„Bláthy Ottó Titusz” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
30. sor:
'''Bláthy Ottó Titusz''' ([[Tata]], [[1860]]. [[augusztus 11.]] – [[Budapest]], [[1939]]. [[szeptember 26.]]) gépészmérnök, feltaláló, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tagja.
== Életpályája ==
Iskoláit Tatán és [[Bécs]]ben végezte, [[1882]]-ben szerzett [[gépészmérnök]]i diplomát a [[bécs]]i műegyetemen, [[1881]]–[[1883]] között a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] gépgyárában gyakornokként, majd szerkesztő-rajzolóként dolgozott. Ez a munka nem elégítette ki, figyelmét felkeltették [[Zipernowsky Károly|Zipernowsky]] növekvő sikerei, és érdeklődött az elhelyezkedés lehetőségeiről. [[1883]]. [[július 1.|július 1-jétől]] gépszerkesztőként alkalmazták.
Mivel saját bevallása szerint az egyetemen [[Elektrotechnika|elektrotechnikából]] semmit sem tanult, ezért elméleti szinten kezdett foglalkozni az elektromosság alaptörvényeivel, a [[mágneses kör]]ök törvényszerűségeivel. A [[Maxwell-egyenletek]] és saját kísérleti módszerei alapján – elsőként a világon – gyakorlatban használható módszert dolgozott ki a mágneses körök méretezésére. [[Kapp]], majd [[Hopkinson]], aki után az úgynevezett [[mágneses Ohm-törvény]]t elnevezték, csak [[1886]]-ban, illetve [[1887]]-ben közölték erre vonatkozó tanulmányaikat. (Érdemes megemlíteni, hogy [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] útja során, 1886-ban az [[Thomas Alva Edison|Edison]] műveknél az egyenáramú gépeket kísérleti eredmények alapján összeállított táblázatok segítségével szerkesztették. Bláthy megemlítette, hogy ő a szükséges adatokat számítással határozza meg. Próbaképpen egy tervezés alatt álló dinamóra ki is számította a gerjesztési adatokat. Edison mérnökei úgy fogadták, hogy a hosszas kísérletekkel megállapított táblázat értékeit „elég jól megközelíti”. A tényleges eltérés 2% volt.)
Bláthy ismeretei a [[mágneses kör]]ök kialakítása terén döntő jelentőségűek lettek a [[transzformátor]] kialakításánál. A felismert törvényszerűségek alapján már 1883-ban átalakította a gyár akkori [[egyenáram]]ú géptípusát, aminek hatására a gépek teljesítménye megnőtt, azonos súly mellett. A kezdeti időszakban ismerte fel a villamos gépek hőleadásának törvényszerűségeit is. Addig mások csak az [[áramsűrűség]] és a melegedés közötti összefüggést állapították meg. Bláthy mondta ki először, hogy egy vezető, vagy egy gép melegedése attól függ, hány watt jut a hőleadó felület egységére.
Zipernowsky felismerte fiatal munkatársa képességeit, és az 1884-es [[Torino|Torinói]] [[Olaszország|Olasz]] Nemzeti Kiállításon a [[Ganz vállalatok|Ganz gyárat]] már Bláthy képviselte. Itt megismerte [[Gaulard]] és [[Gibbs]] ún. szekunder generátoros váltakozó áramú áramelosztó rendszerét. Bláthy rögtön felismerte annak gyengéit. Hazatérve beszámolt Zipernowskynak, aki [[Déri Miksa|Déri]] közreműködésével már dolgozott az áramelosztás rendszerén. Bláthy tapasztalatai új lendületet adtak a kísérleteknek, amelyek kibővültek az indukciós készülék zárt vasmagos kialakításával. (Bláthy ugyanis 1884 nyarán behatóan tanulmányozta [[Michael Faraday|Faraday]] 1883-as, [[elektromágneses indukció]]t felfedező kísérleteinek leírását, és rájött arra, hogy már Faraday felismerte a pólusnélküliség – a zárt [[vasmag]] – jelentőségét. Így azután nem meglepő, hogy – 1884. július-augusztusi keltezéssel – indukciós készülékekkel kapcsolatos kísérleteket jegyeztek fel a Ganz gyárban.) Az események ettől kezdve felgyorsultak. A villamossági üzemben [[1885|1885-ben]] [[Zipernowsky Károly|Zipernowsky Károllyal]] és [[Déri Miksa|Déri Miksával]] feltalálta a energiaátvitelre is alkalmas zárt vasmagú [[transzformátor]]t. A szakvilágnak az 1885-ös budapesti Országos Kiállításon mutatták be.
Kisebb megbízások után – elsősorban [[Galileo Ferraris]] véleménye alapján – megrendelték az első nagyszabású erőművet [[Róma]] városa részére, amelyet 1886 októberében helyeztek üzembe. A növekvő szükséglet új erőmű megépítését tette szükségessé. A Rómától 28 km-re fekvő [[Tivoli]] környékének [[vízesés]]eit használták ki. A megbízást a Ganz kapta. Az erőmű hat vízturbinával kapcsolt 5000 V kapocsfeszültségű [[generátor]]ai párhuzamosan működtek a régi római erőmű [[gőzgép]]es generátoraival. A két erőművet a világon elsőként nagyfeszültségű [[távvezeték]] kötötte össze.
Számos egyéb találmánya is volt, például a [[villamos fogyasztásmérő]] és a háromfázisú generátor is. [[1886]]-tól 96 bejelentett szabadalma volt. Ezen kísérleteinek egy részénél közreműködött [[Neustadt Lipót]]. [[1889]]-ben hozták forgalomba szabadalmazott, indukciós fogyasztásmérőit, amelynek súlyát később állandóan csökkentette. A minden lakásban megtalálható „villanyóra” lényegében ma is ugyanolyan szerkezet, mint amilyennek ő megalkotta. Vízturbinás generátorok állórészében alkalmazott, ún. tört horonyszámú tekercseléséért [[1900]]-ban a [[párizs]]i világkiállításon nagydíjat nyert. Négypólusú forgórész-konstrukciójának szabadalmait a [[svájc]]i BBC és a [[berlin]]i SSW is megvásárolta.
[[Kandó Kálmán]] [[1931]]-es halála után ő dolgozta át és fejezte be a Kandó-mozdonyok [[fázisváltó]]jának konstrukcióját is; ez a rendkívül bonyolult gép a [[MÁV V40 sorozat|Kandó-mozdonyok]] legmegbízhatóbb része lett.
Kivételes képességekkel rendelkezett, káprázatos fejszámoló volt, páratlan emlékezőképességgel bírt. A [[Magyar Autóklub]] alelnöke volt, autóversenyek bírálóbizottsági tagja. Szenvedélyes kutyabarát, kutyatenyésztő. Haláláig a Ganz gyár szellemi vezére maradt. Rövid betegség után, 1939. szeptember 26-án hunyt el.
==Érdekesség==
| |||