„Magyar 2. hadsereg” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
*click* noice |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.223.201 (vita) szerkesztéséről CommonsDelinker szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
3. sor:
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 183-1991-0221-503, Verluste nach Kämpfen am Don.jpg|right|300px|thumb|Veszteségek a harcok után a Don partján, 1942]]
[[Fájl:Disfatta.jpg|300px|bélyegkép|Német, olasz, román és magyar hadifoglyok, 1943]]
A '''2. magyar hadsereg''' a [[Magyar Királyi Honvédség]]nek az [[1941]]/[[1942]]-ben érvényes hadrendben nem szereplő alakulata volt, amelyet 1942-ben állítottak fel, és a [[Keleti front (második világháború)|keleti hadszíntérre]] küldték harcolni. A hadsereg [[1943]] januárjában a [[Voronyezs]] körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A ''Don-kanyarban'' vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, és vesztek oda a -40 fokos orosz télben. A Főparancsnokság és az ország vezetésének mozgástere a katasztrófa elkerülésére teljesen beszűkült.
<!--
Ez értékes, jó anyag, de nem biztos, hogy ide való - Tiv
Az [[1920]]. [[június 4.|június 4-én]] aláírt [[trianoni békeszerződés]] következtében [[Magyarország]] katonai alakulatait, egységeit, létszámát a szerződés határozta meg. A szerződésben foglaltak betartását a [[Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság]] ellenőrizte. A gazdasági helyzet és a Bizottság jelenléte ([[1927]]. [[március 31.|március 31-ig]]) nem tette lehetővé a hadsereg fejlesztését.
1927. [[december 23.|december 23-án]] viszont határozat született a hadsereg három lépcsőzetes fejlesztéséről. Az [[1930-as évek]] [[nagy gazdasági válság]]a a fejlesztések megtorpanását okozta.-->
[[1938]]-ra a [[tengelyhatalmak]] európai politikai előtérbe helyeződése Magyarország számára lehetőséget biztosított a fegyverkezési egyenjogúságra (1938. [[augusztus 23.|augusztus 23-i]] [[bledi egyezmény]]). A lehetőséget a gazdaság növekedése is biztosította. Ezek alapján életbe lépett a Huba hadrend, melyet (1943-ig, a Szabolcs hadrend kialakításáig) többször változtattak.
[[1940]]. [[március 1.|március 1-jén]] a hadrendben három hadsereg-parancsnokságot állítottak fel:
* 1. Szolnok (később Kolozsvár): a debreceni VI., a kassai VIII. és a kolozsvári IX. hadtestből ([[1. magyar hadsereg]]),
* 2. Budapest: a budapesti I., a székesfehérvári II. és a miskolci VII. hadtestből ''(2. magyar hadsereg)'',
* 3. Pécs: a szombathelyi III., a pécsi IV. és a szegedi V. hadtestből ([[3. magyar hadsereg]]).
A megalakult három hadsereg egyikét sem vetették be eredeti szervezetében. A hadtestekben a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem sikerült jelentős mennyiségi fejlesztést végrehajtani, ezért megmaradt a két gyalogezredes kialakítás. Ezt a formációt 1942. [[február 12.|február 12-től]] kis átalakítással ''könnyű hadosztálynak'' (rövidítve: ''k.ho'') keresztelték. Állományukba olyan ezredközvetlen alosztályok is bekerültek, amelyek eddig a gyalogdandárok hadrendjében nem szerepeltek, nevezetesen: egy-egy kerékpáros- és huszárszakasz, illetve egy kísérő könnyűágyús üteg.
1942 januárjában Magyarország német követelésre<ref>Babucs Zoltán, Maruzs Roland, Szabó Péter: ''Légy Győzelmek Tanúja...'' (Puedlo Kiadó) {{ISBN|978 963 2490 571}}</ref> (mely 15 harcoló és 8 megszálló hadosztály vezetésének német részre történő átengedését tűzte ki célul) megbízta a 2. magyar hadsereg-parancsnokságot egy három hadtestből (9 könnyű hadosztályból), egy páncélos hadtestből és egy repülődandárból álló hadsereg összeállítására. A hadsereget teljes egészében német irányítás alá helyezték, alkalmazásának módját, területi és időbeli hatályát nem korlátozták.<ref name= MoXX-I>[http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/63.html A 2. magyar hadsereg (1942–1943)]</ref> A hadsereg a német Déli Hadseregcsoport ''(Heeresgruppe Süd)'' alárendeltségébe került.
== A hadsereg felállításának előzményei ==
A Magyar Honvédség [[1941]]. [[június 26.|június 26-án]], a [[Kassa bombázása |kassai bombázásra]] és egy [[Rahó]] mellett haladó gyorsvonatra mért légitámadásra hivatkozva jelentette be hadba lépését a [[Szovjetunió]]val szemben. Az 1941-es évben azonban még a keleti hadjáratban való katonai részvételt csak a német hadvezetés kérései határozták meg.
Az 1941-es év végéig Magyarország az ún. [[Kárpát-csoport]]tal (ennek alárendeltségébe tartozott a [[Gyorshadtest]], az 1. hegyi és a 8. határvadász dandár), majd [[július 8.|július 8-tól]] csak a Gyorshadtesttel, novembertől pedig a [[Magyar Megszálló Erők]]kel (5 dandár) vett részt a Szovjetunió elleni háborúban. Az [[1942]]-es év elején azonban a német hadvezetés egyenesen követelésekkel lépett fel a magyar katonai vezetéssel szemben, a háborúban való részvételt illetően. Ahogy a Honvédség vezérkari főnöke, [[Szombathelyi Ferenc]] fogalmazott: ''„Ha eddig azon az állásponton voltak velünk szemben, hogy ha mindenáron részt akarunk venni a háborúban, akkor részt vehetünk, úgy most 1941 végén az eddigi önkéntes részvételünkből egyszerre kötelességet csináltak.”''
