki,: mely szerinteszerint az égés soránégéssel „zsíros föld” ''(terra pinguis)'' távozik, és ezt az elméletet fejlesztette tovább Stahl, melyet [[1731]]-ben publikált az „Experimenta” című munkájában.

Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és [[alkímia|alkimista]] felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, mintahol például [[Winterl Jakab]] (1732–1809), a [[Nagyszombat (település)|nagyszombat]]i egyetem kémiaprofesszora esetébenhirdette.

A flogisztonelméletet végül [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent Lavoisier]] (1734–1794) cáfolta, akimeg. Ő más vegyészek munkáin – [[Henry Cavendish|Cavendish]], [[Carl Wilhelm Scheele|Scheele]], [[Joseph Priestley|Priestley]] – munkáin alapuló elméletével bizonyította az [[oxigén]] égésirészvételét folyamatbanaz valóégés részvételétfolyamatában.