A német követelések először Hitler [[1941]]. [[december 29.]] – [[1942]]. [[január 1.]] között [[Benito Mussolini|Mussolininek]], [[Ion Antonescu|Antonescunak]] és [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthynak]] írt leveleiben jutottak kifejezésre. Legfőbb oka a [[Barbarossa-terv]] meghiúsulása és az 1941 végi és 1942 eleji szovjet ellentámadás során elszenvedett nagy német veszteség volt, ami arra sarkallta a németeket, hogy az eddiginél nagyobb arányban vegyék igénybe szövetségeseik haderejét.
[[Wilhelm Keitel]] vezértábornagynak január végi [[bukarest]]i tárgyalásai során sikerült megállapodnia Antonescuval a fronton harcoló és megszálló feladatokat ellátó román csapatok számának 26 hadosztályra növeléséről, ám ezt a románok két feltételhez kötötték. Az egyik az volt, hogy Magyarország is vállaljon nagyobb szerepet a keleti hadjáratban, valamint követelték, hogy Németország garantálja Románia területi épségét a háború alatt Magyarországgal és Bulgáriával szemben. A német hadvezetés tisztában volt a Magyar Királyi Honvédség gyenge felszereltségével, de úgy gondolták, hogy a német csapatok szárnyainak biztosítására ugyanúgy felhasználhatók lesznek, mint a jobban felszerelt román és olasz hadtestek.
Magyarország nagyobb katonai részvételének kierőszakolására [[Joachim von Ribbentrop]] külügyminiszter és Keitel vezértábornagy érkezett Magyarországra. Ribbentrop a [[Bárdossy László]] miniszterelnökkel való tárgyalásai legelején a teljes Magyar Honvédség részvételét kérte.<ref>Szent-Iványi Domokos emlékiratai, Magyar Országos Levéltár</ref> Hosszas alkudozások után a németek igényeit sikerült leszorítani, és [[január 9.|január 9-én]] Bárdossy végül megígérte, hogy Magyarország ha 100%-ban nem bocsátja is Németország rendelkezésére haderejét, de „hajlandó lehetőségeinek legszélső határáig elmenni” a Keleti front harcaiban való részvételre, ennek azonban az volt az ára, hogy a magyar csapatokat hadászati vonatkozásban a németek alá rendeljék.<ref name= MoXX-I/> Másnap Horthy levélben biztosította Hitlert, hogy a magyar hadsereg részt vesz a tavaszi hadműveletekben.<ref>Szabó Péter: Don-kanyar, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1994</ref>
== A hadsereg létrehozása, felszerelése, kivonulása, ellátása ==
=== Szervezet ===
A mozgósításra a III. [[szombathely]]i, IV. [[pécs]]i és VII. [[miskolc]]i hadtestet jelölték ki. Saját hadrendi alakulatából csak kettőt vehetett igénybe, a harmadikat idegen alakulattól kapta.
A hadsereg kialakításánál a következő elveket alkalmazták:
* Az ország egész területéről egyenletesen hívtak be katonákat, az egyébként szokásos területi kiegészítés helyett (egyenletes terhelés).
* A mozgósítottak a honvédség sorállományának 20%-át nem haladhatták meg.
* A mozgósított alakulatok tartalékállományuk felét igényelhették.
* A hiányzó hányadot a 35-40 éves póttartalékosokkal egészítették ki.
A kivonuló csapatok kb. 20%-a volt nem magyar nemzetiségű (elsősorban [[erdély]]i [[románok]], [[ruszinok]]), [[munkaszolgálat]]ra kötelezett [[zsidók]] és baloldali mozgalmakban résztvevő, ún. megbízhatatlan kategóriájú besorozottak aránya 10% volt, (őket igyekeztek nem harcoló beosztásban alkalmazni, például fogatosok), ami nagyjából megfelelt a lakosság etnikai összetételének.
Az összeállításnál ezeket az elveket nem lehetett teljes egészében végrehajtani, mert figyelembe kellett venni, hogy 1941 októberétől 5 megszálló gyalogdandár (10 gyalogezred; 30 zászlóalj) működött.
A kivonuló alakulatokat több alkalommal átszervezték (néha új is alakult) a hadi helyzet vagy a feltöltések következtében.
==== A hadsereg kivonuló alakulatai és parancsnokai ====
===== III. szombathelyi hadtest =====
{| class="wikitable mw-collapsible mw-collapsed" style="width:100%;"
|+ III. szombathelyi hadtest
764 ⟶ 809 sor:
''„Az eddig beérkezett harcjelentésekből és egyéb adatokból megállapítom, hogy a 2. magyar hadsereg a téli hadműveletek folyamán becsületét nem vesztette el, hanem sokáig a Don-parton keményen állta a harcot, sőt a hadsereg egyes csapattestei és ennél magasabb kötelékei olyan ragyogó fegyvertényekkel tűntek ki, melyek a régi magyar katonai hírnévhez mindenben méltóak, és felveszik a versenyt bármely hadsereg kimagasló fegyvertényeivel.”''
A hadsereg maradványait április 24-én elkezdték hazaszállítani, a hadsereg-parancsnokság működését 1943. április 30-án beszüntette. Az utolsó vonat május 30-án indult, amellyel Jány Gusztáv is hazatért.<ref name =
== Az újjáalakult hadsereg ==
| |||